733 éve, 1290. július 23-án koronázták meg Fehérváron III. András (Endre) magyar királyt, az ország utolsó (bár származása vitatott) Árpád-házi uralkodóját. A koronázás a korábbiaknak megfelelően zajlott, azonban új elemmel bővült, amely tökéletes képet fest az ifjú király helyzetéről: meg kellett esküdnie egy úgynevezett koronázási hitlevélre, amelyben az egyházhoz való hűséget, az ország „rablóinak és gyújtogatóinak” üldözését, valamint Magyarország gyarapítását és a tőle elfoglalt területek visszaszerzését ígérte.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A hanyatló királyság el nem ismert hercege
III. András uralkodásának csaknem egészét meghatározta a feudális anarchia szélén egyensúlyozó ország különböző érdekcsoportjainak pozícióharca. Már trónra kerülésének ténye is voltaképpen e folyamatos belharcnak köszönhető, ahogyan elődje, IV. (Kun) László meggyilkolása is.
A megkoronázása előtti években Andrásról kevesen gondolták volna, hogy sikerül megszereznie a magyar trónt – Árpád-házi származása ugyanis korántsem bizonyítható egyértelműen. Édesapja az az Utószülött István herceg volt, akit édesanyja, Estei Beatrix királyné II. András halála után hozott világra.
A királynénak nem sokkal férje halála után külföldre kellett menekülnie, mert az udvarban többek – köztük a király idősebb, első házasságából való fiai, a trónra lépő IV. Béla és Kálmán herceg is – úgy tartották, a születendő gyermek apja nem az idős uralkodó, hanem Apod fia Dénes korábbi tárnokmester és nádor (akit Béla ezután meg is vakíttatott). Beatrix ezért 1236-ban már a thüringiai Wehrdában adott életet a hercegnek, akit féltestvérei sosem ismertek el.
A Velencében nevelkedett István kétszer nősült. Első felesége, Traversari Erzsébet életével adózott fia, István születésének, aki csecsemőként elhunyt. Második felesége, az igen befolyásos velencei családból származó Morosini Tomasina 1265-ben hozta világra a (vélhető) nagyapja után szintén Andrásnak nevezett gyermeket, akit a kezdetektől királynak neveltek.
IV. László és I. Rudolf német király a dürnkruti csatában még együtt harcoltak
A legnagyobb birtokokkal rendelkező nemesek valóságos uralkodókként viselkedhettek területükön, egymással is háborúztak, továbbá több erősség volt az ő kezükön, mint a királyén, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.
IV. László uralma alatt az egyre gyarapodó hatalmú főurak többször is próbálkoztak ellenkirály állításával, jelöltjük azonban eleinte László öccse volt, akit szintén Andrásnak hívtak. A „Velencei” gúnynévvel is illetett Andrásra azután terelődött a figyelem, hogy a király öccse 1278-ban meghalt.
Amikor IV. Lászlót 1290. július 10-én sátrában meggyilkolták, az ellene szervezkedő urak éppen Magyarországra hozták Velencéből Andrást, akit azonban Hahót nembeli Arnold zalai várúr elfogott, majd átadott a magyar trónra szintén szemet vető Habsburg Albertnek, az ekkori német király, I. Rudolf fiának.
László halála teljességgel megfordította a magyar urak helyzetét, így a legtöbben – származásával kapcsolatos kételyeiket feledve – az immár mégis Árpád-házinak tekintett András mellé álltak. Lodomér esztergomi érsek szervezésében megszöktették a fogságból, és 13 nappal az előző király halálát követően Fehérváron megkoronázták.
A szakadék szélén
Bár az új uralkodó látszólag a legnagyobb hatalmú nemesek támogatását élvezte, a főurak jóindulata csupán addig tartott, ameddig a király gyenge és befolyásolható volt – a korábbi erős központi hatalom visszaállítására tett bármilyen kísérlet azonnal ellenállást váltott ki.
Andrásnak uralkodása elején sikerült maga mellé állítania a két legerősebb kiskirályt, az ország északi részét birtokló Csák Mátét, valamint a nyugati végeket uraló Kőszegieket (utóbbiakat azáltal, hogy a családfő Kőszegi Henrik lányát egy itáliai rokona vette feleségül).
Habár fentebb említett koronázási esküjét 1290 szeptemberében az Óbudán tartott országgyűlésen kiadott első törvénykönyvével is megerősítette (ennek 34 cikkelyéből 19 a magánhatalmat kiépítő főurak ellen szólt, továbbá eltörölte a teljes megyék, illetve örökös ispánságok adományozását), hamar kénytelen volt ennek szellemiségével ellentétesen cselekedni, hogy megtartsa szövetségeseit.
mult-kor.hu nyomán Szent Korona Rádió
