A lengyel származású Karol Józef Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa szülei fiuk keresztnevét nem más, mint Boldog IV. Károly királyunk tiszteletére adták neki. Hogy ennek mi is volt az oka, alábbi cikkből kiderül.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A 100 évvel ezelőtt elhunyt IV. Károly fia, Rudolf főherceg emlékirataiban meséli el, hogy II. János Pál pápa egy vatikáni magánaudiencián meghökkentő vallomást tett. A Habsburg családot nagyon szívélyesen fogadta, és amikor Zita császárné letérdelt és megcsókolta a pápai gyűrűt, a pápa is így tett mondván, ő pedig a “császárnéjával” áll szemben. A pápa miután hosszasan beszélgettek a császárné elhunyt hitveséről, megkérdezte:
“Tudja Ön, hogy miért hívnak engem Karolnak? Mert apám nagyon csodálta Ausztriai Károly osztrák császárt, akinek ő is katonája volt. Az ő tiszteletére nevezett engem Karolnak.”
Karol Wojtyła édesapja a birodalmi hadsereg altisztje volt abban az időben, amikor szülővárosa, Wadowice az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte, tehát 1916. november 21-től, Ferenc József halálának napjától kezdve Ausztriai Károly főparancsnok katonája volt.
1918. november 11-én a hosszú ideje az orosz, német és osztrák-magyar birodalom között felosztott Lengyelország újra visszanyerte függetlenségét. IV. Károly király ezt jegyezte fel 1920-ban naplójába: “A lengyel állam újjászületése igazságos cselekedet volt, mert nincs a lengyel népnél hazafiasabb nemzet, és a történelemben nem volt nagyobb igazságtalanság, mint Lengyelország felosztása.”
A pápa édesapja örvendett ennek a nem remélt újjászületésnek, és nagy csodálója maradt IV. Károly alakjának, mind Lengyelország Európában elfoglalt helyéről alkotott elképzelése, mind pedig mindenekelőtt hite által diktált meggyőződése miatt, mivel az uralkodónak az élete középpontjában Isten állt. Trónra lépésétől kezdve szüntelenül a szétszakadó Európa békéjének előmozdításán munkálkodott. Ráadásul ő volt az egyetlen uralkodó, aki elfogadta XV. Benedek pápa békejavaslatát.
Utolsó királyunk 2004. október 3-i, Szent Péter téri boldoggá avatásán II. János Pál pápa volt az, aki kiemelte:
“A keresztény alapvető kötelessége abban áll, hogy mindenben a Isten akaratát keresse, azt felismerje és kövesse. Az államférfi és keresztény Ausztriai Károly naponta tűzte ki maga elé ezt a kihívást. A béke barátja volt. Számára a háború rettenetes dolognak tűnt. Hatalomra kerülve, az első világháború forgatagában igyekezett elődöm, XV. Benedek békekezdeményezését előmozdítani. Károly császár már a kezdetektől fogva az alattvalóinak szentelt szolgálatnak tekintette a hivatalát. Legfőbb célkitűzése az volt, hogy politikai tevékenységében is a keresztény szentségre való hivatását kövesse. Ez volt az oka, hogy a szociális támogatásnak olyan nagy jelentősége volt a szemében. Legyen példakép számunkra, különösen azoknak, akik ma politikai felelősséget viselnek Európában!”
“Pedig én pontosan céloztam!” – Elméletek a II. János Pál pápa elleni merénylet hátteréről
(Katolikus.ma nyomán Szent Korona Rádió)