Korábban már mi is írtunk cikket a legújabb antifa támadásról. Egy férfit a Lonsdale pulóvere miatt vertek össze, és vágtak meg külföldi antifák. Alább a Mandiner interjúját olvashatják az áldozattal, Gáborral.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
A fiatalember az első kérdésem azonnal ellőtte: mármint, hogy hordja-e az incidens óta Lonsdale márkájú pulóverét, ugyanis Gábor, ahogy megérkezik, mutatja magán: ez volt az ominózus ruhadarab, amiért
külföldi antifák gyakorlatilag levadászták.
Gábor húszas évei végén járó srác, épületgépész technikusként dolgozik egy magyar kisvállalkozásnál; elmondása szerint még sosem volt táppénzen, ezért kissé szokatlan is volt neki az ügyintézés menete – mindenesetre így legalább kézügyében vannak az orvosi papírok, a látlelet a traumatológiáról, a szemészetről és a szájsebészetről is, bennük a ténnyel: Gábort április 8-ról 9-re virradó hajnalban az ismert helyszínen ismeretlenek bántalmazták.
Pedig az este jól kezdődött: a fiatalember szombaton szórakozni indult a népszerű belvárosi helyre, az Instantba, ahol összejött egy régebben megismert lány ismerősével – és, mint meséli, szerencsére a bimbózó kapcsolatra nem voltak negatív hatással a történtek –, egyszóval remekül alakultak a dolgok. Éppen a lányra várt a mosdó előtt, amikor egy társaság hirtelen körülállta:
“kérdezte az egyikük, angolul, hogy »ez Lonsdale pulóver?«, meg, hogy »magyar vagy?«, és bökdösni kezdte a mellkasomat”.
Gábor nyugodt természetű srác, nem is akart balhét, nem vette fel a provokációt, amikor lökdösni kezdték meg kiabálni vele, hogy ez az NSDAP-t (a Hitler-féle Német Nemzetiszocialista Munkáspárt rövidítése; a sportos Lonsdale márkát egyesek állítólag azért hordták a kilencvenes években, mert egy Lonsdale felső első és utolsó betűit kitakarva az nsda betűk látszanak – a szerk.) jelenti. Igazából, “mondtam, hogy nem vagyok náci, meg semmi ilyesmi, hagyjanak ezzel békén, de fizikailag nem reagáltam” – meséli – s szerencsére jöttek is a biztonsági őrök és viszonylag simán ki is vitték az egész társaságot, mind a négy-hat fiatalembert. Akcentus alapján, ahogyan az angolt beszélték, egyébként Gábor hollandnak vagy németnek tippelte őket. Külön groteszk a történtekben, hogy, mint Gábor meséli, új barátnője egyébként judaista, jókora Dávid-csillagos medál volt rajta az este is.
Aztán egy-másfél órával később zárt a hely, reggel hatkor, meséli, Gábor, hárman – ő, a barátnője és annak a barátnője – indultak, hogy a Blaha Lujza tér környékén fognak majd egy taxit. „Ekkor hirtelen a semmiből megint előugrott a társaság, a főkolompos, egy szőke, göndör hajú, korombeli sráccal az élen.
“Akkor már nem is kérdeztek semmit, csak üvöltöztek, hogy undorító náci vagyok, csúnya a barátnőm meg ilyesmi, és nekem estek”.
Gábor nem húzta fel magát, “próbáltam teret nyerni, hátrálni, felvenni az ütéstávolságot, de sokfelől ütöttek, húsz-harminc méter múlva földre kerültem, próbáltam feltápászkodni, négykézláb, ekkor valaki oldalról arcon rúgott; attól tört el az arccsontom”. Visszaütni esélye sem volt, olyan hirtelen és váratlanul történt az egész, “fel sem fogtam, hogy bunyózni akarnak, ők meg nyilván már hergelték magukat kint egy ideje”.
Szerencséjére fel tudott állni, “vettem elő a telómat, tárcsáztam a 112-t, ők meg továbbálltak”, a lányok ijedten nézték végig a gyors jelenetet, de ott maradtak, megvárták, amíg kiértek a rendőrök.
“Alapvetően nem rendőröket hívtam, hanem mentőt, nem láttam semmit a jobb szememre, de a rendőrök előbb értek ki, és mondták, hogy ilyenkor hivatalból megy a feljelentés”, fejsérülten meg is szondáztatták – ha mérsékelten is, de természetesen fogyasztott alkoholt, 0,48-at mutatott a szonda – egyébként Gábor elmondása szerint rendesek voltak. Aztán megérkeztek a mentők, “mentünk egyik kórházból a másikba, aztán a látleletek felvétele után mentünk a hetedik kerületi rendőrkapitányságra, ahol megtettem a vallomást”. Végül Gábor saját lábán ment haza onnan, mert relatíve közel lakik; egy barátja fájdalomcsillapítót vitt neki és hazakísérte.
