Izraelnek ki kell ürítenie megszállt területeit, és helyet kell adnia egy palesztin államnak – írja M.K. Bhadrakumar indiai származású diplomata. Az Egyesült Államoknak ez a megsemmisítő veresége a globális dominanciájának végét jelenti.
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Száz évvel az uralkodó oszmán törökök elleni arab felkelés (1916-1918), valamint Németország és a Hármas Szövetség közelgő első világháborús veresége után, az arabok újabb fegyveres felkelése tört ki – ezúttal az izraeli megszállás ellen, az Egyesült Államok és a NATO fenyegető vereségének hátterében az ukrajnai háborúban – a töretlenül ismétlődő történelem izgalmas látványát nyújtva.
Az Oszmán Birodalom az arab felkelés következtében felbomlott. Izraelnek is el kell hagynia megszállt területeit, és helyet kell adnia egy palesztin államnak, ami természetesen megsemmisítő vereség lesz az Egyesült Államok számára, és globális dominanciájának végét jelenti, ami az észak-franciaországi cabrai csatára (1918) emlékeztet, ahol a németek – körülvéve, kimerülten és a romló hazai helyzet közepette széteső morállal – szembesültek azzal a bizonyossággal, hogy a háború elveszett, és megadták magukat.
Az elmúlt hét eseményei lélegzetelállítóak, kezdve azzal, hogy Sayyid Ebrahim Raisi iráni elnök szerdán telefonált Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökösnek, hogy megvitassák a közös stratégiát az Iszlám Ellenállási Mozgalom, a Hamász október 7-i, Izrael elleni pusztító támadása után kialakult helyzettel kapcsolatban.
Korábban kedden egy erőteljes nyilatkozatában Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah hangsúlyozta, hogy „katonai és hírszerzési szempontból ez a vereség (a Hamásztól) helyrehozhatatlan. Ez egy pusztító földrengés. Nem valószínű, hogy az (izraeli) bitorló rezsim képes lesz arra használni a Nyugat segítségét, hogy helyrehozza azokat a mély hatásokat, amelyeket ez az incidens gyakorolt az uralkodó struktúráira.”
Egy magas rangú iráni tisztviselő azt mondta a Reutersnek, hogy Raisi felhívása a koronaherceghez az volt, hogy „támogassa Palesztinát és megakadályozza a háború eszkalálódását a térségben. A hívás jó volt és ígéretes.” Hossein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter a Szaúd-Arábiával széleskörű megértést követően megbeszélést folytatott emírségi kollégájával, Abdullah bin Zayed sejkkel, amelynek során felszólította az iszlám és arab országokat, hogy terjesszék ki támogatásukat a palesztin népnek, hangsúlyozva a helyzet.
Csütörtökön Amir-Abdollahian regionális körútra indult Irakban, Libanonban, Szíriában és Katarban szombatig, hogy összehangolja a különböző ellenállási csoportokkal. Nevezetesen találkozott a Hezbollah vezetőjével, Hassan Nasrallah-hal Bejrútban és a Hamász vezetőjével, Ismail Haniyeh-hel Dohában. Amir-Abdollahian azt mondta a médiának, hogy ha Izrael nem hagyja abba barbár légicsapásait Gázára, elkerülhetetlen az ellenállás eszkalációja, és Izraelt „hatalmas földrengés” érheti, mivel a Hezbollah készen áll a beavatkozásra.
Az Axios szombaton két diplomáciai forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy Teherán határozott üzenetet küldött Tel-Avivnak az ENSZ-en keresztül, miszerint be kell avatkoznia, ha a gázai izraeli agresszió továbbra is fennáll. Leegyszerűsítve Teheránt nem fogja elriasztani 2 amerikai repülőgép-hordozó és több hadihajó és vadászrepülő telepítése Izrael partjainál. Vasárnap Jake Sullivan, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója elismerte, hogy az Egyesült Államok nem zárhatja ki, hogy Irán beavatkozhat a konfliktusba.
Mindeközben, míg Irán a katonai fronton az ellenállási csoportokkal egyeztetett, Kína és Szaúd-Arábia diplomáciai úton váltott. Csütörtökön, miközben Antony Blinken amerikai külügyminiszter az arab fővárosok felé tartott a tel-avivi tárgyalások után, hogy segítséget kérjen a Hamász túszainak kiszabadításához, Kína közel-keleti különmegbízottja, Zhai Jun felvette a kapcsolatot a szaúdi külügyminisztérium politikai ügyekért felelős helyettesével, Szaúd M. Al-Satival a palesztinai-izraeli helyzettel kapcsolatban, különös tekintettel a palesztinai kérdésre és a Gázában kibontakozó humanitárius válságra. A kontraszt nem is lehetne élesebb.
