A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén is aktívan mutatta az 1956-os hősök előtti tiszteletét, hiszen több rendezvényen is részt vettek, valamint maguk is szerveztek megemlékezéseket. Miskolcon fáklyás felvonulást szerveztek, Székesfehérvárott szabadtéri plakátkiállítással jelentkeztek, de részt vettek a mezőkövesdi és az esztergomi megemlékezéseken is. Lehetőség nyílt a HVIM tevékenységének segítésére is a pesti srácok előtt tisztelgő pólók megvásárlásával.
Kövesd Telegram csatornánkat. Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Fáklyás felvonulás Miskolcon
A miskolci, központi rendezvény, a népkerti országzászlónál vette kezdetét, ahol Dr. Jacsó Pál helyi költő szándékozott 1100 év, de főként 1956 hősei előtt fejet hajtani saját vereseivel.
Gyermeke vagyok egy harmadolt, csonka-kis hazának,
Kit elfeledett hőseinek meg nem született unokái, máig hazavárnak…
– részlet a „Gyermeke vagyok” című művéből.
A velőig hatoló versek után Kónya Dorka, az „Egy vármegyés lány” Misley Emese történetét hozta fel példaként, mint legfiatalabb, de bátorságból példás áldozatot.
„Ebben a 13 éves kislányban több bátorság volt, mint a mai társadalom férfiainak többségében”
– fogalmazott meg kritikát a modern, gyáva embertípussal szemben.
Azt is fontosnak tartotta kimondani, hogy nem tudja bevenni a gyomra, amikor a mai szocialisták, akik abban a vagyonban úszkálnak, amit a vörös terror ideje alatt halmoztak fel, szavazatgyűjtés céljából megemlékeznek ’56 hőseiről. Ezek a hősök, akik életüket adták egy jobb világ reményében, inkább lőnék fejbe magukat, mint, hogy a szocializmus nyertesei felhasználják az áldozatukat. Azt is elmondta, hogy „csak azoknak van joga megemlékezni a hősökről, akik tovább viszik a szellemiségüket”.
Legnagyobb tisztelet illeti meg ezeket a hazafiakat, és jegyezzük meg: Aki mindent feláldoz, az egy napon mindent visszanyer!
– zárta beszédét Dorka.
Az Egy vármegyés lány beszéde után a résztvevők fáklyát ragadtak és elindult a méltóságteljes, csendes felvonulás, ami a szabadságharcosok által sikeresen elfoglalt Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság épületével szemben található, a sortűz áldozatainak emléket állító táblánál ért véget. Itt László Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetőjének adták meg elsőként a szót, aki elmondta gondolatait 56′ hőseiről. Kifejtette, hogy milyen félelmetes a történelmi múlt közelsége, mégis oly’ távolinak tűnik 1956 a modern világból másodpercenként ránk zúduló digitális impulzusok miatt.
Kitért arra is, hogy sajnos már csak maroknyi ember maradt, akit hajt az igazságszeretete és a szíve, hogy valóban megőrizze a magyar nemzetet, valamint, hogy a rengeteg megmondóember között valószínűleg már csak akkor várható egy felkelés kitörése, ha elmegy a térerő. Hozzátette, hogy ’56 ban néhány maroknyi csapat küzdött, akiknek a szíve most is dobog a mi hétköznapi harcainknak köszönhetően.
Ezek a hősök Molotov koktélokkal robbantották be a kommunista pokol kapuját, és ettől a robbanástól az új világrend helytartóinak mai napig megremeg a lába.
Követve ezen harcosok példáját át kell adjuk minden magyarnak a lelkünkből, ami szép és ami javára válik a nemzetnek – zárta beszédét.
Ezt követően Barcsa-Turner Gábor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társvezetője mondta el, hogy a pesti srácok áldozata az egyik legkiemelkedőbb, legigenelhetőbb a szabadságharcok sorában, hiszen a Mindszenty kormány formálódásának köszönhetően elindult még egyfajta törekvés is a rend helyreállításának irányába.
A felkelés következtében a szovjetek is rájöttek, hogy a magyar egy szabadságszerető nemzet, amit kényelemben kell tartani, nem lehet nyílt az elnyomás, máskülönben az egész fegyveres harccá alakul. Azóta is egy ilyen kényelmes elnyomásban élünk, nem változott a helyzet.
Nem lettünk szabadok 90 után sem, hazudtak nekünk, ezért megtámadtuk a hazugság szimbólumát, a TV székházat.
De ez az egész már nem egy ideológiáról, vagy egy pártról szól, rendszerszintű a probléma. Mélyállami struktúrákból jön az elnyomás, ezért az ellenállást is szellemi ellenállással kell kezdeni. Kiemelte, hogy szembe kell szállnunk az amerikanizmussal, a nyugati viselkedésmintákkal.
„Ki kell írtanunk a liberális életprogramot, először önmagunkból, aztán az egész világból”
– zárta beszédét a létfontosságú gondolattal.
Megemlékezés Esztergomban
A 22-ei központi rendezvényük másnapján, kora reggel indult egy vármegyés delegáció Esztergomba is, a Betyársereg és a Tábori Betyárok közös megemlékezésére, amelyet immáron harmadik alkalommal szerveztek meg a Sötétkapunál. Ezen a rendezvényen is beszédet mondott Barcsa-Turner Gábor, illetve Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője. Vári-Kovács Péter színész, előadóművész több ’56-os nótával emelte a dicsőséges fiatalokra való megemlékezés színvonalát, majd pedig a jelen lévő szervezetek helyezték el koszorúiakat, fejet hajtva az ’56-os hősök előtt, így fejezve ki a nekik járó tiszteletet.
Plakátkiállítás Székesfehérvárott
A HVIM-nek köszönhetően Székesfehérvár főterén 7 db történelmi tablóból álló plakátkiállítás keretében tudhattak meg többet a járó-kelők a szabadságharc eseményeiről és az ott hősiesen helytálló fiatal hősökről.
A komoly, szókimondó és őszinte kiállítási anyag Október 23-a és november 4-e között megtekinthető a fehérvári Városház téren.
Koszorúzás Mezőkövesden
A mezőkövesdi tagszervezet is részt vett a helyi önkormányzati megemlékezésen és elhelyezték a HVIM koszorúját az hősök emlékművénél.
Támogatói póló
Új támogatói pólósorozattal is jelentkezett a mozgalom, melynek első mintájával szintén a pesti srácok előtt szándékoznak tisztelegni.
A póló IDE kattintva megrendelhető!
További képek a rendezvényekről:
„Ez már nem csak egyszerűen LMBTQ-lobbi. Ez LMBTQ-terror!” – interjú a HVIM társelnökével
A hősök emléke kötelez – beszélgetés a XI. Attila Védvonal Emléktúráról
