450 éve született Káldi György jezsuita, az első magyar katolikus bibliafordítás készítője. Káldi György Bécsben tanult teológiát, majd pappá szentelése után Pázmány Péter pártfogoltjaként 1598-ban Rómába ment tanulni. Itt lépett be a jezsuita rendbe. 1625-ben az esztergomi érsek támogatásával a pozsonyi kollégium létrehozója és első rektora lett. Pázmány kérésére kezdett el a Szentírás fordításán dolgozni.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
„Úr Iften az oldal-chontot, mellyet Ádámból vőtt vala, afzfzonyállattá: és vivé őtet Ádámhoz. És mondá Ádám: Ez moftan, chont az én chontaimból, és hús az én húfomból.”
– így kezdődik a Káldi György (1573-1634) fordításában megjelent első, teljes, magyar nyelvű katolikus Biblia. A 450 éve született jezsuita szerzetes fordítótevékenységének gyümölcse a mai napig meghatározza a Szentírást olvasó katolikusok életét és hitét. A Káldyak Vas vármegyéből származtak. Középkori eredetű nemesi család voltak, akiknek még Nógrád Pest, Sopron, Veszprém, Zala vármegyékben is voltak birtokaik, családfájukat a Herény nemzetségből vezették le. Ilyen néven ismert első ősük Káldy Paris volt, Bana ispánnak fia (Paris de Káld, filius comitis Bana de genere Herény). A Herény nemzetség V. István magyar királytól kapta a nemességet 1271 augusztus 9-én, mivel több családtagjuk vitézül harcolt a csehek ellen.
A Herény nembeli alsó- és felsőkáldi Káldi György tehát egy ősrégi – bár a reformáció hatására jórészt protestáns – család sarja volt. Ősei, rokonai között ispánok, szolgabírók, magisterek is voltak. Nagyszombaton látta meg a napvilágot 1573. február 4-én, pontosan 450 éve; helyenként a szabad királyi város után Nagyszombati Káldi Györgyként is emlegették. Nevét következetesen Káldiként – i-vel, nem y-nal – használta. Igen büszke volt születési helyére, mivel így írt róla:
„Az én hazámban Nagyszombatban, a bírákat, és a tanácsot húsvét után való hétfőn szokták választani.”
Születési éve kapcsán viszont meg kell jegyeznünk, hogy egyes régebbi leírások 1570-re, míg mások 1572-re tették. A család valószínűleg nem élt anyagi jólétben, mivel királyi „segedelemre”, segélyre szorult. A jó eszű, tehetséges fiút az alsóbb iskolák elvégzése után Kutasy János esztergomi prépost vette magához és taníttatta: 1595-ben Bécsben tanult teológiát, ezt követően pappá szentelték. 1598-ban Rómába ment, ahol belépett a jezsuita rendbe. Az itáliai városról, ahol több évig élt, jó szívvel emlékezett:
„Rómában az egész világról jövő zarándokokat nagy szeretettel fogadják, és szolgálnak mind egyéb szolgálattal, és mind lábmosással. Melly alázatos szolgálatban nem csak a közönséges polgárok gyakorollyák magokat, hanem fő urak is a cardinálok, és ő maga is a szentséges pápa, amint az én időmben történt, az ezer hatszázadik esztendőben.”
A korszakban más családtagjai is egyházi pályára léptek: Káldi Márton szintén jezsuita lett, és Egyházi beszédek című kéziratát hagyta maga után; Káldi Mihály soproni plébános, majd papóczi szentléleki prior, és győri nagyprépost volt. Az öt nyelven beszélő Káldit 1600 után Erdélybe küldte a rendje, az ellenreformáció jegyében itt kezdett a Biblia magyar fordításába Gyulafehérvárott, 1605. október 11-től. Először Máté evangéliumát „tette át” magyar nyelvre. Hasonlóan erdélyi területen kezdte meg a Szentírás fordítását a szintén jezsuita Szántó Arator István, de ő a korai halála miatt nem tudta befejezni munkáját. Káldinak pedig a jezsuiták üldözése kellett menekülnie a Bocskai szabadságharc idején, 1605 novemberében. Morvaországba, Olmützbe költözött, és természetesen a Bibliafordítással sem hagyott fel, amelyet 1607. március 25-én fejezett be, ezt követően pedig visszatért Gyulafehérvárra.
1605 és 1607 között készült el az első szakasz, amelyben még valószínűleg korai bibliafordítók munkáira is támaszkodhatott. Először az Újszövetséget fordította le, majd ezután következett az Ószövetség. Káldi jegyzeteléséből úgy tűnik, hogy 530 napot töltött azzal, hogy magyar nyelvre fordítsa le a Bibliát; az Újszövetség szövegével 59 napig, az Ószövetség írásaival 471 napig dolgozott – hihetetlen gyorsasága a kortársakat is megdöbbentette, míg másokat kétkedővé tett. A 100 hasábos Zsoltárok könyvét 17 nap alatt fordította le, a 16 hasábos Tóbiás könyvére egy nap is elég volt. A kézirat 1186 oldal fordításból, valamint egy 118 oldalas név- és tárgymutatóból állt. Az anyagban voltak apokrifek (Manassze imádsága, Ezdrás 3. és 4. könyve), javítások, áthúzások, jegyzetelések, illetve személyes imák, amelyekben munkájához kérte az Úristen segítségét. A második szakaszban – a gyors és hatalmas fordítómunkát követően pedig – két évtizednyi szöveggondozás következett.
