A Magyar Pszichiátriai Társaság Elnöksége 2022. január 21-én állásfoglalást adott ki az MPT nevében a 2021 évi LXXIX. törvény kapcsán, melyben foglaltak a gyermekek védelmét célozzák meg – többek közt az LMBTQP-lobbival szemben. Most tíz vezető szakember fogalmazta meg kritikai véleményét az LMBTQP-lobbit mosdató közleményről.
Kövesd nyomon a Szent Korona Rádió híreit Telegramon is!
Háborús, exkluzív anyagok, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
“A Magyar Pszichiátriai Társaság Elnökségének 2022. január 21-én az MPT nevében kiadott a 2021. évi LXXIX. törvénnyel kapcsolatos állásfoglalásával a tagság és vezetőség egy része nem értett egyet, ezért egy szakmai vitát követően 2022. február 19-én az Elnökség az állásfoglalást egy kiegészítéssel látta el, amelyben deklarálja, hogy az állásfoglalás csak az MPT Elnökségének véleményét tükrözi, a kérdés további széleskörű szakmai megvitatása kívánatos. A kiegészítés tartalmazza, hogy az elnökség véleménye szavazattöbbséggel meghatározott.
Az állásfoglalással egyet nem értő tíz szakember:
- Prof. Dr. Bánki M. Csaba, az MTA doktora, c. egyetemi tanár,
- Prof. Dr. Fekete Sándor, PhD, ny. tanszékvezető egyetemi tanár,
- Dr. Frecska Ede, PhD, tanszékvezető egyetemi docens,
- Dr. Herold Róbert, PhD, egyetemi docens,
- Prof. Dr. Janka Zoltán, az MTA doktora, ny. tanszékvezető egyetemi tanár,
- Prof. Dr. Kálmán János, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár,
- Dr. Kelemen Oguz, PhD, Tanszékvezető egyetemi docens,
- Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra, PhD, Intézetvezető egyetemi tanár,
- Prof. Dr. Rihmer Zoltán, az MTA doktora, Széchenyi-díjas c. egyetemi tanár az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és
- Prof. Dr. Tényi Tamás, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár
Az általuk megfogalmazott szakvéleményt a következőkben ismertetjük.
A szakmai állásfoglalás címe: a “2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” törvénymódosítás kapcsán, szerzője a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság, támogatója a Magyar Szexuális Medicina Társaság. Az állásfoglalás széleskörű szakmai megvitatása nem történt meg, annak konkrét szerzői nem ismertek. Az állásfoglalás nyilvánosan, először a Magyar Pszichiátriai Társaság közösségi portálján jelent meg 2022.01.22-én. A hivatalos közösségi portálon számos komment érkezett, mind az állásfoglalás mellett, mind az állásfoglalás kritikájaként, az oldal adminisztrátorai egy idő után lezárták a kommentelés lehetőségét. Az állásfoglalással egyet nem értők, pszichiáterek, pszichológusok, azóta több alkalommal a média bevonásával cáfolták egyes tartalmi részeit. Nehezményezték a valós szakmai egyeztetés hiányát. Közöttük a Magyar Pszichiátriai Társaság több tagja, társszakmák képviselői, kutatási munkatársak is. A Magyar Pszichiátriai Társaság tíz szaktekintélye tételesen cáfolta az MPT által kiadott állásfoglalást, amely mentén szakmai egyeztetés indult el. Ennek teljes leírása a Magyar Pszichiátriai Társaság honlapján, kizárólag a tagok számára, regisztráció és belépés után elérhető. Annak reményében azonban, hogy a szakmai diskurzust kitágíthassuk, alább közöljük a vita összegző anyagát. Az MPT eredeti állásfoglalása itt érhető el, a dokumentum nyilvános: MPT Állásfoglalás. Az erre fogalmazott, fentebb említett válasz az alábbi linken, regisztráció és belépés után érhető el, kizárólag a társaság tagjai láthatják: Fórum a Szakmai Állásfoglalásról. Az eredeti állásfoglalás nem, azonban az arra adott válasz tudományos hivatkozásokkal ellátott dokumentum. A MPT hivatalos honlapján ugyanakkor látható, hogy több dokumentum elérhető, így az eredeti állásfoglalás mellett a záradékkal kapcsolatos levelezés is és az MPT Elnökségének válasza, majd a tiltakozók újbóli válasza. Az MPT Elnöksége válaszában indokolja, hogy az eredeti állásfoglalás azért nem felel meg a tudományos kritériumoknak, mert legfőképpen laikusoknak szól és egyetért azzal, hogy szakmai vitát kezdeményezzen a közeljövőben, a vitás pontok rendezésére. Az erre megjelent válasz kiemelkedő pontja, hogy a tíz tiltakozó egyetért az MPT állásfoglalás “jogszerűségével”, az a társaság alapszabályába nem ütközik, ugyanakkor kiemeli, hogy az állásfoglalás tényszerűségével és szakmai tartalmával nem ért egyet. Szót emel a laikusoknak szóló állásfoglalás ellen, hiszen az MPT állásfoglalás kiemeli a döntéshozókat, mint célzott csoportot.