Egyébként kiderült: arccsonttörést szenvedett, ami alapból nyolc napon túl gyógyuló sérülés; még mindig be van vérezve a jobb szeme és homályosan is lát, ami szintén szokatlan neki, hiszen sosem volt szemüveges, most szemcseppekkel kezeli. “Ha nem fájdalomcsillapítozom, akkor sajog, a számnál pedig zsibbad, mosolyogni annyira nem javasolt” – sorolja; illetve ahogy esett, az öve végighasította az oldalát, de ez csak felszíni sérülés. Mindenesetre ezen a héten semmiképp nem tud visszamenni dolgozni, a homályos látás nehezen lenne összeegyeztethető az autóvezetéssel a helyszíni kiszállásoknál.
Az elkövetőkről többet egyelőre nem tudni, remélhetőleg a térfigyelő kamerák felvételei segítenek kézre keríteni őket. A fiatalok nem viseltek semmilyen megkülönböztető „antifa”-jelzést, ruhadarabot, de Gábor elképzelhetőnek tartja, hogy már korábban nézegették a tömegben, hogy kibe lehet belekötni ruházatuk alapján.
A fiatalembert – legalábbis külső szemmel nézve – lelkileg nem viselte meg a történet, kérdéseinkre nyugodtan válaszolgat, ami a mai hiperviktimizált világban, ahol egy fél csepp kordonvérre komplett médiahad ugrik rá, hogy erőszakot bizonyítson, kimondottan üdítő. Gábor mondja is: ha lehetne, nem tenne feljelentést, van elég baja: nemrég költözött, próbálja rendbe szedni az új otthonát, dolgozik, egyszóval éli a normális emberek hétköznapi életét; de “onnantól kezdve, hogy felhívtam a 112-t, meg fejsérülést szenvedtem, és szondát is fújtam, innentől kezdve már nem az én mérlegelésemen múlik a dolog. De akkor ezt már végigviszem”.
Természetesen Gábor is hallott a kitörés évfordulóján történt atrocitásokról, sommás véleménye is van róla „A németek meg az olaszok idejönnek Pestre, magyarokat – én sváb vagyok – svábokat, zsidókat meg lengyeleket verni,
“azt senki meg nem magyarázza nekem, hogy itt én vagyok a fasiszta és nem ők, mert ez telibe pontosan ugyanaz, mint a fasizmus maga”.
Emlékezetes, a kitörés évfordulójának környékén szervezetten támadtak járókelőkre külföldi, magukat antifasisztáknak nevező figurák, áldozataikat véletlenszerűen kiválasztva. Az egyik férfire Újbudán (vagyis a megemlékezések vagy emléktúra helyszínétől vagy tíz kilométerre)
például amiatt, mert terepszínű nadrágot viselt, és ebből arra következtettek, hogy az illető szélsőjobboldali eszméket vall.
A most szombati verés elkövetésének módja – az alapján, ahogy Gábor elmesélte – inkább amolyan “lelkes amatőrökre”, semmint szervezett antifákra utal.
Még szerencse, hogy a hétvégi nácikeresők sincsenek magukra hagyva, ha jelképek értelmezéséről van szó, mert az olyan weboldalak, mint például a Bellingcat nevű, magát “független, nemzetközi kutatókból és újságírókból álló oknyomozó csoportnak” nevező oldal részletes leírásokkal segíti a “kódolt” szélsőjobbos szimbólumok megfejtését mások ruházatán. Mint írják, “a mai szélsőjobboldali szélsőségek követői sokkal kevésbé feltűnőek, és egyre kreatívabb módon kommunikálják a régi, jól ismert, gyűlölködő nézeteiket”. A jelképek és jelentésük részletes leírása magyarul is elolvasható a Telex jóvoltából. (Mondjuk a Lonsdale márka ebből a gyűjteményből már kikopott).
Egyébként emailben kerestük a rendőrséget és az Instantot is; a BRFK kérdésünkre közölte, amit közölhetett: ismeretlen személyek bántalmaztak egy 27 éves budapesti férfit, az elkövetők a helyszínről elmenekültek, a sértettet a mentők súlyos sérüléssel kórházba vitték; a VII. Kerületi Rendőrkapitányság a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján
súlyos testi sértés bűntett gyanúja miatt indított eljárást ismeretlen tettesekkel szemben.
(Mandiner nyomán Szent Korona Rádió)