„Ha Gyuriéknak börtönbe kell vonulniuk, az olyan igazságdeficitet fog okozni, ami könnyen elerodálhatja a tekintélyüket, és szembefordíthatja velük híveiket.” – Olvashatjuk a kormányról szóló véleményt, Budaházy Edda kegyelemről megfogalmazott posztjában, melyet alább változtatás nélkül közöltünk.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Sokan elemezgetik, hogy Novák Katalin Köztársasági Elnök Asszony a Budaházy-ügy 7 vádlottjának kegyelmet adott. Úgy tűnik, ez a per a társadalom széles rétegét foglalkoztatja, hiszen a kollektív tudatunkban benne van: ebben az országban évszázadok óta a legkiválóbb hazafiakat üldözik, bebörtönzik, kivégzik. Nagy gyakorlatunk van már ebben, a magyar történelemben alig van olyan neves vezető, aki ilyen-olyan felségárulás címszóval, vagy egyéb politikai ügyből kifolyólag ne ült volna börtönben Zrínyitől Wesselényiig, Dobótól Kossuthig, hogy a kommunizmus mártírjait ne is említsem.
Budaházy Györgyék kálváriáját nem lehet elvonatkoztatni a 2002-ben újra hatalomra kerülő hazaáruló balliberális országvezetés ámokfutásától és attól, ahogy a hatalmukat féltve az ellenük fellázadó népre támadtak.
Ez a nemzet azért létezik még mindig, mert újra és újra vannak, akik felismerik a veszélyt és felrázzák a többieket. 2006 őszén sokan voltak, akik az utcára vonultak és változást követeltek. Akinek magyar szíve volt, az érezte, hogy valamit tenni kell. Persze komolyabb incidens nem történt a felkelők részéről, hiába próbálják most különösen veszélyes cselekményeknek bemutatni azt az néhány rongálást, amit valakik elkövettek. Budaházy Györgyre mindenesetre 14 év alatt nem sikerült rábizonyítani semmit, még azt sem, hogy az úgynevezett Magyarok Nyilai közleményeket, amik a sajtóban megjelentek, ő írta volna. Mint ahogy nincsenek rá egyéb bizonyítékok sem, se ujjlenyomat, se DNS, se fénykép, se cellainformációk, konkrétumok, amik egy jogállamban szükségesek lennének ahhoz, hogy valakit elítéljenek egy cselekményért. A Hunnia mozgalom pedig egy legálisan működő mozgalom volt, és mint ilyenre, könnyű ráfogni a bűnszervezetet. Minden alapítvány, mozgalom, egyesület egy pillanat alatt bűnszervezetté változhat így.
Az, hogy Budaházy Györgyéknek kegyelemért kell könyörögni, a legújabb kori magyar történelem szégyene. A hazafiak 2006-os megmozdulásai nélkül nem lenne kétharmad és nem lehetne a baloldalt olyan mélyre eltemetni, ahogyan szerencsére sikerült immár 12 éve. A kormány tartozik annak az elismerésével, hogy 2006 és 2010 között ex lex állapotok uralkodtak, a gyülekezést és szabad véleménynyilvánítást rendszeresen erőszakkal elfojtották, a bíróságokat kézzel vezérelték, és a hatalom által elvárt ítéleteket hozták futószalagon. A valódi politikusbűnözők pedig büntetlenül megúsztak mindent. S ha ez így van, akkor az ellenük fellázadók nem terroristák.
Most hát, jelen állás szerint a Hunnia-ügy megmaradt 10 vádlottja újra bíróság elé áll majd másodfokon februárban és az eddig is súlyosan elfogult bíróságtól mást nem is várhatunk, mint elmarasztaló ítéletet. A sajtónak most szólok, hogy készüljenek fel arra, hogy Budaházyékat ismét kéz-láb bilincsben fogja a BV-kommandó elszállítani az Ítélőtábla épületéből, a kormány pedig kezdheti törni a fejét, hogyan húzza ki az emiatt felhördülő közvélemény méregfogát.
Persze azért nyilván örülünk annak, hogy vannak heten, akik kegyelmet kaptak, köztük olyan súlyos „bűnözők”, mint az a lány, aki a vád szerint kapucnis pulóvereket varrt a többieknek (amik persze szintén nem kerültek elő, csak valaki állítja, hogy így volt). Ez mégis csak nagy dolog, az ő életükről legalább végleg lekerül a stigma.
De ne gondoljuk, hogy mindenki úgy örül, mint mi, akad néhány fanyalgó is. Itt van például Csinti is (Csintalan Sándor), akit valakik (igen sok haragosa volt) 2007-ban jól elagyabugyáltak. Kifejtette, hogy ha a bűnözők, akik őt megverték végül megúsznák, az maga lenne a világ vicce. Hát, ez a Magyarország mégis csak egy vicces hely, itt ugyanis olyan súlyos vétségeket úsztak meg egyesek, mint például Biszku Béla a „puha diktatúra legkeményebb ökle”, Kádár belügyminisztere, akit sikerült három év felfüggesztettre nagy nehezen elítélni, de azt is csak engedély nélküli lőszerbirtoklásért, mert a bíróság nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy neki köze lehetett az ’56-os kivégzésekhez és megtorlásokhoz. Vicces nem?
De nem bűnhődött itt senki sem a kommunizmus egyéb kegyetlenségeiért és törvénysértéseiért, népirtásáért, sem a rablóprivatizációért, az ország eladósításáért, sem a vörösiszap-katasztrófáért, sem Sukoróért, sem pedig a 2006-os rendőrterrorért. Olyan vicces hely ez, lassan halálra röhögjük magunkat.
A cégéres cigány megmondóember Száva Vince élőjét is csak erős idegzetűeknek ajánljuk, hiszen testvérkéinek előadja benne, hogy jajj mi lesz, ha Budaházyékat is elengedik, mert ezek az emberek – szerinte – veszélyt jelentenek a társadalomra. És nem szakad le az ég, akarom mondani a verdatető, ahogy ezeket mondja. Tehát szerinte nem a „rejtett erőforrások” jelentenek veszélyt a társadalomra, akik minden hétvégén meggyilkolnak egy idős magyart.
Nem irigylem a magyar kormányt sem, ahhoz már eleget éltem én is, hogy tudjam, aki kormányon van, annak nagyon sok szempontot figyelembe kell venni és mérlegelni mielőtt dönt. Azonban, ha Gyuriéknak börtönbe kell vonulniuk, az olyan igazságdeficitet fog okozni, ami könnyen elerodálhatja a tekintélyüket, és szembefordíthatja velük híveiket. Budaházy Györgyből mártír lesz, aki kísérteni fog mindaddig, amíg igazságot nem szolgáltatnak. Milyen kár, hogy ő és a hozzá hasonló hazafiak ahelyett, hogy tehetségüket és bátorságukat a nemzet szolgálatába állíthatnák, örökké védekezésre vannak kényszerítve.
Ezúton köszönünk minden jó szót, segítséget és kiállást. Wass Albert jósló soraival kívánok minden igaz hazafinak kitartást és gyermekáldásban gazdag szép magyar jövendőt:
„Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
(Budaházy Edda Facebook-oldala – Szent Korona Rádió)