A geszterédi aranyszablya a honfoglalás kor kimagasló és egyedülálló történelmi lelete, melynek a történetéről a Magyar Jelen kérdezte a Geszterédi Aranyszablya Társaság elnökét, Rácz Jánost.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Geszteréd nagyjából félúton fekszik Debrecen és Nyíregyháza között, egyike a több ezer magyar településnek. Azonban abban a tekintetben egyedülálló, hogy itt találták meg egy honfoglalás kori fejedelmi sírban azt a töredékes aranyszablyát, aminek a – feltételezett – rekonstrukciója a Magyar Nemzeti Múzeum időszakos kiállításában is megtekinthető május 18-tól augusztus 20-ig. Az egyedülálló lelettel való törődésre, a múltbeli magyar emlékek megőrzésére 2015-ben megalakult a Geszterédi Aranyszablya Társaság, aminek elnöke, Rácz János adott interjút lapunknak.
- Magyar Jelen: Először, kérem, mutassa be azt a települést, ahol ezt a nevezetes leletet megtalálták.
Rácz János: Geszteréd a honfoglalás korától lakott település, területe azonban már a bronz-korban is lakott hely volt, ekkor szarmaták lakták. A falu határában történt nevezetes történelmi eseményként említhető meg, hogy I. László király itt verte szét a besenyőket 1092-ben. A település neve 1332-ben a pápai tizedlajstromban van először említve, ekkor nevét még Kestred-nek írták. A tatároktól és törököktől a falu, sokat szenvedett, az 1600-as évek elején lakatlanná is vált, 1613-tól a korabeli oklevelek már pusztaként említik.
A török dúlás alatt a falut, s vele a templomát is felégették. 1752-ben Winkler László a földterületet megvásárolta, s Szabolcs vármegye északi részéből és Bereg vármegyéből szökött jobbágyokat telepített be rá, a régi falutól kb. 2-3 kilométernyire, azon a helyen, ahol Geszteréd most is található. A lakosság tekintetében egykor színtiszta magyar faluba a későbbi betelepülések alatt szlovákok, lengyelek, szerbek is beköltöztek. Jelenleg 2000 körül van a lakosságszám, ami csökkenés a hetvenes évek eleji 3000-hez képest. A munkalehetőségek hiánya miatt nagyon sokan – elsősorban fiatalok – elköltöztek a faluból.
– Mikor találták meg – s milyen körülmények között a híres geszterédi aranyszablyát?
– Ez a történet valóban mesébe illő. 1927. május negyedikén kerültek elő egy honfoglalás kori sírból ezek a kincsek. Ez annak is köszönhető, hogy mi egy homokos, dombos vidék vagyunk, zajlik a dombok eróziója, a szél folyamatosan fújja le róluk a homokot, elhordja a felső rétegeket. A területen egy disznópásztor fiú legeltetett, aki észrevette, hogy aranyszínű, csillogó fémdarabokat rágcsálnak az állatai. A hírre a közeli Nyíri tanyáról a lakosok is odasereglettek, s ásóval-kapával nekiestek a talált sírnak. Vittek, amit tudtak, így teljesen szétdúlták azt a területet, ami egy egykori honfoglaló fejedelem temetkezési helye, egy közel ezeréves sír volt. Így sajnos nem régészek voltak az elsők, akik feltárták ezt a részt, ezáltal sok minden értékes információ, tárgyi lelet elveszhetett. Szerencsére azonban a helyi zsidó földbérlő – Goldstein László, akinek a kondása találta meg ezeket a leleteket – rögtön átlátta, hogy milyen érték került elő a földből. Kiment a területre és megpróbálta visszaszedni, összegyűjteni a parasztoktól a talált dolgokat. Végül a szablyán kívül összesen 106 egykori lelet került összegyűjtésre, köztük arany övveretek, karperecek, fülbevalók, amik mind a fejedelmi sírban pihentek évszázadokig. Most ezek a nyíregyházi Jósa András Múzeumban láthatóak. Mivel ez egy sír volt, csontok is kerültek elő, de annak idején csak egy embert, vélhetően egy fejedelmet temettek itt el.
- Mit tudhatunk erről a fejedelemről, illetve a szablyájáról?
– Természetesen írásos emlék nem maradt fenn, a régészek állítása szerint egy magas rangú, a magyarság legfelsőbb vezetéséhez közel álló személy volt, akár az egyik honfoglaló fejedelmünk is lehetett. A temetés jellege arra utal, hogy valamikor a X. században került a XX. század húszas éveiben megtalált sírjába. Érdekesség, hogy régész, történész körökben a geszterédi szablyát sokáig a nevezetes bécsi szablyával említették egy napon. Azonban mára kiderült, hogy a bécsi egy olyan XI. századi kijevi ötvösmunka, aminek van magyar vonatkozása, hiszen Judit, I. András fiának, Salamonnak a felesége ajándékozta Ottó bajor hercegnek. Mivel ezt értékes koronázási díszkardként kezelték, sosem volt a földben, így megmaradt épségében, addig a nálunk megtalált szablyatöredék sokkal régebbi, hiszen ez valóban honfoglalás kori.
