Nemrég harangozták be, hogy új, gyermekeknek szóló közéleti újság fog megjelenni, az úgynevezett „Kispolgár”. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy ki is szándékozza tájékoztatni, tanítani gyermekeinket. Mit is kell tudni Tóta W. Árpádról, az újság alapítójáról? Erről értekezünk alább.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Minden világkorszaknak meg volt, és jelenleg is meg van a maga szándéka arra, hogy az elképzelései szerint nevelje ki rendszere számára a következő korosztályokat és generációkat. Így volt ez Spártától a középkoron át, a királyság intézményeiben, a francia forradalmon keresztül a kommunista államrendekig. Nem újdonság, hogy a korlátlan modernizmus és ateizmus korában, a liberális hegemónia tombolása közepette a hatalmat gyakorló tényleges erők most a gyerekeket vették célba. Ez egy meglévő és soha véget nem érő harc.
A nyugati civilizáció – benne Magyarország – és társadalom deszakralizálódott, a gazdasági célok kerültek a középpontba, továbbá az erős intézmények helyét a lobbyk foglalták el. A civil- és álcivil társadalom korlátlan liberalizmusa, amely ma uralmi helyzetben van, kihat a médiára, és az oktatásra is, valamint az egész közéletet uralja.
Mi sem nyilvánvalóbb, hogy háttérbázis építésébe, utánpótlás nevelésbe is kezdenek. A napokban jelent meg a hírekben, hogy „Kispolgár” néven indul új, közélettel foglalkozó gyerekújság. Az internetes lap alapítója Tóta W. Árpád, a HVG publicistája, de tanácsadóként részt vesz a munkában Polyák Gábor médiajogász, az ELTE Médiatanszékének vezetője, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója is. Itt jegyezhetjük meg, hogy az elmúlt években az ELTE már számos alkalommal próbálta és jelenleg is próbálja bevinni az LMBTQ-ideológiát a pedagógusokon és a szülőkön keresztül az oktatásba. A valaha patináns intézményen már genderkurzus is indult. Nincs kétségünk afelől, hogy ezt a felületet is fel fogja használni erre a sátáni céljára. Erre lehet következtetni az újság internetes nyitólapján megjelent képről.
Tóta W. főszerkesztőként nem rejti véka alá, hogy 30 éves hiányérzetét szeretné kompenzálni: politikával foglalkozó gyerekújság több mint 30 éve nem volt Magyarországon, ekkor szűnt meg a kommunista úttörőszervezet Pajtás című lapja, „demokratikus, liberális kiadvány nem váltotta fel, csak a semmi maradt a helyén”.
Lényegében ezt szeretnék pótolni. Sőt tovább is mennek az újság készítői, jó előre fel akarják világosítani a gyerekeket mindenről, ami szerintük lényeges, hogy tudjanak. Megteszik ezt a szülőket „helyettesítve” a liberális világrendet erősítve, szivárványszínű szemüvegen keresztül. Úgy, ahogy ők szeretnék, hogy a fiatalság érzékelje és lássa a világot. Természetesen számítanak arra, hogy vannak olyan témák, amelyeket a gyerekek nem minden esetben kérdeznek meg a szüléiktől. Ismerős ez a módszer valahonnan?
Most pedig záráskét nézzünk pár gondolatot a harcos ateista, magyargyűlölő Tóta W. Árpádtól, a jövő gyermekeinek nagy tanítójától:
Honfoglaló őseinkről fejti ki véleményét, megmutatva lelke legsötétebb bugyrait, amelyet szívesen feltárna az Ön gyermeke előtt is:
„Ott az történt, hogy a magyarok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyarok bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért.”
Ha mindez nem lett volna elég érv, hogy a világ dolgaiba ne egy ilyen lény avassa be a gyermeket, akkor következzék egyik „húsvéti meséje”:
„Kedves Gyerekek! Biztosan kíváncsiak vagytok, mit is ünneplünk ma.
Nos, sok-sok évvel ezelőtt, az üveghegyen is túl, egyszer ezen a napon Jézus előbújt az odúból. Mindig így tett ilyentájt, amikor meghallotta odakintről a csicsergést meg a kiabálást, hogy Krump-liiit! Aztán ha meglátta az árnyékát, még visszabújt kicsit szundizni Nyuszihoz, esetleg csipegetni ezt-azt.
Most, már amint kidugta az orrát a barlang száján, ismerős illat ütötte meg. – Méz – gondolta Jézus, – vagy legalábbis valami nagyon mézszagú dolog. Jobb lesz, ha megvizsgálom! – Ám ahogy kifelé nyomakodott, egyre inkább csodálkozott azon, hogy ő csak nyomakodik
és nyomakodik,
és nyomakodik,
de sehogy se jut kijjebb. Akkor megpróbált visszahátrálni, de mindhiába.
Nyuszi előbb a barlangba lógó lábait vette szemügyre, aztán egy hátsó kijáraton át megkerülte az odút, és elölről is megtekintette.
– A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva.
Negyven napon át szorongott Jézus a lyukban. Nyuszi addig is törölközőket és ágyneműket szárított lábain, tanítványai pedig köré sereglettek, és müzlivel meg tojássalátával etették.
Negyven nap után aztán Nyuszi kiugrabugrált a tanítványokhoz, és azt mondta: Na! Akkor a tanítványok mind összekapaszkodtak, megfogták Jézus két kezét, Nyuszi pedig különféle testápolókkal és folyékony szappanokkal kenegette odabentről, hogy jobban csússzon. Végül nagyot rántottak rajta, és Jézus kicsusszant a barlang szájából hangos pluttyanással, mint mikor a dugó kijön a palackból, így: PÜNK!
De ez már egy másik ünnep.”
Ezek után az újság nevének elemzésébe már bele sem kell merülnünk!
Elítélte a Kúria az őseinket büdös magyar migránsoknak nevező Tóta W. Árpádot
(Szent Korona Rádió)