Újabb aspektusát vizsgáljuk meg az izraeliek palesztinok ellen folytatott genocídiumának. Ugyanis annak egyik indikátora a Nyugat Egyiptommal való konfliktusa lehet a a Szuezi-csatorna miatt.
Kövesd Telegram csatornánkat. Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Természetesen mindenféle találgatás keringett a gázai háború és a Hamász október 7-i, Izrael elleni meglepetésszerű támadása kapcsán.
Izrael legbrutálisabb, ártatlan palesztinok elleni támadásai közül a legtöbbet pedig a “nemzetbiztonságra” és Izrael állítólagos önvédelmi jogára hivatkozva hajtanak végre. Ha egy másik nemzetállam támadta volna meg őket, akkor ez rendben is lehetne. De Izrael brutális katonai elnyomása alatt élő emberek által elkövetett támadás nem biztosít semmiféle jogi védelmet a cionisták számára.
Yvonne Ridley újságíró azt írja, hogy egy jó barátja azt mondta neki, hogy “Kövesse a pénzt” ahhoz, hogy mélyebben átláthassa a helyzetet. “És így történt, hogy miután idegesítően homályos nyomokkal különböző irányok felé tereltek és irányítottak, a Nemzeti Levéltárba vezető dokumentumok hálózatában találtam magam, ahol a brit titkokat legalább 30 évig, de egyes esetekben sokkal, de sokkal tovább rejtegetik” – írja Yvonne.
Mire felszínre kerülnek az információk, általában már túl késő bármit is tenni, mivel a bűnösök már a sírba vitték a titkaikat, de néhány nyilvánosságra hozott hír megvilágítja a kormányok és a gazember politikusok álságos viselkedését. Sok újságíró például lélegzetvisszafojtva várja a 2030. márciusi határidő lejártát, hogy kiderüljön, hogyan kezdődött az iraki háború, és hogy Tony Blair volt brit miniszterelnök szerepével kapcsolatos gyanúnk valóban olyan súlyosak-e, mint amilyennek hisszük.
Ez a papírhajsza azonban a Szuezi-csatorna eredetéhez vezette el Ridley-t, idén ebben a hónapban 154 éve, 1869. november 17-én nyitottak meg ünnepélyes keretek között. Ma a világ teherhajóinak 10 százaléka halad át ezen a stratégiai fontosságú útvonalon a Földközi-tenger keleti része és a Vörös-tenger között, az Indiai-óceán felé és az Indiai-óceánról indulva, Európát és Ázsiát összekötve.
A csatornát jelenleg Egyiptom birtokolja, ellenőrzi és működteti, de egykor francia befektetők tulajdonában volt, akik a csatornatársaság részvényeinek felét birtokolták, a fennmaradó részvények nagy részét pedig Szaíd pasa egyiptomi uralkodó tartotta a kezében. 1875-ben egy készpénzválság arra kényszerítette Szaíd utódját, Izmáil pasát, hogy eladja az ország részvényeit Nagy-Britanniának. A Szuezi Társaság üzemeltette a csatornát, amíg Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök 1956-ban fel nem bontotta a koncessziót, és a csatorna üzemeltetését át nem ruházta az állami tulajdonú Szuezi-csatorna Hatóságra. Ezután következett a második arab-izraeli háborúként is ismert szuezi válság.
Ugyanazon a napon, amikor a csatornát államosították, Nasszer a Tiran-szorost is lezárta minden izraeli hajó elől. A válság során az Egyesült Királyság, Franciaország és Izrael megszállta Egyiptomot.
A Nagy-Britannia és Franciaország által készített, előre egyeztetett tervek szerint Izrael 1956. október 29-én megszállta az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félszigetet, és arra kényszerítette az egyiptomiakat, hogy csapatokat vonjanak be. Ez ürügyet szolgáltatott az angol-francia szövetségnek arra, hogy a harcokat a Közel-Kelet stabilitását fenyegető veszélynek nyilvánítsák, és belépjenek a háborúba, hivatalosan a két erő szétválasztására, de valójában a Szuezi-csatorna feletti uralom visszaszerzésének és a Nasszer-kormány megbuktatásának érdekében.
Mi köze van ennek 2023. október 7-hez? Nos, a Gázai övezet történetesen pont a térségben tervezett második nagy csatorna útvonalának közepén helyezkedik el.
Gázát jelenleg a feledés homályába bombázza az őrült izraeli vezető, Benjamin Netanjahu, aki a Ben Gurion-csatorna projektet kívánja megvalósítani. Igen, Tel-Avivnak már van egy elnevezése a csatornára, amelyet először a hatvanas években javasoltak. A csatorna a Vörös-tengeren lévő Akabai-öblöt kötné össze a Földközi-tengerrel, és Izrael első miniszterelnökéről neveznék el.
