Az amerikai rendszerváltókat tartóztattak le Tbilisziben, ami arra utal, hogy puccs készülhet a grúz kormány ellen. Mivel Ukrajna ellentámadása kudarcot vall, úgy tűnik, hogy a Nyugat alig várja, hogy új frontot nyisson a proxy háborújában.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Szeptember 29-én az USA által futtatott Szabad Európa Rádió orosz nyelvű Slobodna Evropa portálja egy, a teljes nyugati média által figyelmen kívül hagyott közleményben felfedte, hogy három külföldi munkatársat idéztek be kihallgatásra a Grúz Biztonsági Szolgálathoz, mert állítólag segítettek az ellenzéki elemek felkészülésében egy Maidan-féle rendszerváltási forgatókönyv végrehajtására Tbilisziben.
Az alkalmazottak az Alkalmazott Erőszakmentes Akciók és Stratégiák Központjának (CANVAS) munkatársai voltak, és „átmenetileg Grúziában tartózkodtak”. A CANVAS az Egyesült Államok kormánya által finanszírozott, szoros CIA-kapcsolatokkal rendelkező szervezet, amely rendszerváltó aktivistákat képez ki Kelet-Európától Venezueláig. A csoport weboldala szerint 2003-as alapítása óta 52 országban több mint 16 000 aktivistával büszkélkedhetnek, és 126 „sikeres” politikai „kampányt” inspiráltak világszerte.
A Slobodna Evropa kijelentette, nem ismert, hogy az ügynökök az országban való jelenléte „a nyomozás részeként kapott beidézésre vagy más okból következett-e be”. De ha a CANVAS munkatársai jelen lettek volna az országban, nem férhet kétség a tevékenységükhöz.
Az uralkodó grúz álmot Nyugaton Kreml-barát kormányként ábrázolták. A valóságban egyszerűen visszatértek a Kelet és Nyugat közötti egyensúlyozás régóta fennálló politikájához. A neokonzervatív berendezkedés igazi bűne az, hogy nem támogatja kellőképpen az ukrajnai proxy háborút. Így az ukrán elemeket bevonják egy esetleges színes forradalomba. Ha egy ilyen hadművelet sikerrel jár, második frontot nyitna a háborúban Oroszország nyugati szárnyán.
A fejlemény látszólag megerősíti a helyi biztonsági tisztviselők szeptember elején kapott figyelmeztetéseit. Arra figyelmeztettek, hogy „a la Euromaidan államcsíny készül Grúziában”, utalva a 2014-es, az Egyesült Államok által támogatott színes forradalomra, amely megdöntötte Ukrajna megválasztott elnökét, és bevezette a NATO-párti kormányt. Az állítólagos vezető cselszövők grúz etnikumúak, akik az ukrán kormánynak dolgoznak: Giorgi Lortkipanidze, Kijev katonai hírszerzési főnökének helyettese; Mihail Baturin, Miheil Szaakasvili volt elnök testőre; és Mamuka Mamulashvili, a hírhedt grúz légió parancsnoka.
A The Grayzone szeptember 6-i vizsgálata feltárta, hogy a grúz légió főnöke, Mamulasvili központi szerepet játszik a Maidan tüntetők hamis zászlós mészárlásában, amely kulcsfontosságú volt Viktor Janukovics megválasztott elnök leváltásában. Nyilvánvalóan azért hozta a lövöldözőket a Maidan térre, hogy „kis káoszt szítsanak” azáltal, hogy tüzet nyitott tömegekre, és mesterlövész puskákat biztosított erre a célra.
Grúz tisztviselők azt mondják, hogy bizonyítékokat tártak fel arra vonatkozóan, hogy fiatal kormányellenes aktivisták képzésen vesznek részt Ukrajna és Lengyelország határa közelében, hogy hasonló tervet hajtsanak végre, amely halálos robbantásos merényletet tartalmazna Tbilisziben október és december között tervezett zavargások során, amikor az Európai Bizottság várhatóan dönt arról, hogy Grúzia formálisan EU-tagjelölt országgá válhat-e.
