A Telex egy interjúban „aszexuálisokkal” beszélgetett, melyben „az orientáció pszichológiai hátterét járták körül”. Az egyik lány például elmeséli azt, hogy a félig-meddig jó nevelése után hogyan is vált ő is az LMBTQP-közösség tagjává.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
„Sokáig azt hittem, hogy én csak nagyon jó keresztény vagyok” – adta a 30 éves pánromantikus aszexuális Petrával készült interjújának a címet a Telex.
„Keresztény nevelést kaptam, de a szüleim nagyon progresszívek voltak a felvilágosításomkor, mindig az életkoromnak megfelelő magyarázatot adták. Tudatában voltam annak, hogy a szex egy létező dolog, egy népszerű tevékenység. Sokáig azt hittem, hogy én nagyon jó keresztény vagyok, azért vannak ellenérzéseim a szexszel szemben. Hasznosnak találtam ezeket az ellenérzéseket, hiszen tudtam, hogy a házasság előtti szex tilalmát nekem könnyű lesz betartani. Számomra épp az a gondolat volt kínos, hogy mi van, ha a házasság után sem akarok szexelni” – mondta Petra. Természetesen a megfelelő pszichológussal, lelki vezetővel, vagy a témához mélyen értővel való beszélgetés helyett, hogy a problémájának megoldásának útjára léphessen, az LMBTQP-lobbi könnyebb lehetőséget kínált.
Az egyetem alatt próbáltam egyébként randizgatni is, inkább kevesebb, mint több sikerrel, és próbáltam megérteni, hogy ismerkedéskor miért éreztem magam olyan kényelmetlenül. Ekkor jöttem rá, hogy aszexuális vagyok… – folytatja az interjúban. Ugye milyen hasznos az az ultraliberális légkör, ami napjainkra eluralkodott?
És természetesen a gender áltudománya választ kínált minden kérdésére: „Jó ideje már pontosan tudom magam definiálni: kulturális/társadalmi attitűd tekintetében szexpozitív vagyok, ami azt jelenti, hogy engem a hétköznapokban nem annyira zavar, ha a szex mint téma megjelenik, és kifejezetten fontosnak tartom a felvilágosítást. Viszont a személyes életemben szexundoros vagyok, ami pedig azt jelenti, hogy én nem kívánok szexuális aktivitásban részt venni más emberekkel, és ennek a gondolata néha fizikai undort is kivált belőlem.” Akkor én pedig egy helikopter leszek… (- a szerk.)
Mi mutatja, hogy valódi pszichológiai problémával állunk szembe, melyet a deviáns lobbi legitimizált? A további önvallomások, hogy például: „Nálam szerintem egy fontos eleme az undornak az, hogy nagyon erős averzióim vannak azzal szemben, hogy idegen tárgyak kerüljenek a testnyílásaimba. Még a fogkefét is be tudom dugni olyan mélyen a számba, hogy attól hányingerem legyen, de például kontaktlencsém is azért nem volt soha, mert hasonlóan érzek azzal kapcsolatban, hogy egy darab műanyag legyen a szememben. Még a bedugós fülhallgatókat se szeretem.”
Ez nem az Egyesült Államok, ez nem Nyugat-Európa; ez Magyarország, ahol az álpszichologizáló, áltudományos LMBTQP a nyílt támadások mellett belülről bomlasztva a társadalmat teszi tönkre az emberek életét.
(Telex nyomán Szent Korona Rádió)
