Az orosz ukrán konfliktus kitörése után hazánkban is prioritást élveztek a geopolitikai elemzések és elemzők. Voltak csatornák és műsorok, melyek kimondottan erre a konfliktusra épültek, elemezvén a hadi, gazdasági, demográfiai és a világra gyakorolt hatásait. Kiemelkedőek voltak, a HírTV “Háború Ukrajnában”, valamint a “Kinek a háborúja” műsorok, illetve a a Hit Gyülekezetéhez köthető Ultrahang és Hit Rádió felületein zajlott beszélgetések, elemzések. Olvasónk gondolatai az elemzésekről és az elemzőkről.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Történészek, biztonságpolitikai elemzők az adott térség szakértői, gazdasági, környezetvédelmi, demográfiai, kül- és belpolitikai szakértők adták egymásnak a kilincset és a mikrofont. Az elemzések színvonala eltérő volt, de igazából senkit sem érdekelt és érdekel néhány szakmabelin kívül, mert hirtelen tömegek jöttek rá, hogy van világ, a történelem nem állt meg, vannak geopolitikai folyamatok. Ezek a frissen ébredt tömegek focimeccs helyett, vagy inkább előtt és után, szórakozás gyanánt szívesen meghallgatnak az otthon melegében, sörrel a kézben egy jó kis elemzést arról, hogyan halnak meg napi százak a fronton.
Voltak az euroatlantista „szakértők” akik bármi történt is, mindig a nyugati mainstreamnek megfelelve „elemeztek”, kegyesen elhallgatva a valóságot (vagy a valóság egy tekintélyes szegmensét). Az általuk elképzelt és az ideológiai tettestársaik által megálmodott alternatív valóságot képviselik, már-már vallási megszállottsággal. Ha olykor szembesítették őket a tényekkel, akkor vagy kitértek a magyarázat elől, vagy megindokolták, hogy ez a pillanatnyi helyzet, de majd nemsokára kerekedik a tévénézők szeme, olyan csodát hajtanak végre az ukránok.
Teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy amíg Oroszország legalább hatszor nagyobb lakossággal, stabil gazdasággal, fejlett hadiiparral, korlátlan nyersanyag-készletekkel rendelkezik, a nemzetközi diplomáciai kapcsolataikról nem is beszélve. Addig Ukrajna mindenben ki van szolgáltatva a nyugat jóindulatának, melyről a történelmi példák már
igazolták, hogy nem túl megbízhatóak. Gondolhatunk a vietnámi háborúra, ahol az észak-vietnámi kormányt hagyták magára, az iraki háborúra, ahol a Núri el-Maliki kormányt hagyták cserben, illetve Afganisztánra, ahol a Hamid Karzai vezette bábkormányt meglepő gyorsasággal felejtették el.
Egy viccel élve, kicsit olyanok ezek az elemzők, mint amikor a férj hazaér és a feleségét egy forró légyotton kapva, a feleség felkiált “Drágám, most kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek?” Nos, ők a feleségüknek hittek.
A másik oldal, már sokkal jobb volt. A racionalitás és a reálpolitika alapján, posztszovjet romantika nélkül mondták el a meglátásaikat. Éppen ezért előrejelzéseik viszonylagosan pontosak voltak, nem mentek el sem orosz, sem ukrán irányba. Sokan mégis oroszpártinak érezték őket, ennek hangot is adva a kommentekben, de a tények makacs dolgok és az idő ezeket az elemzőket igazolta.
Aztán a 2023. október 7-én kitört palesztin-izraeli konfliktus során lett egy törés. A magyar kormány figyelmen kívül hagyva a tényeket, a nemzetközi közvéleményt és az igazságot, szinte elsőként a világon kiált testvérpártja a Likud vezetője és Izrael mellett, mely kiállása napjainkig is kitart. Nem számítanak a háborús bűnök, emberiesség elleni cselekedetek a nemzetközi jog tiprása, csecsemő- és gyerek gyilkosságok, nők, civilek, mentősök, segélymunkások, ENSZ-alkalmazottak és nemzetközi újságírók szisztematikus lemészárlása, a kormány kitart Benjamin Netanjahu mellett. Mindez rányomja a bélyegét az elemzők munkájára is.
Az egykor oly magabiztosan nyilatkozó szakértők, mára kínosan feszengnek és magyarázzák a magyarázhatatlant. Ez alól egyedül Robert C. Castel az egyetlen üdítő kivétel, mert ő hazabeszél és bár szemérmetlenül relativizálja az Izrael által elkövetett népirtást, az IDF-es vérengzést a goapartin résztvevők ellen és a kibuclakók ellen, de tőle nem is vár mást az ember. Eredeti neve amúgy is Kohn Róbert.