Az állásfoglalás kifejti, hogy “a szexuális orientációt jelenlegi tudásunk szerint szintén döntően biológiai tényezők befolyásolják, kialakulásában a genetikai meghatározottság mellett nagy szerepet játszanak egyéb biológiai változók (pl. hormonális hatások, idegrendszeri fejlődés) is. Pszichoszociális hatások szerepe a biológiai faktorok mellett nem meghatározó mértékű”. Később ismét megjegyzik, hogy “Az előzőek értelmében határozottan állást foglalunk amellett, hogy a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, “propagandával”) nem befolyásolható”.
Ennek az állításnak ellentmond, hogy a Gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyvében a “Nemi (gender) diszfória” című fejezetben a szerző azt írja, hogy “A nemi diszfória mint mentális zavar hátterében álló oki tényezőket pontosan még nem tudjuk azonosítani, genetikai okok feltehetően szerepet játszanak a kialakulásban, de a környezeti tényezőknek is igen hangsúlyos szerepe lehet (elfogadás, megfélemlítés, bullying).” Egy másik hazai tankönyv vonatkozó fejezete is írja, hogy a
“nemi azonosságtudat szocializáció során alakul ki”
és nemzetközi vonatkozásban is mérvadó tankönyvekben szintén deklarálják, hogy a nemi identitás kialakulásában szerepe van a tanulásnak és a kutatások nem bizonyították a genetikai háttér kizárólagos voltát. Az Amerikai Pszichológiai Társaság is deklarálta, hogy a nemi identitás biológiai és környezeti tényezők dinamikus kölcsönhatása során alakul ki.
Az utóbbi időben az USA lakosságában néhány év alatt megkétszereződött a transzgender személyek száma, és az új-zélandi, Wellington régiókban a nem-átalakító hormonális terápiát kérők száma 2010-ben 17 volt és ez a szám 2016-ra 92-re, vagyis több mint ötszörösére nőtt. Ezen rövid idő alatt bekövetkező markáns növekedések gén-mutációval és tömeges hormonális behatásokkal nem magyarázhatók és a környezet (elsősorban a média alapvetően újszerű és elképesztően erős) hatására utal.
Az állásfoglalás azt is kimondja: “Tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény az is, hogy a heteroszexuális személyek, párok által felnevelt gyermekek közül éppen annyian válnak homoszexuálissá, leszbikussá, transzneművé (LMBTQ), mint a homoszexuális személyek, párok által felneveltekből.” Később ismét megjegyzi: “A szülők nemi identitása és szexuális orientációja nem befolyásolja a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, egészséges fejlődését, ennek ellenkezőjét bizonyító tudományos adat nem áll rendelkezésre”.