“Erősebb, mint egy repülőgép-hordozó”
A Grúz Állambiztonsági Szolgálat (SSSG) közleménye szerint a jelenleg Ukrajnában harcoló fiatal aktivistákat és „grúz származású személyek meglehetősen nagy csoportját” jelenleg „a lengyel-ukrán államhatár környékén képezik ki/képzik át, a tervet a CANVAS munkatársai hajtották végre, akik állítólag a kormány megdöntésére törekedtek egy véres államcsínyt követően, amely állítólag október végén vagy november elején fog kibontakozni. A grúz hatóságok szerint a cselekmény magában foglalná egy „sátorváros” létrehozását a fővárosban, „barikádok felállítását Grúzia központi sugárútjain és stratégiai objektumok közelében”, kormányzati épületek elfoglalását és lefoglalását, „valamint egyéb illegális tevékenységet, súlyos provokáció elemeit tartalmazó cselekményeket.”
A külföldről finanszírozott tisztviselőket azzal vádolják, hogy megdöbbentő „hamis zászló” bombázást terveztek a megválasztott kormány megdöntése érdekében, és konkrétan a kijevi 2014. februári Maidan „forradalmi forgatókönyvet” említik tervként.
Az akció keretében „a Giorgi Lortkipanidze és Miheil Baturin által szervezett felvonulások helyszínéül szolgáló területen egy előre kiválasztott sátorban egy robbanószerkezetet helyeznek el, amelyet a bűncselekmények szervezői fel akarnak robbantani. „Bűnözői tervük szerint a fent említetteknek áldozatokat kell okozniuk a tüntetéseken részt vevő békés lakosság és a rendvédelmi szervek képviselői körében” – folytatta az SSSG.
A rendszerváltók szempontjából hasznos lenne a véres provokáció: „terrorcselekmény esetén a pusztító erők abban reménykednek, hogy a rendfenntartók és a tüntetők között válogatás nélküli lövöldözés lesz, ami biztos alapot teremt a további polgári összecsapásokra.”
„Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy az említett provokációkat nem először tervezik a szervezők Grúzia ellen, bár korábban a rendfenntartók hatékony és megelőző fellépésével ezeket sikerült megakadályozni” – tették hozzá az illetékesek.
Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy „a jelenlegi nehéz geopolitikai helyzet kihívásaira tekintettel, a korábbi esetekkel ellentétben, a jelenlegi terv sokkal nagyobb kockázati tényezőt jelent, amely veszélyt jelent az állam biztonságára, valamint az állam életére, jólétére és egészségére, Grúzia hétköznapi polgáraira.”
Az SSSG nyilatkozata szerint „a „CANVAS”-t „a forradalmi forgatókönyvben részt vevő ifjúsági csoport képzésére használták”. Ahogy a biztonsági szolgálat megjegyzi, a „magot” az „Otpor szervezet” maradványai alkotják, amely csoport „aktívan részt vett a Szerbiában kibontakozó forradalmi folyamatokban”.
Most az ilyen ügynököket „rendszeresen alkalmazzák arra, hogy fiatalokat képezzenek ki különböző országokban, és bevonják őket pusztító folyamatokba” – áll a közleményben.
CANVAS: a globális rendszerváltás specialistái
A CANVAS felkelőket hitelesítő adatok nem kérdésesek. Bárhová is megy a szervezet, óhatatlanul követik a színes forradalmak és a kormányok aláásására, ha nem megdöntésére irányuló „békés” kísérletek. A Központ az Otpor!-ból, egy jugoszláviai lázadó ifjúsági mozgalomból fejlődött ki, amely az 1990-es évek végén Slobodan Milosevics elűzésére törekedett. A polgári engedetlenség, az erőszakmentes ellenállás, a rockkoncertek, az utcai humor és a falfirkálás keverékével felpörgették a közvélemény ellenzékét az elnökkel szemben, és alattomosan támogatták Szerbia neoliberális jövőjét.
Otpor! minden lépésénél segítette a National Endowment for Democracy (NED), egy amerikai kormány rezsimváltó ügynöksége , amely nyíltan azt teszi, amit egykor a CIA rejtetten. Amellett, hogy hatalmas összegeket adtak ki, az Otport! arra képezték ki , hogy bomlasztó eszközökkel aláássa a kormányzati hatalmat, és „a kifinomult PR technikák széles skáláját alkalmazta, beleértve a szavazást, a szórólapozást és a fizetett reklámozást” washingtoni fillérekért. A csoport üzeneteit az Egyesült Államokban jegyzett közvélemény-kutatás tájékoztatta.