Stier Gábor szintén kényes helyzetben van, mert miközben az orosz kormány és az összes orosz vojenkor (haditudósító – a szerk.) az IDF által elkövetett mészárlásokat közvetíti, a palesztin Hamasz által véghezvitt sikeres rajtaütéseket, valamint az IDF „hősei” által üres szobák, pincék és falak elleni fantasztikus tűzharcait mutatja be.
Nem kis energiát fektetnek be ezek a valódi tudósítók a goapartin történt Apache helikopteres mészárlás bemutatásával, túlélők megszólaltatásával és a gépjárműveken keletkezett sérülések valamint az épületekben keletkezett károk bemutatásával, melyeket a támadásban lévő könnyű fegyverzettel rendelkező Hamasz gerillák nem tudtak volna végrehajtani. Szegény Stier Gábor mindezekről nem beszélhet, mert ha beszélne, többet nem beszélne.
Semmilyen médiában nem jutna szóhoz, hisz a kormánypárti és ellenzéki pártok közötti egyetértés 100%-os ebben a kérdésben. Egyedülálló kivétel ez alól a Mi Hazánk, mely valahol középen igyekszik maradni ebben a témában, miközben a momentumos kimegy “terepre”, hogy teljesen komolytalanná tegye magát.
Georg Spöttle, akinek a szerelme a közel-kelet, egyik műsorban a nemzetközi joggal szembemenő iraki, afganisztáni, szíriai, stb. amerikai agresszión szörnyülködik, majd egy másik műsorban vidáman meséli el ezekben az inváziókban, a megszállók katonai egységeiben szerzett élményeit, tapasztalatait. Az ő esetében még az antifa és a bevándorlás kérdése is csücskös, hisz a német rendőrség tagjaként, azon nemzeti érzelmű németek ellen harcolt, akik ezen csoport és helyzet kialakulása ellen emelték fel a szavukat. Most pedig láss csodát, hirtelen megtért!
Bár azok a fránya muszlim migrációs vádak eléggé inognak, hisz ha valaki egy pillantást vet a világ vallási térképére és a migrációs helyzet változására az láthatja, hogy az elmúlt időkben fekete afrikaiak jönnek többségében. Azok pedig 70-75 %-ban keresztény, jelentős részben törzsi vallású és a maradék muszlim csupán kb. 10 %-ban. Nem beszélve a Svédországig menekülő kommunista kurdokról, akik befogadása miatt Törökország felhúzta a szemöldökét.
Jellemző az ellentmondásos kommunikációra, hogy nem sokkal azután, hogy elmondták a déli határszakasz embercsempész hálózatáról, hogy a tálib rendszer titkosszolgálatának a felügyelete alá került, hirtelen, október 7-e után megjelent a Hamász is a déli határon. Akkor most azt mondják, hogy Szerbia nem tudja ellenőrizni a területét, hogy „terrorista” dzsembori van náluk? Kíváncsi vagyok, hogy az al-Kaida és az ISIS mikor jelenik meg a határainkon, kormányzati kommunikációs szinten.
Bár most csupán három nevet hoztam fel, de szinte az összes kiváló elemzőnk rendkívül kényes és kellemetlen helyzetben van a kormány direktívái miatt. Hiszem és tudom, hogy nincs diktatúra Magyarországon, de a kézivezérlés és a kibeszélők, igazságot elmondók elhallgattatása azért irigylésre méltó hatékonysággal működik. Ahogy a palesztin nép összemosása a Hamásszal és a terrorizmussal. Ahogy működik az iszlámmal, egy világvallással való riogatás is. A Hezbollah terrorszervezetként való emlegetése is bevett.
Érdemes lenne a politikai PC-beszédet kicsit bővebb gyeplőre engedni az objektivitás érdekében, mert ha eljutunk oda, hogy senki sem meri kimondani az igazat, akkor egyrészről észrevétlenül csúszhatunk bele egy diktatúrába, másrészről nem fognak megfelelő elemzések születni, tehát, megfelelő válságkezelési megoldások sem születhetnek.
(Olvasónktól – Szent Korona Rádió)
A Hamász politikai szárnyának második emberének, Szalah al-Arúri halálának margójára
Elemzés: Nem Gázát ostromolja Izrael, hanem Izraelt kerítették be