Egyik olvasónk juttatott el hozzánk egy dokumentumot, melyet a Kelet-Ukrajnát is megjárt Csikós Sándor állított össze. Alábbi cikkünk az ő feljegyzéseiből született meg, néhol kiegészítve, stilizálva, de eredeti gondolatait el nem hagyva, mely érdekes megfigyeléseket tár elénk, egy 2016-ban Ukrajna békéjéért megrendezett ortodox körmenetről, melyet a soviniszta ukrán rezsim és szervezetek orosz ügynökök akciójának könyveltek el. Az írás az elmúlt időszak vallásellenes intézkedéseinek, mint például kolostorok, templomok feldúlásának, vagy az orosz ortodoxia betiltása tervezetének előzményeire is választ ad számunkra.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
2016-ban július 3-án indult meg – a pravoszláv Minden Szentek Napján – az ukrajnai (többségi, a moszkvai pátriárka főségét elismerő) pravoszláv egyház országos imamenete, melyet a szeretetért, a békéért, Ukrajna megmentéséért jelszóval rendeztek meg. Szimbolikus módon Kelet- és Nyugat-Ukrajnából indulva, hogy Kijevben, az ország középpontjában egyesüljön a hívők tömege.
A napok múlásával újabb és újabb hívők csatlakoztak a menethez, amelyet az útba eső templomok, kolostorok csengő-bongó, csilingelő harangzúgása köszöntötte mindenütt. A harangzúgás azonban nem csak üdvözlet volt: ahogy nálunk is mindig félreverték a harangokat, amikor baj, természeti csapás, ellenség közeledett. Ugyanis Ukrajnában baj van, nagy baj! Ezért csengtek-bongtak, csilingeltek a harangok Ukrajna-szerte. Ahogyan Csikós fogalmazott: Ateista vagyok, kommunista de most azt mondom: Ukrajna legnagyobb, a moszkvai pátriárka fősége alá tartozó egyháza több mint ezer év tekintélyével a háta mögött
lényegében a Kijevben tanyázó sátán, az Antikrisztus ellen lázadt fel, és hívta harcba híveit.
A maga, szelíd, keresztényi módján: imádságos énekekkel, ikonok, templomi zászlók felmutatásával. Mégis félelmetes erő ez: a sátáni, ördögi hatalom és hívei rövidesen pánikba estek, hisztériában törtek ki tőle. Ehhez hozzá járult az is, hogy a 2014-es nyugatról szervezett puccs után még csak megközelítő példa sem volt arra, hogy emberek tízezrei – még ha ilyen szelíd módon is – de utcára vonuljanak. Tán maguk sem tudják megfogalmazni, mi ellen.
De szelíd harcuk: harc volt az erőszak, a gonosz ellen.
A jámbor hívek – a maguk fejével gondolkodva – így okoskodtak: Ukrajnát meg kell menteni! Ezért rótta sok tízezer jámbor hívő Ukrajna országútjait, halálos rémületet hozva a Kijevben trónolókra, a dekadencia kiszolgálóira.
Kijevben hisztérikus rémületbe esett a hatalom, annak hívei mi mindent össze nem hordtak rájuk! Különben semmi újat sem tudtak, tudnak kitalálni. A jámbor hívek szerintük, természetesen, orosz ügynökök, moszkvai provokátorok. Az államvezetés a terrorista billogot is rájuk sütötte, mely szerint a két menet kijevi egyesülésekor terrorcselekményeket hajthatnak végre a városban. Természetesen ez nem következett be. A terrorvád mellett rebesgettek az ukrán terrorkülönítményesek egy lehetséges Porosenko elleni puccsot is.
