Alexander Dugin válaszol: Miért volt fontos az oroszok számára a rubel alapú kereskedelemre való átállás?

Putyin bejelentette, hogy az orosz gázért és olajért kizárólag rubellel lehet fizetni. Mihez van ennek köze? Oroszország gazdasági összeomlásához? Egy új politikai tér kialakításához? Az egypólusú világrend felszámolásához? Az alábbiakban választ kapunk ezen kérdésekre Alexander Dugin, orosz geopolitikai stratéga és filozófus írásának általunk készített fordításában: 

Kövesd nyomon a Szent Korona Rádió híreit Telegramon is!
Háborús, exkluzív anyagok, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…

Putyin követelése az orosz energiaforrások rubelben történő elszámolására korszakalkotó. De erre, mint kiderült, csak a valutatanácshoz ragaszkodó egypólusú Nyugattal való közvetlen, heves összecsapás pillanatában kerülhetett sor.

A többpólusú világ legfontosabb feltétele a valuta szuverenitása. Minden pólusnak megvan a saját pénzneme, amely egyetlen tartalékvalutához (esetünkben a dollárhoz) való merev kötődés nélkül vált át más pénznemekre. Ez nem jelentősen, de bonyolítja a nemzetközi tranzakciók algoritmusait. A valutatanácsi rendszer viszont lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok – ahol dollárt bocsátanak ki – határozatlan időre hitelt nyújtson saját gazdaságának, tetszés szerint manipulálja a refinanszírozási kamatlábat, felügyeljen és ellenőrizzen bármilyen tranzakciót a helyszínen, bármilyen tőkemozgást stb.

Valójában akinek joga van a világ tartalékvalutáját kibocsátani, az birtokolja a világot. Erről szól a pénzügyi hegemónia. Oroszország hegemónia elleni lázadása megteremti a feltételeket a dollár imperializmusának megtöréséhez.

Ma a világ felépítésének három pólusa van:
– Oroszország,
– Kína,
– Nyugat.

Tehát három valuta és három kibocsátási központ van. És három szabályozási modell – Oroszország globális szinten figyeli, hogy “mi van rubelben”, Kína: “mi van jüanban”, a Nyugat: “mi van dollárban”. Ahány pólus van, annyi tartalékvalutája van a világnak, melyek globális szinten működnek.

Egyetlen kibocsátási központ irányítása elképzelhetetlen trükköket tesz lehetővé a világgazdasággal. A pénzügyi szektor autonómiáját magában foglaló új gazdaság csak monetáris unipolaritás mellett lehetséges. Csak ebben az esetben kerülhető el a pénzügy és a reálszektor összehasonlítása, miközben a spekulációs folyamatok a részvénypiacokon, a fedezeti ügyleteken, a származékos piacokon és a portfólióbefektetésekben a végtelenségig biztonságosan kibontakozhatnak – a bíró, a bűnöző és a hóhér egy személyben egyesül: a Fedben, vagyis az Egyesült Államokban. A világgazdaság egy buborékban van (amit tegnap Putyin kiszúrt).

Ebben a modellben az euró nem cáfolja az unipolaritást, csak árnyalja azt, mert Európa nem szuverén és nem tud önálló stratégiai döntéseket hozni, csak egy amerikaiak által megszállt terület.

Putyin lépése, hogy rubelben számoljon el, nemcsak a rubel státuszát változtatja meg. Ez megváltoztatja a jüan státuszát is. De ami a legfontosabb, maga a dollár (valamint annak csatlósa, az euró). Ez nem csupán a rubel pozíciójának megerősítése; ez a dollárral való korreláció szükségességének eltörlése. Ha az erőforrásokat rubelért cserélik, akkor a világ bármely áruját automatikusan rubelért kezdik eladni.

Lényegében Oroszországban most hirdetik ki a pénzügyi szuverenitást. Ez alapvető lépés a többpólusú világ felépítésében.

A monetaristák természetesen sikoltozni fognak az infláció miatt. Azt mondják, hogy az RF Központi Bank innentől annyi pénzt nyomtathat, amennyire a kormánynak szüksége van, ami hiperinflációs folyamatokhoz vezet. Nem, ha elfogadjuk A. Galushka modelljét, amelyet  “Kristálynövekedés” című könyvében fejt ki. A lényeg az, hogy a kibocsátás két körre oszlik – a közönségesre, amely a lakosság tömegeit éri el, és ezáltal a piacot, és az államira, amely a stratégiai beruházások tartaléka, melyeket nagyszabású szövetségi projektekre költenek. Az első terület korlátozott és ellenőrzött, a második elméletileg bármilyen lehet.

Ebben a kritikus helyzetben, amelyben élünk, szeretném felhívni a figyelmet a nagy amerikai költő, Ezra Pound Énekeire. Ez a hatalmas csodálatos versgyűjtemény nagyrészt a monetarizmus és a kamatláb cáfolatának, vagyis a liberális közgazdaságtan alapjainak kritikájának van szentelve. A kultúra összeegyeztethetetlen a liberalizmussal, érvel Pound. Csak egy szuverén pénzügyi rendszer teremtheti meg a szabad kreativitás feltételeit. A nyitott, szabad kreativitás feltételeiért küzdünk ma az egypólusú globális világrend ellen.

Az orosz gáz és olaj rubelért való eladása nagyszerű költői gesztus.

Magyarul is üzent Dugin, az egyik legnagyobb orosz filozófus és geopolitikai stratéga

Alexander Dugin: A “puszta élet” elégtelensége

(Szent Korona Rádió)