A csatorna az egyiptomi Szuezi-csatornával vetekedne, ami komoly pénzügyi fenyegetést jelentene az ország számára és erre a fő kereskedelmi útvonalra. Emlékszünk még a globális kereskedelmi katasztrófára, amelyet az Ever Given hatalmas konténerhajó okozott, amely 2021-ben elakadt a híres csatornában.
A Tiran-szoros és a Szuezi-csatorna hivatalosan zárva maradt az izraeli hajók előtt Izrael 1948-as megalakulásától és a Nakbától az 1956-os szuezi válságig. Amikor az arab államok minden szárazföldi kereskedelmi útvonalat elzártak, Izraelnek komolyan akadályozták a Kelet-Afrikával és Ázsiával folytatott kereskedelmét, főként a Perzsa-öbölből származó olaj behozatalát. Voltak más akadályok is, amelyekkel Izrael 1956-7-ben és 1967-75-ben kényszerítette ki a lezárást.
Ha megvalósul, ez az új csatorna majdnem egyharmaddal hosszabb lesz 292,9 km-es hosszával, mint a 193,3 km hosszú, Szuezi-csatorna, valamint becsült költsége 16 és 55 milliárd dollár között lesz. Bárki is irányítja a csatornát, óriási befolyása lesz az olaj, a gabona és a szállítás globális ellátási útvonalaira.
A földdel egyenlővé tett Gáza lehetővé tenné a csatornatervezők számára, hogy a szó szoros értelmében spóroljanak és csökkentsék a költségeket azzal, hogy a csatornát egyenesen a terület közepén keresztül vezetik.
A világkereskedelem mintegy 12 százaléka halad át Szuezen évente 18 000 hajóval, így elképzelhető, hogy sok ország fog sorban állni, hogy részesedést kapjon az izraeli üzletből. A Szuezi-csatorna elképesztő 9,4 milliárd dollárt ér Egyiptomnak, amely idén rekordbevételeket könyvelhetett el.
Az egyetlen dolog, ami megakadályozza az újonnan felülvizsgált projekt felélesztését és jóváhagyását, az a palesztinok jelenléte Gázában.
Ami Netanjahut illeti, úgy gondolja a palesztinok állnak a projekt útjában; egy olyan projekt útjában, amely talán megbocsátást szerezne neki Tel-Avivban az október 7-i hírszerzési és katonai hiányosságokért. A palesztin nép azonban soha nem fogja megbocsátani vagy elfelejteni neki ezt az alattomos trükközését, tekintettel azokra a borzalmakra, amelyek az elmúlt néhány hétben Gázát sújtották.
Ha mindez a potenciális üzletkötések nevében történik, akkor ez csak súlyosbítja a szemérmetlen nyugati kormányok politikai és diplomáciai szégyenét, akik bűnrészesek a palesztin népirtásban.
A legnagyobb szégyen azonban Egyiptomé. Abd el-Fattáh esz-Szíszi elnök pazarlásának köszönhetően már így is a csőd szélén állnak, egy új csatorna megjelenése pedig pusztító hatással lenne az egyiptomi gazdaságra és az egyiptomi népre. Szíszi bánhatja, hogy Tel-Avivba és a nyugati kormányokba vetett bizalmát a kétmillió gázai palesztin érdekei és jóléte fölé helyezte.
A Közel-Kelet vezetői, Netanjahu, Biden, Sunak és mások közül senki sem kerül ki a gázai vérengzésből sértetlen becsülettel. Együttesen háborús és emberiség elleni bűnökben bűnösök, vagy legalábbis bűnrészesek a népirtásban.
Mindez nem október 7-én kezdődött; Gáza bombázása csupán a palesztin nép lassú népirtásának legújabb állomása, amelyet Izrael most újra felgyorsított az apartheid-állam nyugati támogatóinak teljes támogatásával. Ha azt hiszik, hogy ártatlan gyermekek és nők megölése majd békét hoz, akkor nagyot tévednek.
Természetesen ezen aspektus is csak egy a sok közül, és a különböző rétegek együttlátása adhatja meg a valódi választ számunkra, hiszen például az eszkatológiai vetület megvizsgálása nélkül a konfliktus lényegében érthetetlen:
Alexander Dugin: eszkatologikus értelmezés nélkül a helyzet megmagyarázhatatlan
A Sínai-félsziget sivatagjába deportálnák a zsidók a palesztinokat!?
(Middle East Monitor nyomán Szent Korona Rádió)