Elhunyt az ’56-os szabadságharcos Wittner Mária – Isten nyugosztalja!

Elhunyt 85 éves korában – egy gyors lefolyású, súlyos betegség után – Wittner Mária, az 1956-os szabadságfelkelő. Az alábbiakban életének rövid összefoglalóját osztjuk meg. Bátorsága örök példa legyen számunkra. Nyugodjon békében!

Wittner Mária 1937. június 9-én született Budapesten. Kétéves korától a karmelitáknál nevelkedett, a rend intézményeinek államosításakor, 1950-ben került vissza az anyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. A gimnáziumot félbehagyta, gépíróként dolgozott Szolnokon.

1956 elején Budapestre költözött. Az 1956-os szabadságharcban aktívan részt vett, a rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz, a Corvin közben segédkezett a sebesültek ellátásában. A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett.

November 4-én a harcokban aknarepeszektől megsebesült, kórházba került. A szabadságfelkelés leverése után néhány hetet Ausztriában töltött, de végül visszatért Magyarországra és segédmunkásként dolgozott. 1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án, 21 éves korában “fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” vádjával első fokon halálra ítélték. Kétszáz napot töltött a börtönben halálraítéltként, majd a másodfokú bíróság 1959. február 24-én ítéletét életfogytiglanra változtatta. Tizenhárom évnyi raboskodás után, 1970. március 25-én, az utolsó szabadságfelkelők között szabadult, de amnesztiát nem kapott. Szabadulása után varrónőként, majd takarítóként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett.

Az ország a rendszerváltozás után ismerte meg nevét, aktív szerepet vállalt számos 1956-os szervezet munkájában, 1989-től a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnökhelyettese, 2002-től a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. A szabadságharcról, börtönéveiről több visszaemlékezést írt. Életéről portréfilm készült Hóhér, vigyázz! címmel. 1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, valamint az 1956-os Emlékérmet vehette át, 2006-ban Szent István-díjat, 2016-ban Emberi Méltóságért díjat kapott, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára.

Requiescat In Pace!

Vármegyés felvidéki vezető: “Ha az ’56-os pesti srácok itt lennének, aligha volnának büszkék ránk!”

Egy vármegyés lány tisztelgése az ’56-os hősök előtt

(Híradó.hu nyomán Szent Korona Rádió)