Mi mást is várhattunk volna a jelentéktelenségéből csak felháborítóságával kitűnő Munkáspárttól, mint, hogy Május 1. alkalmából jó kommunista hagyományok szerint a munka ünnepét helyezték előtérbe és egy békemenet keretében hirdették az erőszakos, emberéletek millióit követelő eszméket.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
A rendezvényre kilátogató emberek szinte csak 60 év feletti, a szovjetekhez valamilyen pozitív élmény miatt kötődő nosztalgia kommunistákból, vagy a vörös terror rémtetteit elhinni nem akaró, arra idealizmussal tekintő tapasztalatlan tinédzserekből tevődtek össze. A többségben vörös ingbe és szürke zakóba öltözött, a szó legnegatívabb értelmében vett proletárok, Munkáspárt kitűzőkkel és kiváló dolgozó jelvényekkel is díszítették öltözéküket.
Egy vörös zászló tulajdonosa büszkén mesélte a helyszínen, hogy „ereklyéje” még egy venezuelai Che Guevara tiszteletére rendezett megemlékezést is megjárt vele. Az öreg, rutinos kommunisták már a rendezvény elején minden féle kis kiszerelésű szeszes italokkal javították a kellemetlen hangulatot a Kodály köröndön.
A békemeneten az egyetlen valódi program Thürmer Gyula beszéde volt, a Munkáspárt elnökét azonban két helyszínen is meghallgatták az öreg kommunisták és a proletár növendékek.
Thürmer a nosztalgia húrjait pengetve próbált pozitív érzéseket kiváltani a hallgatóságból a nyugdíjkorhatárral és a szokásos „mindenkinek volt munkája” kártyával, és szerinte
ezt az ideális világot adták el üveggyöngyökért a magyarok a rendszerváltáskor.
Thürmer ezután rátért a háború témájára, mely kommunikációik szerint a majális első számú apropója volt, hiszen „azt hivatalosan nem a munkásjogokért, hanem a békéért hirdették meg”. A pártelnök szerint valójában
az Egyesült Államok háborúzik Oroszországgal, és az amerikaiak célja, hogy a liberális tőke hatalmát kiterjesszék Európára,
amely nagyjából az egyetlen értékelhető témafelvetése volt a rendezvényen a proletár elnöknek.
Az első beszéd befejezése után a békemenet nevéhez hűen harcra buzdító proletárdalokat énekelve vonult át az AVH-s központként üzemelő Terror házát is érintve a Nyugati térre.
Thürmer Gyula második beszédében a David Pressman amerikai nagykövet sajtóeseményén tapsoló újságírókat azokhoz hasonlította, akik 1944-ben tapsoltak a Magyarországra érkező németeknek, miközben Pressman is méltatta már a Szovjet megszállókat a közelmúltban, és a résztvevők sem vélekednek a vörös terrorról negatívan.
A rendezvény végére előkerültek azok a vörös szovjet zászlók is, melyeken a betiltott önkényuralmi jelképként jogosan számontartott sarló-kalapács szerepel, de ennek természetesen ismét semmi következménye nem lett.
Nem szeretnénk túl merész jóslatokba bocsátkozni, hiszen még csak május van, de valószínűleg az év legszürreálisabb jelenete is megtörtént a Munkáspárt rendezvényén, mikoris a Mondocon névre keresztelt fantasy találkozó résztvevőinek útja keresztezte a békemenetet, így
egymás mellett sétálgattak a rohamosztagosok és a szovjet zászlóval felszerelkezett vörösingesek.
(444 – Szent Korona Rádió)