Ugyan vannak ezt az állítást megerősítő vizsgálatok, de
újabb eredmények szerint az azonos nemű párok által nevelteknél egyértelműen gyakoribbak a homoerotikus irányultságra utaló attitűdök, gyakoribbak a homoerotikus szexuális kapcsolatok és kevesebb a heteroszexuális felnőtt.
Az 1986-ban indult U.S. National Longitudinal Lesbian Family Study szerint az azonos nemű párok által felnevelt nők 54%-a, míg a férfiak 33%-a számolt be azonos nemű partnerrel létesített szexuális kapcsolatról, míg a kontroll csoportban vagy a normál populációban ezek az arányok lényegesen alacsonyabbak, vagyis 38% és 9% voltak. Az azonos neműek családjában nevelkedett nők 70, míg a férfiak 90%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, szemben a heteroszexuális szülőkkel nevelkedettek 88 és 98 százalékával. Az eredmények tehát bizonyítják a szülői minta szerepét a nemi orientáció kialakulásában, és azt is, hogy az azonos nemű párok által felnevelteknél valóban gyakoribb a homoszexuális orientáció. Az állásfoglalás mindvégig kerüli a biszexualitás és a “gender fluiditás” témakörét és a nemi identitás, valamint a nemi orientáció gyakori említése mellett utalást sem tesz a társadalmi hatásokra leginkább érzékeny nemi szerep illetve a “társadalmi nem”, a “gender” fogalmára.
Később felvetik a tabusítás problémáját: “Amennyiben a fenti témákat tabusítjuk, az információkhoz való hozzáférést elzárjuk, akkor az érintett gyermekek, fiatalok egyedül maradnak a kérdéseikkel, bizonytalanságaikkal. Ennek következményeként pedig jelentősen megnő annak a veszélye, hogy – ahogy az a különféle kisebbségi csoportok esetében általában is jellemző, melyet szakirodalmi adatok is alátámasztanak – az eleve kiszolgáltatottabb, sérülékenyebb érintett gyermekek, fiatalok körében fokozódik a szorongásos zavarok, önsértő magatartás, szerhasználat, depresszió és az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye”. Az állásfoglalás viszont nem nevezi meg, hogy a törvény hol és milyen formában tabusítja a fenti témát és kik elől zár el és miféle információkat.
Az állásfoglalás azt is megemlíti, hogy “Előzőek mellett tudományos felmérések mutatnak rá arra is, hogy a gyermekek szexuális nevelése, felvilágosítása nem várható el kizárólagosan a szülőktől, családtagoktól.” Ez kétségtelenül így van, de ebből nem következik a szülők kizárása a felvilágosítás folyamatából. A szülő bármibe adhatja beleegyezését. A szexuális felvilágosítás kötelező az iskolában, de érthető módon csak meghatározott, akkreditált személyek vagy szervezetek által végezhető.
Végül ezzel a mondattal zárul az állásfoglalás: “Állásfoglalásunk szerint tehát amellett, hogy a gyermekek védelme szempontjából a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb büntetőjogi fellépés egyértelműen és határozottan szükséges, a 2021. évi LXXIX. törvény a fiatalok egy részének mentális egészségét kifejezetten veszélyezteti, melyre ezen állásfoglalással a döntéshozók figyelmét is felhívjuk.”
Összefoglalva: az állásfoglalás kiegyensúlyozatlan és számos tudományosan alá nem támasztott állítást tartalmaz. Egyoldalú nézőpontot képvisel, miszerint “a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, “propagandával”) nem befolyásolható”, és ez a nemzetközi és a hazai szakirodalommal is ellentétben áll. A megcélzott törvénnyel szemben megfogalmazott kritikája nem mondja meg, hogy a törvény melyik paragrafusa veszélyeztet, pontosan kiket veszélyeztet, és miért csak egy részt veszélyeztet, illetve kiket stigmatizál és kitől zár el bármiféle információt.