- Önök a részletekből, hogyan csináltak egész szablyát?
– Felkértem három neves régészprofesszort, hogy ezekből a részekből közösen alkossuk meg, milyen lehetett egykor a szablya valójában. Ez egy komoly tudományos munkát igényelt, ki kellett találni, hogy a hiányzó részek hogyan nézhettek ki – más leleteket figyelembe véve – újra kellett alkotnunk a szablyát. Ez a munka 2019-ben indult el. Kaptunk hozzá támogatást a köztársasági elnöktől, a hiányzó összeget pedig vállalkozások, támogatók adták össze. A mi rekonstrukciónknál annyira figyeltünk a hitelességre, hogy például Ausztriából kellett aranyötvözetet hozatnunk hozzá, a koptatója aranyozott ezüst, a penge acélja pedig tökéletes fegyver. Jó eséllyel a mostani kiállításon olyan szablya látható – ez a hiteles rekonstrukció idén május elejére készült el – ami minden szempontból hasonló ahhoz, amilyen az eredeti közel ezer évvel ezelőtt lehetett. Megjegyzendő, hogy találtak egyébként régészek ehhez hasonló fegyvereket – például a rakamazi, mely ezüstből készült és aranyozva van – de egyik sem ennyire cizellált, gazdagon díszített, mint a mienk.
- Ezt a fegyvert annak idején használhatták is, vagy ez is csak dísz volt?
– Ezt a szablyát hordták, s bizonyára fegyverként is használták, ebben is különbözik a bécsi díszszablyától. Erre utalnak azok a nyomok – vannak rajta repedések, javítások – amiket a töredékeken találtak.
Ez az elkészült aranyszablya rekonstrukció jogilag a társaságunk tulajdona, de mi nem kívánjuk megtartani, felajánlottuk a magyar államnak, s azt kérjük, hogy állandó kiállítóhelyként a nyíregyházi múzeumot jelöljék ki a számára, ahol az eredeti leleteket is őrzik. Terveink között szerepel – kicsit életre keltve a múltat – hogy amikor megalakul az önkormányzat Geszteréden, s a polgármester leteszi az esküt, akkor ünnepélyes keretek között ez a szablya is jelen legyen a helyszínen.
- Az önök társasága mit tudott tenni ennek a történelmi leletnek a megismertetése, népszerűsítése érdekében?
– A Geszterédi Aranyszablya Társaságot alapítvány szervezeti formában, a feleségemmel hoztuk létre, ami köré aztán egy olyan tagság – vagyunk vagy hatvanan – alakult, akik többnyire geszterédiek vagy geszterédi kötődésűek. Említettem, hogy a mi segítségünkkel, összefogásunkkal sikerült elkészíteni a szablya rekonstrukcióját, de ezen felül egyebeket is tettünk. Ahonnan előkerült a szablya – a feltalálás pontos helyét sajnos annak idején nem jelölték meg, így csak jó megközelítéssel tudtuk meghatározni – a társaságunk egy emlékhelyet hozott létre. Ez egy szép akácerdőben, egy magaslati dombon található, ott egy gránitoszlopot is emeltünk, ami köré megfaragtattuk a hét vezér életnagyságúnál is nagyobb, teljes alakos faszobrát.
A külső körbe még hét tölgyfát is ültettünk – kocsányos tölgyet, mert ez volt a magyarság fája – ezek tövében pedig gránittáblán a hét honfoglaló törzs neve szerepel. Az emlékhelyet 2020-ban ünnepélyes keretek között avattuk fel. Egyébként a társaság 2015-ös megalakulásakor a fellelés környékén a mai modern technika eszközeivel műszeres kutatást végeztettünk, de újabb leleteket nem találtunk. A társaság jövőbeni tervei közé tartozik a szablya népszerűsítésén, megismertetésen kívül – hisz ez egy olyan rendkívül értékes múltbeli leletünk, amit véleményem szerint minden magyarnak látnia és ismernie kellene – a bevezetésben említett elpusztult koraközépkori falu és temploma számára is létrehozni egy emlékhelyet. Ez már a következő nagy projektünk, bízom benne, hogy éppen olyan sikeres lesz, mint a geszterédi aranyszablyához köthető volt.
A Károlyi-Tisza párbaj Károlyi Mihály megsemmisítő vereségével zárult
(Magyar Jelen – Szent Korona Rádió)