Karácsony alkalmából közzéteszünk néhány részletet D. Fekete Balázs: Betlehem misztériuma című írásából, amely a Duo Gladii 2021 . December– 2022. Január | 2. évfolyam 1 . számban jelent meg. Az említett lapszám még korlátozott példányban elérhető >>itt<< és van lehetőség mind a korábbi lapszámok megvételére, és magára a folyóiratra való előfizetésre is.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A pásztorok szimbolikája szintén számos értelmezéssel bír. E sorok egyik olvasata, hogy a jómódú betlehemi városlakókkal szemben a szabad ég alatt nyájaikat őrző szegényebb, olykor útonállókból verbuválódott rétegekből származó pásztorok ismerik fel elsőként a Megváltót. A pásztorokat illetően azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy ők éjszaka virrasztanak, tehát egyfajta szerzetesi életformát képviselnek, miként az éjszakai imádságra felkelő remeték és szerzetesek, akik mindenekelőtt nem külső, hanem belső virrasztással nyitottak Isten jelenlétére. A pásztorok azok a személyek, akik bárányokat őriznek, és felismerik az Isten bárányát, aki talán épp azok között a bárányok között születik meg, akiket a Pászka idején a templomban feláldoznak, miként majd Ő is feláldoztatik, hogy elvegye a világ bűneit. Gondolhatunk végül Dávid királlyá választására is, amikor „Izáj […] bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: »Ezeket nem választotta ki az Úr.« Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: »Mind itt vannak a fiaid?« »A legkisebb nincs itt – válaszolta –, a nyájat őrzi.« Sámuel erre meghagyta Izájnak: »Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs.«” (1Sám 16,10–11) Dávid pedig eljön a nyájtól, majd Sámuel a pásztort Izrael pásztorává teszi, szent olajjal királlyá keni. Jézus Krisztus pedig, aki a pásztor, majd király, Dávid házában születik, az egész emberiség pásztora és királya lesz.
*
XVI. Benedek pápa egzegézisét a fenti szakasz utolsó szavaival kezdi: „nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7), s párhuzamba állítja János prológusával: „(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,9–11) A világ Megváltójának nincs helye, „az Emberfiának […] nincs hova lehajtania a fejét” (Mt 8,20), és majd a városon kívül feszítik keresztre. Jézus Krisztus nem oda születik, ahol a világ valami hatalmasat sejt, nem Heródes palotájában lép e világra, hanem e mellékes, kiszolgáltatott helyen. Már születésével megtöri a materializmus és konvencionalizmus mércéjét, követése kilépést követel a világból és belépést létünk igazságának fényébe – írja Benedek pápa.
*
Elképzelhető, hogy Józsefnek és Máriának is volt birtoka Betlehemben, hiszen mindketten Dávid házából, az egykori uralkodói családból származtak, akiknek a birtokrendszere Betlehem környékén terült el. Jakab apostol „ősevangéliumában” Joachimról, Mária apjáról, mint gazdag állattenyésztőről beszél, akitől Mária is könnyen örökölhetett birtokokat Betlehemben. Elképzelhető tehát, hogy a barlangistálló, amelyben Mária világra hozta Jézust, éppen saját örökölt birtokához tartozott. Tény azonban, hogy Mária áldott állapotban Betlehembe kellett, hogy utazzon, és gyermekét szűk 10 kilométerre Heródes király fényűző palotájától egy barlangistállóban hozta világra.
*
Abból, hogy Lukács megjegyzi, hogy Mária „fiát, bepólyálta és jászolba fektette” különösebb érzelgősség nélkül, kijelenthetjük, hogy mennyire várhatta Szűz Mária ezt az órát. Lukács, aki nyilván számos alkalommal személyesen felkereste az idős Máriát, nagyon pontos, egyúttal bensőséges képet ad az eseményekről a Szűzanya szemszögéből, így bizonyos, hogy ezúttal sem költői betoldással, hanem Mária beszámolójával találkozunk. Szent Ágoston hívja fel a figyelmünket arra, hogy a jászol, amelyből állatokat etetnek, ezúttal az élet kenyerét, a Megváltó Krisztust hordozza, így nem más, mint az oltár előképe. Az etetőjászol ugyan állatokra utal, azonban az Evangéliumok egyikében sem találkozunk az ókeresztény ikonokról és a betlehemi jelenetekből jól ismert ökörrel és szamárral.
*
A hívő lélek az Ó- és Újszövetség összeolvasása során azonban felfedezheti a betlehemi állatok megjelenésének forrását: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!” – korholja Izajás próféta Izrael népét (Iz 1,3).
*
A karácsonyi történethez visszatérve az angyal megjelenésekor a pásztorok nagyon megijedtek (Lk 2,9), az angyal azonban eloszlatja félelmüket, és a pólyába takart, jászolban fekvő gyermekhez irányítja őket. (Lk 2,10–12) Ezután „Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: Dicsőség Istennek a magasságban, és a földön békesség az embereknek, akikben tetszését leli.” (Lk 2,13–14) Az evangélista állítása szerint az angyalok beszélnek, azonban a korai kereszténység idejétől kezdve világos volt, hogy az angyali beszéd egyfajta éneklést jelent, amelyen keresztül megjelenik az általuk hirdetett nagy öröm. Az angyalok énekének idézett szövegével napjainkban is találkozunk a katolikus szentmise karácsonyi énekében…
Duo Gladii Podcast – Amerikanizálódás, mi a Katechon, Ungváry Krisztián történészi gőgjéről
Akik szelleme ellenáll – Duo Gladii bemutató videót tett közzé Mucskó
Kíváncsi vagy kik és hogyan szerkesztik a DuoGladii havilapot? (Lapbemutató)
(Duo Gladii – SzKR)