Miután Milosevicset 2000 októberében eltávolították, az Otpor vezetői megalapították a CANVAS-t, és 2003-ban elkezdték exportálni forradalmi modelljüket, beleértve Grúziát is. Ott létrehozták a Kmarát, amely jelentős mértékben kölcsönzött az Otpor márkajelzéséből és üzenetküldéséből, és jelentős NED-finanszírozásban részesült. A csoport jelentős szerepet játszott Grúzia régi vezetőjének, Eduard Shevardnadzenek a 2003. novemberi választásokat követő bukásához. A következő évben Ukrajnában kiváltott úgynevezett narancsos forradalom rendszerváltási sablonjára épített. Ennek a hadműveletnek az élén a Pora állt – egy másik, az Egyesült Államok által támogatott ifjúsági csoport, amely az Otpor-t követte –, amelynek célja egy nyugati szövetséges kormány beiktatása volt.
Míg a média rendszeresen fetisizálja a CANVAS munkáját az állítólagos erőszakmentes ellenállás korszakának beharangozásában szerte a világon, a színes forradalmak általában több szeizmikus tényezőnek köszönhetőek, amelyeket gyakran nem látnak és nem ismernek el. Például Milosevics menesztése egy évtizedes, pusztító, USA által finanszírozott proxy háborúkat követett a volt Jugoszláviában, amely idő alatt a szerb gazdaságot szétzúzták a nyugati szankciók.
Sőt, ahogy a Washington Post 2000 decemberében felfedte, a „Milosevic-ellenes erőfeszítésben” részt vevő amerikai munkatársak tudták, hogy a CIA ezzel egyidejűleg pusztítást végez Belgrádban, „de nehezen tudta kideríteni, mire készül az ügynökség”. A CANVAS és az Egyesült Államok hírszerzési kapcsolata jelentősen részleteződött 2011-ben, amikor a kiszivárgott e-mailek felfedték , hogy az Otpor vezetője és a Center alapítója, Srda Popovic hogyan működött szorosan titokban a Stratforral, a „The Shadow CIA” néven ismert biztonsági magáncéggel.
Az egyéb kirívó cselekmények mellett az e-mailek azt mutatják, hogy Popovic titokban információkat adott át a Stratfornak számos ország ellenzéki aktivistáiról, köztük az Egyesült Államok által felfegyverzet bahreini kormány által megsebesített vagy megölt személyekről. Útmutatót is készített a cég számára Hugo Chavez venezuelai elnök leváltásáról. Amint egy elemző kifejtette egy 2010. májusi e-mailben :
„[Popovic] fő hasznossága abban rejlik, hogy képes érintkezésbe lépni velünk azokkal a bajkeverőkkel szerte a világon, akikkel kapcsolatban áll… Az ötlet az, hogy kapcsolati hálózatot gyűjtsünk a CANVAS-on keresztül, olyan kapcsolatokat, amelyekkel azután önállóan léphetünk kapcsolatba.”
Egy másik e-mailben ugyanez az elemző megjegyezte, hogy a CANVAS „még mindig az amerikai finanszírozásban van”. Küldetésüket a következőképpen jellemezte: „alapvetően körbejárják a világot, és megpróbálják megdönteni a diktátorokat és az autokratikus kormányokat (olyanokat, amelyeket az Egyesült Államok nem szeret)”.
„Csak elmennek, üzletet nyitnak egy országban, és megpróbálják lebuktatni a kormányt. Megfelelő használat esetén [erősebbek], mint egy repülőgép-hordozó harccsoport.”
Maidan 2.0: egy második proxy háborús front
A Grúz Álom koalíciós kormánya tavaly március óta egyre nagyobb nyomás alatt áll, amikor Tbiliszit lázító tiltakozások sújtották. A tüntetők az utcákra özönlöttek, hogy tiltakozzanak a törvényjavaslat ellen, amely előírja, hogy az országban működő civil szervezetek „külföldi ügynökként” regisztráljanak, ha bevételük több mint 20%-át a tengerentúlról kapják. A törvény egyértelműen megbotránkoztatta volna a nyugati érdekek által az országban létrehozott NATO-párti politikai hálózatot.
