„A jövő a rejtély ködébe vész, nyitott könyv, amelyet senki sem tud biztosan elolvasni. Ugyanez mondható el a jelenről és a múltról; a róluk alkotott értelmezésünk korántsem abszolút, ez változatos értelmezéseket eredményez. A jövő ezeknél is bizonytalanabb, különösen, ha figyelembe vesszük a jelenleg zajló brutális és félelemkeltő konfliktust – a Nyugat egyesült erői ellen vívott csatát”– kezdi sorait Alexander Dugin. Az alábbiakban értekezésének fordítását közöljük, melyben arra keresi a választ, miként győzhet Oroszország, hogyan lehet vége a háborúnak, és lerendezhető-e az egyáltalán békésebb úton.
Kövesd Telegram csatornánkat
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Ha a jövőről van szó, nem tehetünk mást, mint hipotéziseket fogalmazunk meg és stratégiákat dolgozunk ki. Ez a két elem szorosan összefügg. Az általunk kidolgozott hipotézisek befolyásolják stratégiáinkat; fordítva, az általunk megalkotott stratégiák is alakíthatják hipotéziseinket.
Két fő hipotézist fogalmazhatunk meg:
- Lehetséges a megbékélés, hiszen vannak olyan erők az USA-ban (Nyugaton), amelyek készek megállítani Zelenszkijt.
- A megbékélés mindaddig lehetetlen, amíg Oroszország el nem éri Kijev teljeskörű feladását, és az ukrán területek feletti tényleges ellenőrzést (azaz nem teljesíti az SMO elindításakor megfogalmazott célokat).
Ennélfogva a stratégiák:
- Az első hipotézis alapján a stratégiának abból kell állnia, hogy rászánjuk az időt, a tárgyalások lebonyolítására való törekvésre.
- A második hipotézis alapján a végsőkig fel kell készülni egy a határokig elmenő totális háborúra, a teljes győzelemig. Mint a „nagy honvédő háború idején”. Ezúttal nem feltétlenül Berlinig vagy a La Manche csatornáig, de Lembergig biztosan.
Ha az első hipotézisből indulunk ki, akkor megteremtjük az egyeztetés előfeltételeit. Természetesen harcolunk, de rátérünk az útra a fegyverszünet felé.
Ha elfogadjuk a második hipotézist, akkor a fegyverszünet fogalmát teljesen figyelmen kívül hagyjuk. A figyelem akkor kizárólag a háború lebonyolítására fordul. A győzelemben akadályozó hiányosságokat javítjuk ki, orvosoljuk. Ha vannak olyanok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelőképpen résztvenni a harcban, azokat lecseréljük. Ha az elit és a tágabb társadalom attitűdjei a győzelem útjában állnak, akkor ezen attitűdök megváltoztatásán dolgozunk. Ez az elit vagy a társadalmi csoportok bizonyos rétegeinek megváltoztatását is jelentheti.
Mindezt azért, mert a háború természete megköveteli az ilyesfajta cselekedeteket.
Szilárd meggyőződésem, hogy a fegyverszünet elérhetetlen. Előfordulhat, hogy olyan súlyos feltételek elé állítanak bennünket, hogy azok elfogadása Oroszország egész politikai rendszerének összeomlását okozná. Ennek az az oka, hogy az orosz emberek, különösen azok, akiket a háború mélyen érintett, akik elvesztették szeretteiket és hűségesen követték Putyint a csatában, elfogadhatatlannak találnák az ilyen feltételeket.
Az első hipotézist teljesen elvetném. Külső szemszögből valószínűtlennek tűnik, változatlanul az eredmény a belső rendszer összeomlásához vezetne, még akkor is, ha valaki kívülről próbálkozna érvényesíteni a logikával való szembeszállást.
Ami marad az, hogy a második hipotézis irányítása alatt tevékenykedjünk. Ez azonban teljesen más stratégiát kíván.
2014-ben a hatóságok meg tudtak győzni bennünket egy „ravasz stratégia” létezéséről. Azonban ilyen nem volt. Ami volt helyette, az a rossz tervezés volt, mely pontatlan feltételezésekben gyökerezett. Akkoriban a megfelelő lépés az lett volna, hogy mozgósítjuk csapatainkat, és amennyire csak lehetséges előrenyomulunk. De meginogtunk; a fegyverszünetbe vetettük hitünket. Félrevezettek bennünket, ez tény, amit még maga az elnök is elismert. A megtévesztés folytatódott, és kétségkívül újra meg fog történni. Érdekes módon ennek az önámításnak az állandósításában belső segítsége is volt. Lenyűgöző lenne megtudni, hogy kik az érintettek.
Amire most szükségünk van, az nem egy „ravasz stratégia”, hanem egy racionális és gondosan kalibrált terv a győzelemhez. Minden szükséges intézkedést- még azokat is, melyek esetleg népszerűtlenek – a lehető leggyorsabban életbe kell léptetni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebben a helyzetben bárki vagy bármi megtántorítson bennünket. Ez határozottan nem annak az ideje, hogy a választások vagy népszerűségi értékelések miatt lehessen aggódni.
Íme a helyzetünk: a fegyverszünet valószínűtlennek; míg a teljes háború valószínűsége szinte elkerülhetetlennek tűnik. Mindkét forgatókönyv kizárja a békeidő-politika folyatását. Ezt korábban is megtapasztaltuk már, de nem értettük meg teljesen a helyzetet.
Ezért szükségünk van egy bajnokra a győzelemhez. Valakire, aki racionális, határozott, erős akaratú, kiegyensúlyozott, és immunis a dezinformációval és a megkérdőjelező hatásokkal szemben. Egy az orosz szellemet megtestesítő alakra.
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)