A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai ezévben is összegyűltek elhunyt bajtársaikra megemlékezni, s a szervezet legégetőbb kérdéseit átbeszélni. Alább egyikőjük beszámolóját olvashatjátok az augusztus 20-i hétvégéjükről.
2010. augusztus utolsó napjaiban Mozgalmunk tagjai lélekben megfogadták, hogy onnantól kezdve, minden év augusztus 20-án ellátogatnak két elhunyt vármegyés testvérünk sírhelyéhez. Kónyi-Kiss Domonkos és Simon Péter bajtársaink 12 éve vesztették életüket tragikus körülmények között, így azóta az égi seregekben erősítenek minket, támogatva harcunkat. Idén is az ő emlékükre gyűltünk össze, ezúttal 19-én délután Székesfehérváron, hogy előttük tisztelegve és rájuk emlékezve kezdhessük meg összetartásunk hétvégéjét.
Minden évben az államalapítás ünnepe köré szervezzük összetartásunkat, így már egyfajta hagyománnyá vált a Szent István királyunk és elhunyt bajtársaink emléke alkalmából ebben az időpontban megtartott gyűlés. Közös esti nótázással, sütögetéssel és kötetlen beszélgetéssel töltöttük a nap hátralevő részét, már a külvilágtól távol, kint az erdőben.
A szombat reggelt, mint a legtöbb zártkörű vármegyés rendezvényt, a Magyar Hiszekegy első négy sorával nyitottuk meg, majd több órán át tartó, Mozgalmunkat érintő kérdések megtárgyalására került sor. Mindeközben elkészült az ebéd is, így a délutáni politikai és már gyakorlatiasabb kérdéseket meleg étellel a hasunkban tudtuk megvitatni. Mivel ez az egyetlen olyan alkalom az évben, amikor igazán együtt lehetünk és mindenki, a már inaktívvá vált, idősebb tagjaink is jelen vannak, ezért ekkor nyílik lehetőség eleget bizonyított, fiatal harcosaink számára, hogy testvériségünk teljes jogú tagjaivá lépjenek elő, és letegyék esküjüket, azaz mindannyiunk előtt fogadják, hogy életüket a Mozgalom céljainak szentelik. Azon személyek, akik az év során kimagasló eredményeket értek el a mozgalmi munka terén vagy átlagon felüli szorgalomról tettek tanúbizonyságot, Diploma Ferrumot vehettek át vezetőinktől.
Az eskütétel ceremóniája után Vári-Kovács Péter előadóművészt láttuk vendégül, akinek a több órás koncertjén elhangzott dalokra mulathattunk, ezzel megünnepelve friss tagjainkat. A lazább hangvételű este remek lehetőséget nyújtott arra, hogy megerősítsük kapcsolatainkat ritkán látott bajtársainkkal, és egy este erejéig minden stresszt, kötelességet és gondot félretéve élvezhessük, hogy egy ilyen remek, a mai világban kincset érő testvériségnek lehetünk a részei. Igyekeznünk kell olyan társakat szereznünk magunk mellé, akikkel az oldalunkon bátran tudunk szembenézni a modern világ sötétségével, és az élet minden területén számíthatunk egymásra, még akkor is, ha évek óta nem találkoztunk.
A másnapi rendrakást és szemétszedést követően feltöltődve, az év hátralévő részéhez elegendő erővel a zsebünkben tértünk vissza a mindennapokban folytatott harcunkhoz.
(Szent Korona Rádió)