Ugyanezen a napon rendkívüli esemény történt a kínai külügyminisztériumban, amikor a pekingi arab küldöttek csoportos találkozót kerestek Zhai különmegbízottal, hogy hangsúlyozzák kollektív álláspontjukat, miszerint „nagyon súlyos” humanitárius válság alakult ki Izrael gázai támadásait követően. A nemzetközi közösség felelőssége, hogy azonnali lépéseket tegyen a feszültség enyhítése, a béketárgyalások újrakezdésének előmozdítása és a palesztin nép törvényes nemzeti jogainak védelme érdekében.
Az arab nagykövetek megköszönték Kínának „az igazságos álláspontot a palesztin kérdésben… és reményüket fejezték ki, hogy Kína továbbra is pozitív és konstruktív szerepet fog játszani”. Zhai teljes megértésének adott hangot, miszerint „elsődleges prioritás a nyugalom megőrzése és önmérséklet gyakorlása, a civilek védelme, valamint a humanitárius válság enyhítéséhez szükséges feltételek biztosítása”.
A rendkívüli ülés után a kínai külügyminisztérium éjfélkor közzétette honlapján a KKP Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagjának és Wang Yi külügyminiszternek a kimerítő nyilatkozatát Kína a béke és az emberi lelkiismeret oldalán áll palesztin kérdésben címmel. Állítólag erre az késztette Kínát, hogy Faisal bin Farhan herceg szaúdi külügyminiszter felhívta Wang Yi-t.
Érdekes módon Blinken is felhívta Wang Yit Rijádból október 14-én, ahol a külügyminisztérium felolvasása szerint „megismételte az Egyesült Államok támogatását Izrael önvédelemhez való joga mellett, és felszólított a Hamász támadásainak azonnali leállítására és az összes túsz szabadon bocsátására”és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy „eltántorítsák a többi felet (értsd Iránt és a Hezbollahot) a konfliktusba való belépéstől”.
Tömören fogalmazva, ezeken a Szaúd-Arábiát érintő eszmecseréken – különösen Blinken rijádi találkozóin a szaúdi FM-mel és Mohammed bin Szalmán koronaherceggel, miközben az Egyesült Államok a túszkérdésre összpontosított – a szaúdi fél inkább a gázai humanitárius válságra fordította a figyelmet. A külügyminisztériumi adatok rávilágítanak a két fél eltérő prioritásaira.
Elég, ha csak annyit mondok, hogy a Kína által támogatott, összehangolt szaúdi-iráni stratégia nyomást gyakorol Izraelre, hogy egyeztessen a tűzszünetben és az eszkaláció enyhítésében. Az ENSZ támogatása tovább szigeteli Izraelt.
Benjamin Netanjahu kilépése várható, de harc nélkül nem dobja be a törülközőt. Az amerikai-izraeli kapcsolatok feszültség alá kerülhetnek. Biden elnök megszorításokba esik, visszaemlékezve Jimmy Carter helyzetére az 1980-as iráni túszválság miatt, amely véget vetett második elnöki ciklusának. Biden már megkezdte a visszalépést.
Merre tovább? Nyilvánvaló, hogy minél tovább tart az izraeli támadás Gáza ellen, a nemzetközi elítélés és a humanitárius folyosó engedélyezésére irányuló követelés csak fokozódik. Nemcsak csak az olyan országok, mint India, amelyek „szolidaritást” fejeztek ki Izraellel, elvesztik arcukat a globális délben, hanem még Washington európai szövetségesei is nehéz helyzetben lesznek. Azt kell még látni, hogy egyáltalán reális-e Izrael gázai inváziója.
A továbbiakban az arab-irán-kínai tengely felveti Gáza helyzetét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hacsak Izrael nem vonul vissza. Oroszország állásfoglalás-tervezetet javasolt, és ragaszkodik a szavazáshoz. Ha az Egyesült Államok megvétózza a határozatot, az ENSZ Közgyűlése közbeléphet annak elfogadása érdekében.*
Eközben az Ábrahámi Megállapodás újraélesztésére irányuló amerikai projekt veszít, és a Kína által közvetített szaúdi-iráni közeledés aláásására irányuló összeesküvés hirtelen halállal néz szembe.
Ami a nyugat-ázsiai hatalmi dinamikát illeti, ezek a tendenciák csak Oroszország és Kína javára válhatnak, különösen akkor, ha a BRICS-országok valamikor vezető szerepet vállalnának egy olyan közel-keleti békefolyamat eligazításában, amely már nem az Egyesült Államok monopóliuma. Oroszország számára ez a megtérülési idő.
A petrodollár korszaka véget ér – és ezzel együtt az Egyesült Államok globális hegemóniája. A kialakuló trendek tehát nagymértékben hozzájárulnak a világrend multipolaritásának megerősítéséhez.
* Az írás megjelenése óta az ENSZ tűzszünetet kezdeményezett, de amint várható volt, azt az USA meg is vétózta.
Alexander Dugin: eszkatologikus értelmezés nélkül a helyzet megmagyarázhatatlan
(Indian Punchline nyomán Szent Korona Rádió)