A tavaly márciusi zavargások úgy tűnt, hogy egyenes összefüggésben voltak azzal, hogy az amerikai tisztviselők elítélték a jogszabályt. A tiltakozások élén álló csoportok többsége NED-finanszírozásban részesült. És éppen akkor, amikor a dühös csőcselék késznek látszott megrohamozni a parlamentet , amikor megismétlődött a rózsaforradalom, amely két évtizeddel korábban elmozdította Shevardnadzét, a kormány irányt váltott, és azonnal elvetette a külföldi ügynöktörvényt.
Oroszország ukrajnai inváziója óta a nyugati média a Grúz álmot a Kreml befolyásának eszközeként festette le. A valóságban a kormány igyekezett egyensúlyt teremteni a nyugati kapcsolatok erősítése, az EU- és NATO-tagság szorgalma, valamint a moszkvai szomszédokkal való civil együttélés fenntartása között. Ez a cselekmény az elmúlt 18 hónap során egyre tarthatatlanná vált, miközben a nyugati nyomás szankciókat vezetett be Moszkvával – Tbiliszi egyik legnagyobb kereskedelmi partnerével – szemben, és folytonosan fegyvereket küldött Kijevbe.
Washington, Brüsszel és Kijev számára nyilvánvalóan nem elegendő az Egyesült Államok és az EU szankciórendszereinek való megfelelés és az ENSZ-invázió elítélése. 2022 decemberében Irakli Garibasvili miniszterelnök felfedte, hogy az ukrán kormány többször is sürgette , hogy nyisson „második frontot” az Oroszország elleni proxyháborúban, és ennek megtagadását nem fogadták jól.
A megvádolt cselszövőknek cinikusabb, önérdekű okaik lehetnek a Georgian Dream hatalomból való eltávolítására. Miután a 2013-as elnökválasztáson kirúgták hivatalából, főnökük, Mihail Szaakasvili elmenekült Grúziából. A következő évben Tbiliszi büntetőeljárást emelt ellene, majd távollétében elítélték, mert brutális támadásokat rendelt el politikai riválisai ellen, és segített egyik miniszterének elfedni az általuk személyesen irányított szörnyű gyilkosságot .
Szaakasvili Ukrajnába költözött, hogy támogassa a Maidan mozgalmat, Petro Porosenko elnök személyes utasítására 2015-ben Odessza kormányzójává nevezték ki , és ukrán állampolgárságot kapott. A poszton 2016 novemberéig maradt, amikor is drámai módon kilépett , Porosenkot hibáztatva a kijevi korrupció lehetővé tételéért. Ezt követően különböző országok között ugrált, majd 2019 májusában végül visszatért Ukrajnába, miután az újonnan megválasztott Volodimir Zelenszkij elnök visszaadta állampolgárságát .
Tisztázatlan okokból Szaakasvili 2021 októberében bejelentette, hogy visszatér Grúziába, még az évi helyhatósági választások előtt. Még aznap letartóztatták Tbilisziben, mert illegálisan lépett be az országba egy tejtermékekkel megrakott teherautóba rejtve. Azóta egy grúz büntetés-végrehajtási intézetben lázasodik, egészségi állapota rohamosan romlik. Ennek ellenére Salome Zourabichvili elnök világossá tette , hogy “soha” nem fog kegyelmezni a volt vezetőnek.
Egy színes forradalom Grúziában felszabadítaná Szaakasvilit, és egy olyan kormányt állítana be, amely hajlandó lenne háborút üzenni Oroszországnak, ezzel megvalósítva a második, Kijev és nyugati támogatói által régóta áhított háborús frontot.
Amint Ukrajna katasztrofális ellentámadása végleg megbukik, mindössze néhány tucat négyzetkilométer megszerzésével, és több tízezer fiatal férfi életének árán, egy új front megnyitásának szükségessége sürgetőbb lesz, mint valaha.
Grúziában is gyengéden listázzák a felforgató ügynökszervezeteket
NGO-k ténykedését szigorító parlamenti ülés verekedésbe torkollott Grúziában
(The Gray Zone nyomán Szent Korona Rádió)