A hagyományos latin mise tilalma az egyházi hatalommal való visszaélés, és a tilalom be nem tartása valójában nem jelent engedetlenséget – a konzervatív egyházi elöljáró szerint.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
1. A hagyományos római miseliturgia volt katolikus őseink liturgiája. Ez volt az a miserítus, amellyel a legtöbb európai nemzetet (kivéve néhány kelet-európai országot és az ambrózián és a mozarab rítust követőket), az összes amerikai nemzetet és a legtöbb afrikai, ázsiai és óceániai nemzetet evangelizálták.
2. “Amit a korábbi nemzedékek szentnek tartottak, az számunkra is szent és nagyszerű marad” (XVI. Benedek pápa).
3. “Az új Misekönyv problémája a Szent V. Piusz előtti és utáni folyamatos történelem elhagyásában és egy alapvetően új (bár régi anyagból összeállított) könyv létrehozásában rejlik” (Joseph Ratzinger bíboros).
4. Az új Misekönyv “kiadását mindannak egyfajta tiltása kísérte, ami előtte volt, ami példátlan az egyházjog és a liturgia történetében” (Joseph Ratzinger bíboros).
5. “A zsinati viták ismeretében és a zsinati atyák beszédeinek ismételt olvasása alapján bizonyossággal állíthatom, hogy ez [vagyis a reform, ahogyan az új Misekönyvben most szerepel] nem felel meg a II. vatikáni zsinat szándékainak” (Joseph Ratzinger bíboros).
6. A hagyományos római miseliturgia volt minden általunk ismert latin rítusú szent liturgiája legalábbis az egész elmúlt évezredben; ennélfogva kora évezredes. Bár általában “tridenti” misének nevezik, a misének pontosan ugyanez a formája már több évszázaddal a tridenti zsinat előtt is használatban volt, és az a zsinat csak azt kérte, hogy kanonizálják a római egyház liturgiájának ezt a tiszteletreméltó és doktrinálisan biztos formáját.
7. A hagyományos római miseliturgia a keleti rítusokkal áll a legközelebbi rokonságban, abban, hogy tanúságot tesz az Egyház egyetemes és megszakítás nélküli liturgikus törvényéről: “Szent V. Piusz római misekönyvében, mint számos keleti liturgiában is, nagyon szép imádságok vannak, amelyekkel a pap a legmélyebb alázatot és tiszteletet fejezi ki a szent misztériumok előtt: ezek a liturgia lényegét tárják fel” (II. János Pál pápa).
8. A pápának és a püspököknek tehát nincs hatalmuk megtiltani vagy korlátozni a szentmise ilyen tiszteletreméltó formáját, amelyet a szentek több mint ezer éven át mutattak be, ugyanúgy, ahogy a pápának vagy a püspököknek sem lenne hatalmuk megtiltani vagy jelentősen megreformálni az Apostoli vagy a nicea-konstantinápolyi hitvallás tiszteletreméltó formáját, éppen a tiszteletreméltó, folyamatos és évezredes használatuk miatt.
9. Betartani a szentmise e tiszteletreméltó formájának visszaélésszerű tilalmát, amelyet sajnos a jelenlegi egyházi emberek adtak ki egy példátlan egyházi válság idején, hamis engedelmességnek minősülne.
10. A hagyományos mise tilalmának be nem tartása nem tesz valakit, magánál a ténynél fogva skizmatikussá, feltéve, hogy továbbra is elismeri a pápát és a püspököket, és továbbra is tiszteli őket, és imádkozik értük.
11. Azzal, hogy valaki formálisan nem engedelmeskedik a Római Egyház elidegeníthetetlen örökségét tiltó példa nélküli rendeleteknek, valójában engedelmes minden korok Katolikus Egyháza és minden pápa iránt, akik buzgón ünnepelték a szentmise e tiszteletreméltó és kanonizált formáját és megparancsolták annak megőrzését.
12. A hagyományos miserítus jelenlegi tiltása átmeneti jelenség, és meg fog szűnni. A Római Egyház ma egyfajta liturgikus száműzetést él meg, azaz a hagyományos latin nyelvű misét száműzték Rómából; a száműzetés azonban egy napon biztosan véget ér.
13. Mivel a hagyományos latin mise több mint egy évezrede megszakítás nélkül használatban van, és az idők során az egyetemes elfogadás, a szentek és a római pápák által megszentelték, a Római Egyház elidegeníthetetlen örökségéhez tartozik. Következésképpen a jövőben a római pápák kétségtelenül ismét el fogják ismerni és vissza fogják állítani ennek a hagyományos miseliturgiának a használatát.
14. A jövő pápái köszönetet fognak mondani minden papnak és hívőnek, akik a nehéz időkben, minden nyomás és az engedetlenség hamis vádjai ellenére, az Egyház és a Szentszék becsülete iránti őszinte szeretet szellemében fenntartották és továbbadták a hagyományos mise nagy liturgikus kincsét a jövő nemzedékek számára.
Pride vagy Jézus szíve? Hol lakik az igaz szeretet? – egy katolikus feleség és anya gondolatai
Vajon elérhető Isten baloldaliként? – Horváth Róbert nagyinterjú
(Invocabo nyomán Szent Korona Rádió)