Csikós szerint ekkoriban a kijevi rendőrfőkapitányságon válságtanácskozást tartottak. No, nem arról, hogyan szervezzék meg ekkora embertömeg mozgását, ellátását, elszállásolását a fővárosban. Hanem, hogy milyen rémségek eshetnek meg. Még a szélsőséges, tömeggyilkos Avakov belügyminiszter is szükségét látta, hogy csitítsa azokat, akikkel „elszaladt a ló”. „Ha ilyen agyrémekkel hozakodunk elő, ezzel csak az ellenség kezére játszunk” – mondta. Mindazonáltal ő is fenyegetőzött: ha a körmenetben rejtőznének olyasfajta provokátorok, akik, úgymond, a 2014. május 2-i ogyesszai eseményeket előidézték, „a válasz hasonló lesz”. (Utalt itt arra az esetre, amikor az ukrán hadsereg támadást intézett a keleti szakadár területek ellen, s ezután szakadárok jelenlétére hivatkozva túlbuzgó ukránok felgyújtották Odesszát.)
A menet során rengeteg atrocitás érte az Ukrajna békéjéért imádkozókat.
Poltava megyében a Jobb Szektor próbálta elállni a körmenet útját, soviniszta jelszavakat üvöltözve:
Zsitomirban mintegy félszáz szélsőséges gyűlt össze a város határában, hogy ne engedje be a körmenetet a városba (amely így kerülő utat volt kénytelen tenni). A meneten résztvevőket – mellettük haladva – sértegették, provokálták, hangszórókból bömböltetett ukrán soviniszta dalokkal igyekeztek túlharsogni az emberek imádságos énekeit.
Kijev elővárosában, Boriszpolban (ahol a nemzetközi repülőtér is van) a városi tanács határozatot hozott: nem engedi be a körmenetet a városba:
Ugyanakkor a város határában szélsőjobboldali „aktivisták” megpróbáltak összetűzéseket provokálni. Ezt csak úgy sikerült megakadályozni, hogy azok, akik a rendfenntartó erők közül jobb belátáson voltak, tízezer rendőrt vezényeltek ki, a körmenet szabad mozgásának biztosítására:
Ogyesszában az „Automajdan” nevű díszes társaság sikerrel akadályozta meg, hogy a kijevi nagymisén részt venni kívánó ogyesszai hívek autóbuszai elinduljanak. A sofőröket azzal fenyegették meg, hogy megölik, a híveket pedig azzal, hogy elevenen elégetik őket – számol be Csikós.
Kijev határában az OUN aktivistái sátortábort állítottak, hogy megakadályozzák a körmenet bevonulását a városba. Az ő elődszervezetük volt az, mely Nyugat-Ukrajnában, 1943–44-ben, leírhatatlan szörnyűségek közepette lemészárolt 80-100 ezer (más adatok szerint kétszázezer) lengyel kisebbségi lakost. Az esetlegesen megépülő sátortábor szétverését egyébként a rendőrség meglepő módon belengette.
Ahogy az idő telt, az országban egyre rosszabb lett a helyzet. Csikós Sándor szerint másfél év alatt 77 (a moszkvai pátriárka főségét elismerő) pravoszláv egyház templomát és kolostorát rombolták le, négy papot megöltek, két szerzetes eltűnt. Papok tucatjait verték meg, tucatnyian voltak kénytelenek közülük elmenekülni, családjaikkal együtt. Maga Nagyezsda Szavcsenko (ukrán főhadnagy és parlamenti képviselőnő) is kínzott meg pravoszláv pópát!
Ez idő alatt, más egyházak létesítményei közül csupán egy mecset rongálódott meg, könnyebben. Zsinagóga egy sem.
A „kijevi egyház” Csikós beszámolói alapján ekkor már szemet vetett a hivatalos ukrán pravoszláv egyház legszentebb templomára is: a kijevi Pecserszkaja Lavra főszékesegyházra és kolostorra is (melynek múzeumában páratlan műkincseket – többek között szkíta aranykincseket – is őriznek). Ebben a templom komplexumban került sor, július 27-én, az engesztelő szentmisére, amit Onufrij pátriárka, az Ukrán Pravoszláv Egyház (UPC) feje mutatott be a körmenet résztvevőinek és az érdeklődőknek.
