Bár a minket körülvevő világ már hetek óta “boldog nyuszit kíván”, nekünk azonban nem szabad megfeledkeznünk az ünnep valódi jellegéről. A nagyhét alatt lélekben felkészülhetünk, bűnbánatot tarthatunk, hogy tiszta lélekkel élhessük meg húsvét misztériumát. A szent három nap nagycsütörtökkel kezdődik meg, amikor is az utolsó vacsorára és Jézus elárultatására emlékezünk.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
„Mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.” (Jn 13,1)
Nagycsütörtökkel megkezdődik a szent három nap, amely Jézus kínszenvedését és az emberekért vállalt kereszthalálát állítja a középpontba. A keresztények számára ezek a napok húsvétvasárnappal, a feltámadás örömünnepével együtt az év legfontosabb időszakának számítanak, a húsvét ugyanis (a közhiedelemmel ellentétben) a kereszténység legnagyobb ünnepe. A katolikus egyházmegyékben nagycsütörtök délelőtt tartják a krizmaszentelési szentmisét, amelynek keretében az egyházmegye papsága főpásztorával együtt ünnepel a székesegyházban. A krizma olívaolaj és balzsam keveréke (előbbi már az apostoli korban a karizmatikus gyógyítás jele volt, utóbbi pedig arra utal, hogy a keresztény ember „Krisztus kellemes illata” a világban), amelyet a következő esztendőben a bérmálás szentségének kiszolgáltatásához, a keresztvíz szentelésnél és kereszteléseknél használnak majd. Estére a papok visszatérnek saját szolgálatuk helyszínére és a templomokban a közösségek az utolsó vacsora emlékmiséjét ünneplik.
Az utolsó vacsora
Nagycsütörtökön tehát arra is emlékezünk, hogy Jézus utoljára együtt étkezett tanítványaival, elfogyasztva az ünnepi lakomát. Az utolsó vacsora kifejezést még azok is ismerik, akik egyébként jelentős távolságot tartanak a kereszténységtől. Jézus ekkor alapította az Oltáriszentséget és gyakorlatilag ez volt az első szentmise. Szavai, amelyeket ekkor mondott; „Vegyétek és egyétek, ez az én testem” és „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26, 26-28), máig elhangoznak minden egyes szentmisén. A latin szertartásban már a 4. században is „az Úr vacsorája” néven említették ezt az ünnepet (Coena Domini). A Dicsőség, amely hamvazószerda óta elmarad, most újra szól, megszólalnak a harangok, amelyek ezt követően „Rómába mennek”, azaz elcsendesülnek egészen a feltámadás örömének hírüladásáig. Hasonlóképpen mostantól a csengőket sem használják a szertartás során, feladatukat kereplők veszik át.
Ahogy Krisztus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábait, úgy ma is megtörténik a lábmosás szertartása a szentmise keretében, amikor a pap tizenkét hívő lábát mossa meg. Az alázat és szeretet mély jelei ezek, amelyeket az egyház kétezer év óta gyakorol Mestere nyomán.
Jézus belép az éjszakába
A mise nagycsütörtökön nem hagyományos módon, hanem az oltárfosztással zárul; ahogy akkor Jézust megfosztották ruháitól, most az őt szimbolizáló oltárt csupaszítják le és fosztják meg minden díszétől. Az Oltáriszentséget ezután már nem a tabernákulumban, hanem a templom másik pontján kialakított szent sírnál őrzik.
Ez a nap az Oltáriszentség megalapításának napja, de egyben az Olajfák hegyének sötét éjszakája, Jézus magányának és elhagyatottságának, Júdás árulásának, Jézus elfogásának, Péter tagadásának és Jézus Pilátusnak való átadásának napja is.
„Jézus belép az éjszakába, hogy legyőzze azt, és Isten új napját hozza el az emberiség számára. Jézus azért megy fel az Olajfák hegyére, hogy az Atyával beszéljen Fiúként”
– mutatott rá 2012-ben XVI. Benedek pápa. Az azóta elhunyt pápa akkor úgy fogalmazott, Jézus „látja a mocsok és a hazugság áradatát a kehelyben, amelyet ki kell innia. Lát engem is és értem is imádkozik. Így Jézus halálos gyötrelmének pillanata a megváltás folyamatának lényeges elemévé lesz.”
Nagycsütörtök este, a szentmise után a hívek Jézussal virrasztanak: a templomokban ilyenkor szentségimádás zajlik és János evangéliumának vonatkozó szakaszait, vagy Jeremiás siralmait olvassák fel.
Az áldozás orvosság, legyen elérhető! Csókay András idegsebész gondolatai
(Mandiner nyomán Szent Korona Rádió)