Káldi aggódott amiatt, hogy vajon nyomtatásban hogyan fogja terjeszteni a magyar nyelvű Szentírást, a kiadást végül Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Pázmány Péter esztergomi bíboros is támogatta. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy nem csupán anyagiakkal járult hozzá a kiadáshoz:
„A’ szent bibliának, mellyet én a régi deák betűből magyarra fordítottam, kinyomtatását nem csak kezeírásaival megengedte és javallotta; hanem hogy hamarébb végbe menne, az igaz hitnek oltalmára, és gyarapodására, bérköltséggel is segítette.”
Tevékeny szellemére jellemző (és a korszak háborúskodásaira is), hogy sokat utazott és menekült, így Gyulafehérváron, Brünnben, Leobenben, Bécsben, Grazban, Pozsonyban és Nagyszombaton is élt egy ideig. Nem kerülhető meg az a Káldi jellemét jól példázó eset, ami 1623-ban történt: hiába volt jóban az uralkodóval, Bethlen erdélyi fejedelem előtt sem hallgatta el, sőt annak színe előtt fedte meg őt, amiért az a törökkel cimborál, kérésükre keresztény rabokat gyilkol, valamint szerzeteseket űz el. A fejedelem látszólag megbánta bűneit, és megerősítette a Biblia fordításra szánt támogatását.
1625-ben Pázmány támogatásával megalapította, és nyomdával szerelte fel a pozsonyi kollégiumot, amelynek rektora volt élete végéig. Bibliafordítását végül Bécsben, 1626-ban 2000 példányban, 1257 oldalon adták ki ezzel a címmel: „Szent Biblia. Az Egész Keresztyénségben bévött Régi Deák bötűből Magyarra fordított a’ Jesus alatt Vitézkedő Társaságbéli Nagy-Szombati Káldi György Pap. Nyomatta Béchben A’ Kolóniai Udvarban Formika Máté. M,DC,XXVI. Esztendőben”. A Káldi-féle Bibliának sok kritikusa akadt a korban és a későbbi századokban is. Erről előzetesen ezt írta: „Nem tagadom, sok helyen homályos a fordítás, de azt a szentírásnak mélysége hozta magával…” A protestánsok azzal vádolták, hogy a reformáció idején addig keletkezett magyar Bibliafordításokat használta. Azt a körülmény e kritikák nem igazán veszik figyelembe, hogy a már a középkorban keletkezett katolikus fordítások is a rendelkezésére állhattak Káldi munkájához.
A katolikus hit- és az ellenreformáció számára fontosak azon beszédeinek, elmélkedéseinek gyűjteményei, amelyeket még életében adtak ki: Halotti beszédek. (Bécs, 1629), Az Vasarnapokra-Valo Predikatzioknak Első Resze. Advent első Vasarnapiatol -fogva Sz. Háromság Vasárnapjáig. Írta az hívek vigasztalására és Jobbúlasára … (Pozsony, 1631), Az Innepekre-való Predikátzioknak Első Része. Sz: András napiátol fogva Keresztelő Szent János napjáig. (Pozsony, 1631). Fontos felhívni a figyelmet, hogy egyesek még Pázmánynál is jobb szónoknak, írónak tartották:
„Káldi György méltó vetélytársa Pázmánynak, akár írott műveinek nagy terjedelmére nézve, akár jó magyarság tekintetében. […] …szókincs dolgában tetemes a különbség. Igen sok szó, szólásmód és közmondás található Káldinál, melyek Pázmánynál nem fordulnak elő.”
Káldi a jezsuita rend alapítása 100. évfordulójának évében, 1634. október 30-án, Pozsonyban adta vissza lelkét a Teremtőjének. A mai napig viták tárgyát képező kérdés egyébként az első, ismert, teljes, magyar nyelvű katolikus Biblia hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulására; felmerül ugyanis, hogy túl nagy „befolyásolással” lehetettek rá Károli és Heltai fordításai. Szövegét a protestánsok évszázadokon át bírálták, viszont a 19. században Ballagi Mór református teológus, nyelvész ezt jegyezte meg róla:
„Nyelve oly könnyű folyású, hogy az olvasó észre sem veszi, ha itt-ott idegenszerű fordulatot lop be a magyar beszédbe, és néhol oly szólást tesz kelendővé, amely nem egészen igazolható. A tökély e fokára Káldi csak lassan fejlődve jutott el és éppen ez teszi a birtokunkban lévő kéziratát oly becsessé, hogy módot nyújt a fejlődés menete tanulmányozására.”
Az igen kényes ízlésű, szigorú Kazinczy Ferenc költő, nyelvújító, akadémikus pedig így fedte meg egy zsoltárfordítása után Verseghy Ferenc polihisztort, műfordítót: „Mi ő Káldi mellett! Hol áll ő Káldi megett! Kinek valóban nem méltó saruit is feloldozni.” A magyar vallási kultúra számára jelentősége abban is áll, hogy a római katolikus egyház által megjelentetett magyar nyelvű Bibliák alapkőként határozták meg a Káldi-féle fordítást, a ma használatos római katolikus Biblia több átdolgozás után is kifejezetten Káldi szövegére épül.
Ha bennem nem történik meg a születés, nem lesz valóság számomra a karácsony
(Újkor.hu nyomán Szent Korona Rádió)