A menetnek ugyan ez nem volt célja, de tény: az akció nagy csapást mért a kijevi rezsim által támogatott szakadár, un. „kijevi pravoszláv” egyház tekintélyére. (Az un. „kijevi egyház” valamikor a háború utáni években szakított a moszkvai pátriárka által irányított egyházzal. A Filaret „kijevi pátriárka” által irányított szakadár egyház az ukrán nacionalisták érdekeit szolgálja, teljes mellszélességgel kiáll a 2014 februárjában törvénytelen puccsal hatalomra került rezsim mellett, és a Donbassz népe elleni könyörtelen leszámolásra uszít.)
A „kijevi pátriárka” ellenkörmenetet is hirdetett, ez azonban igencsak vérszegényre sikeredett: csupán a szakadár egyház papjait, és kisszámú világi hívet sikerült mozgósítani.
A két irányból megérkező menet végül július 27-én találkozott (a Majdantól nem messze lévő) Európa téren. Szertartásos meghajlással üdvözölték egymást, majd onnan együtt indultak tovább a Vlagyimir hegyre, ahol 882. július 28-án Vlagyimir, a Kijevi Rusz nagyfejedelme fölvette a keresztséget és megkezdte a már akkor is hatalmas területű ország népének áttérítését a keresztény hitre. Erre az eseményre emlékeztek az ünnepi szentmisén. És nyilván senkit sem zavart, hogy a keletről érkezett zarándokok inkább oroszul, míg a nyugatról érkezettek inkább ukránul beszéltek, ezzel is felhívva a figyelmet a szláv testvériségre.
A Vlagyimir-hegyen történt közös imádság is megörökítésre került:
Azt még érdemes megemlíteni, hogy az ország keleti feléből érkezőknek egy, a hatóságok által felállított fémdetektor kapun kellett áthaladniuk.
A Vlagyimir hegyen megtartott megemlékezés után a hatalmas tömeg az ukrán pravoszláv egyház legszentebb temploma, a Pecserszkaja Lavra felé indult, hogy közös nagy imádságon emlékezzen meg a pravoszláv hit felvételének évfordulójáról. A jámbor hívek soktízezres menete ugyanazokon a helyeken vonult most végig, mint ahol 2013-14 fordulóján, a Majdan három hónapja alatt a rendbontók ezrei tobzódtak, gyilkoltak – romlásba döntve, testvérgyilkos háborúba sodorva Ukrajnát. Elindítva akkor azt az ördögi lavinát, amit most a jámbor hívek – papjaikkal az élen – meg kívántak állítani. A maguk szelíd, jámbor, keresztényi módján.
https://www.youtube.com/watch?v=PMyh1nkKKfw
* * *
Pár videó még a körmenetről:
Az indulás napja: 2016. július 3.
Másnap a menet Izjum város püspökségének főszékesegyházába érkezik.
Nyugat-Ukrajnában (az ukrán tévé híradója a körmenetről):
A Pocsajev székesegyháztól elindult menet első napja:
A körmenet Harkovban:
A Pocsajev kolostorból érkező körmenet Kijev határában:
A dokumentum szerzőjéről:
Csikós Sándor szélsőbaloldali, kommunista létszemlélettel rendelkezik, mégis igen helytálló gondolatokat, s korképet fogalmazott meg az Ukrajnában 2016-ban lejátszódott eseményekről. Csikós a kommunista rendszerben, majd azután is sokáig diplomata volt, 2013-ban vonult nyugdíjba, azonban azóta is foglalkozik az orosz-ukrán helyzettel, többször is publikált már saját létszemléletében a témában.
(Szent Korona Rádió)
https://szentkoronaradio.com/blog/2022/11/28/bibliaegetesbe-fogtak-az-ukranok-zsoldosai/
https://szentkoronaradio.com/blog/2022/08/15/nem-ezert-harcolnak-kiakadtak-zelenszkij-homoszexualis-hazassagot-tamogato-kijelentesen-az-ukranok/