Ismertette: Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának tagjai”
Tájékoztató irodalom:
- American Psychological Association (2014). Transgender people, gender indentity and gender expression. https://www.apa.org/topics/lgbtq/transgender
- Boland, RJ, Verdiun, ML & Ruiz, P. (2021). Kaplan & Sadocks Synopsis of Psychiatry (Kindle Locations 29886-29895). Wolters Kluwer Health. Kindle Edition, 2021, pp.: 547-552.
- Delahunt JW, Denison HJ, Si DA, Bullock JJ, Krebs JD. (2018). Increasing rates of people identifying as transgender presenting the endocrine services in the Wellington region. New Zealand Medical Journal, 131: No 1468: 19 January.
- Elaut, E & Heylens, G. (2019). Gender dysphoria. In: Geddes JR, Andreasen NC, Goodwin GM (Eds): New Oxford Textbook of Psychiatry. Third Edition. Oxford University Press, New York, pp 1193-1194.
- Farkas, L. (2015). Nemi (gender) diszfória In.: Balázs J. és Miklósi M. (szerk.): A gyermek-, és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2015, 163. old.
- Farr RH, Bruun ST, Doss KM, Patterson CJ. (2018). Children’s gender-typed behavior from early to mididle childhood in adoptive families with lesbian, gay, and heterosexual parents. Sex Roles, 78: 528-541.
- Gartell N, Bos H, Koh A. (2019). Sexual attraction, sexual identity, and same-sex sexual experiences of adult offspring in the US. National Longitudinal Lesbian Family Study. Archives of Sexual Behavior, 48: 1495-1503. https://sci-hub.yncjkj.com/10.1007/s10508-019-1434-5?fbclid=IwAR0D9-phXM9btLbRdCuOPnh0qU805Bx6-I_lJWS3TG-xhOgnWwlaBgQeT0M
- Jones, MJ. (2021). LGBT Identification Rises to 5.6% in Latest U.S. Estimate. GALLUP (2021). https://news.gallup.com/poll/329708/lgbt-identification-rises-latest-estimate.aspx
- Marchiano L. (2017). Outbreak: Transgender teens and psychic epidemics. Psychological Perspectives. 60: 345-366.
- Nolan, IT, Kuhner, CJ & Dy, GW (2019). Demographic and temporal trends in transgender identities and gender confirming surgery. Translational Andrology and Urology, 8: 184-190.
- New York Times (2016). https://www.nytimes.com/2016/07/01/health/transgender-population.html
- Schumm WR. (2010). Children of homosexuals more apt to be homosexuals? A reply to Norrison and to Cameron based on an examination of multiple sources of data. J Biosoc Sci, 42(6): 721-742.
- Schumm WR. (2020). Cahnges over the decades in selected LGBTQ research findings. JSM Sexual Med, 4(2):1029
- Simon, L. (2020). A nemi identitás zavarai. In: A Pszichiátria Magyar Kézikönyve, 6. kiadás, (Szerk.: Németh A. és Füredi J.). Medicina, Budapest, 2020, pp 370-376.
- Sullins, P. (2021), Are Children Harmed with Same-Sex Parents? The Full Mandiner Interview (July 22, 2021). Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=3891386 or *http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3891386 *
- https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3891386&fbclid=IwAR0Bc80GSddX8NmwtskWep–6q3Ab6UREtEREeLN2EXvvpmMB6eWqYkp8Uo
- UCLA, Williams Institute (2019). Adult children of lesbian parents more likely to have diverse sexual expression. https://williamsinstitute.law.ucla.edu/press/nllfs-25-yo-press-release/
- UCLA, Williams Institute (2020). Adult LGBT Population in the United States. https://williamsinstitute.law.ucla.edu/issues/demographics/
- Udry JR. (1994). The nature of gender. Demography, 31: 561-573.
- Witt SD. (2000). The influence of television on children’s gender role socialitation. Childhod Education, 76: 322-324.
Még a legtöbb kollégájuk is bírálja a pszichiáterek LMBTQP-lobbit mosdató közleményét
Elvették a gyereküket, mert pszichológushoz vitték volna hormonkezelés helyett
(Pszichoérték.hu nyomán Szent Korona Rádió)