Az ukrán nemzettudat építés egyik legfontosabb hőse Sztepan Bandera, amit viszont Kijev hajlamos elhallgatni a soviniszta vezető kapcsán, hogy az ő nevéhez fűződik a lengyel nép egyik legnagyobb tragédiája, a volhíniai mészárlás.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A véres vasárnap
A lengyel lakosság szisztematikus, kegyetlen, és szadista kiirtásának szimbólummá vált eseménye, a „véres vasárnap”, amikor Kisielin városkájában a szentmisét hallgató lengyeleken az ukranizmus által felhergelt csőcselék rajtaütött. Előbb kézigránátokat dobáltak be, majd betörve részben lőfegyverekkel, de javarészt baltával, késekkel és vasvillával bestiálisan legyilkolták a zömében gyermekekből, nőkből és öregekből álló hívő sereget plébánosukkal együtt.
A volhíniai és halicsi lengyelség szétszórt, zömmel kisnemesi enklávéi úgy léteztek évszázadokon át a rutén tengerben, ahogy a dél-erdélyi szórványmagyarság az elmúlt háromszáz évben a rumén és szász néptömeg között. A Hóra-lázadás és a Jankó Ábrahám vezette népirtás ellenére, ha megtörve is, él még a magyar Dél-Erdélyben. A lengyelség ehhez képest gyakorlatilag teljesen eltűnt néhány mutatóban maradt falu kivételével. A kiirtott lengyelek számát ötven és százezer közé teszik, a maradék a háború alatt és után elmenekült, vagy a szovjetek kitelepítették. A lengyelek által bosszúból vezetett rajtaütéseknek két-háromezer rutén áldozata volt.
A helyzet enyhítésének megakadályozásában bűnös felelősség terheli a londoni emigráns lengyel kormány döntéshozóit, akik a helyi figyelmeztetések ellenére úgy döntöttek, fogjanak össze az ukrán UPA egységeivel a lengyel ellenállás helyi sejtjei. Az UPA válasza az volt, hogy az 1943. július 10-ei tárgyalásra különösebb fegyveres kíséret nélkül érkezett lengyel főtisztet (Zygmunt Jan Rumel) lovakhoz kötötték és széttépették. Másnap elkezdődött a szisztematikus népirtás.
A népirtás borzalmas kivitelezésén még a németek is elborzadtak, fel is ajánlották, hogy felfegyverzik a lengyel lakosságot, de ezt az emigráns kormány parancsára elutasították a helyi lengyel ellenállás vezetői.
Ukrajna a mai napig
nem ismeri el genocídiumként – hangsúlyozzuk, népirtásként – az eseményeket, a 2016-ban készült „Wołyń” film vetítését betiltották Ukrajnában,
még az ukrán kormányzat kezdett hőbörögni. A volhíniai vérengzés felelős vezetője Dmitro Szemenovics Kljachkivszkij (Дмитро Семенович Клячківський) így adott parancsot az akció megkezdésére:
„El kell kezdenünk a lengyel elem felszámolásának nagy akcióját. A német seregek kivonulásával ki kell használni ezt a kényelmes pillanatot, hogy a 16 és 60 év közötti férfiak teljes lakosságát kiirtsuk. Ezt a harcot nem veszíthetjük el, és mindenáron meg kell gyengíteni a lengyel erőket. A nagy erdőségektől ölelt kis lengyel falvaknak, településeknek el kell tűnniük a föld színéről.”
Ma emlékoszlopa áll Kljachkivszkij kivégzésének helyén annak a „harcosnak”, aki fegyvertelen és védtelen nők, gyermekek, öregek kiirtására buzdított.
Ugyancsak ünnepelt „harcos” és „nemzeti hős” a lembergi születésű Roman-Tarasz Joszipovics Sukhevics (Рома́н-Тарас Йо́сипович Шухе́вич), aki Halicsban vezette a „lengyeltelenítési” akciót. Magyar vonatkozása is van annyiban, hogy
az UPA őt küldte 1938-ban Kárpátaljára, hogy az ukranista Kárpáti Szicset megszervezette Volosin Ágoston számára, szemben a Bródy András és Fenczik István Béla vezette magyarbarát ruszin alakulatokkal, s megakadályozza a „Kárpátaljai Ruszinföld” (Podkarpatszka Rusz), avagy az ő mesterkélt elnevezésükkel „Kárpátontúli Ukrajna” (Zakarpatszka Ukraína) újraegyesülését a Magyar Szent Koronával.
Mondani sem kell, hogy ma az UPA egykori gyilkosai veterán státuszt élveznek Ukrajnában. A teljességgel modern ukrán nemzettudatnak ilyen, titáni deviáción alapuló hőskultusza van, függetlenül az ez által megmérgezett lelkű jóhiszemű emberek alanyi legyőzhetetlen tudatlanságától.
Külön érdekesség, és mutatja a nivellatív ukranista sovén etnofiletizmus bálványimádó mivoltát, hogy az egyedül Istennek kijáró, a halicsi rutének között ismert görögkatolikus köszöntésnek („Слава Ісусу Христу!” – «Слава навіки-віків! Амінь.» // „Dicsőség Jézus Krisztusnak!” – „Dicsőség mindörökké! Ámen.”) – amit a volhíniai görögkeleti rutének is használnak – plagizációja az UPA csatakiáltása: „Слава Україні!” – „Героям слава!” („Dicsőség Ukrajnának!” – „A hősöknek dicsőség!”)
A megholt híveknek adj, + Uram, örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében. Ámen.
A 2016-os „Wołyń” eredeti nyelveken (lengyel, rutén, orosz, német stb.), angol felirattal itt elérhető. Csak erős idegzetűeknek!
(Depositum nyomán Szent Korona Rádió)