Előszóban közlöm, hogy egy másik ország agressziója nem legitimálja egyik országét sem, de a liberális-nyugati kettős mérce ebben az esetben is ordító. Hol volt ekkora a felháborodás és a gazdasági szankciók sora, amikor nyugatiak támadtak meg kitalált indokok alapján országokat?! – Veti fel Barcsa-Turner Gábor publicista, a HVIM országos társvezetője írásában, aki Ukrajnát sem kímélte.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Nézzük csak sorban, hogy miért ordító a kettős mérce a liberális-nyugati, úgynevezett “demokratikus” országok részéről. Irak 2003-as megtámadása és lerohanása mára köztudott tény, hogy dezinformációra alapult: nem voltak tömegpusztító fegyverei az országnak, az USA mégis visszabombázta őket pár százévvel az időben és a térség azóta se heverte ki a stabil állam(ok) szétverését. A nyugat és Izrael által generált “Arab Tavasz” óta gyakorlatilag éhínség, törzsi harcok, “Iszlám Államok” emelkedése, katasztrófák sora jellemző a Közel-Keletre. Ki követelt szankciókat az USA-val szemben?! Ki ítélte el őket? Nekik szabad más országokat lerohanni? Afganisztánban is napi szinten bombáztak le esküvőket, de még a fejetlen kivonulásukkor is sikerült tíz civilt drónnal likvidálniuk. A Black Water “békefenntartó” műveletei (civilek tömegmészárlása) sem vertek nagyobb port egy-két cikken kívül. A Wagner harccsoport persze napi szinten szerepel a hírekben. Amit szabad az USA-nak, azt nem szabad a ruszkiknak. Értjük…
Izrael annyi elítélő ENSZ-határozatot szedett össze már, amennyivel bekerült a Guiness-rekordok könyvébe. Mégis szemet hunynak folyamatosan a zsidók tettei felett, ők nyugodtan bombázhatnak gyerekeket, iskolát, óvodát, kórházat, civileket és tarthatják fent a világ legnagyobb koncentrációs táborát falakkal, szögesdróttal körbevéve. Milyen gazdasági szankciókkal sújtották Izraelt, vagy éppen az USA-t a háborús bűneikért? Apropó, háborús bűnök: a genfi egyezmény tiltja civilek felfegyverzését és a harcokba való bevonását. Ukrajna mit csinál a civilek felfegyverzésével akkor?! Persze az ukrán háborús bűnökről nem lehet olvasni (vagy éppen hősiességként vannak feltüntetve), de a ruszkik bűneiről napi szinten tájékoztatnak. Még akkor is, amikor az ukránok óvoda udvarára telepítik a tüzérségi eszközeiket, majd bemutatják, hogy a válaszcsapásban megsérült az óvoda….
Szintén szembetűnő a liberális média és a döntéshozók viselkedése. A hamisnak bizonyult Kígyó-sziget eseténél már kilógott a lóláb: hősiességet az ukránok tudnak produkálni, miközben másoknál, a második világháborús eseményeknél, például az 1945-ös Budavári Kitörésnél ez értelmetlen emberáldozat és értelmetlen halál volt… A médiamanipuláció kemény: gyakorlatilag olyan a magyarországi és az egész EU-s sajtó, mintha ukrán hírportálokat olvasgatna az ember, ami ukrán propagandát terjeszt. Értjük, hogy Putyin két nap alatt akarta elfoglalni Kijevet, ami nem sikerült, de attól még nyerésre állnak. (A “nagy” USA 20 nap alatt vette be Bagdadot 2003-ban). Azt a látszatot keltik, hogy Ukrajna áll nyerésre, Putyin egy őrült, zsarnok, akit csak a saját megalomániája mozgat.
A nyugati, balos és libsi újságírók olyan hisztérikus hangulatot teremtenek, mintha a mi országunkat lőnék és olyan közhangulatot teremtenek, ami által tényleg könnyen belesodródhatunk mi is, és az egész EU a háborúba. Az viszont világosan látszik, hogy a nyugati standard és modern gondolkodást várják el az oroszoktól is. Nem képesek felfogni, hogy az oroszok (szlávok) teljesen másképpen gondolkoznak. Ezért fog fegyvert az átlag ukrán is, meg ezért robbant ki a háború.
Az “istenadta” nyugat úgy viselkedik, mintha nem lennének valós és súlyos érvek az inváziója mellett… Tudjuk, tudjuk: csak az USA és Izrael háborúi lehetnek legitimek, az oroszoké nem, az csak gaztett lehet. A nyugatnak “védőfegyverzete” van, az oroszoknak “rohadt, tömegpusztító” agresszor fegyverei. A sort lehetne még folytatni.
Nézzük csak meg Oroszország érveit, csak hogy a másik fél fejével is gondolkodhassunk:
- Oroszországnak döntenie kellett, hogy vagy hagyja, hogy körbeveszik őket a NATO-csapatok stratégiai fegyverek telepítésével, illetve egyre több ország beléptetésével, vagy lépnek. Léptek.
- Ukrajna kisebbségekkel szembeni viselkedése: ismerjük a nyelvtörvényt, az oroszok (és magyarok!) elnyomását. Persze, ha amerikai, vagy zsidó állampolgárok, vagy nemzetiségűek jogairól van szó, akkor lehet háborút indítani… oroszok védelmében meg nem szabad.
- Ukrajna a történelme során mindig is Oroszország (Cári Oroszországtól elkezdve a Szovjetunióig) befolyási övezete volt. A Krím szintén. Nem véletlenül nem hagyják az oroszok veszni… Ők nemcsak reménykednek a “revízióban”, hanem tesznek is érte.
- Gyengülő és erősödő erőtér egyszerre, avagy adott volt a helyzet és az időpont. Egyszerre érezhette magát az orosz medve szorongatott helyzetben (lásd 1. pont), de érezhette azt is, hogy “itt az idő”, mert van egy gyenge EU, ahol a legfőbb probléma a buzeránsok és aberráltak jogai, másrészről az USA-t egy demens vénember vezeti, harmadrészt sok megoldatlan konfliktus leköti az USA erejét, ráadásul az afganisztáni fiaskó után az USA is vesztett a nimbuszából… Nem beszélve arról a tényről, hogy az USA és Nyugat-barát kormányok és államok száma nő, míg az oroszok melletti országok egyre kevésbé meghatározóak. Fordítani kellett. (Kína oroszpártisága vagy épp oroszsemlegessége persze kérdéses…)
A szláv testvérháború
Ez a háború azért fájdalmas mégis, mert két rokonnép (ha nem egy és ugyanaz) öli egymást. Ismét a kiváló fehér, európai lakosság fogy, abból is a legjobbak. Kiváló harcosok halnak meg (másod)percenként. Ha van Putyinnak, Zelenszkijnek bűne, akkor az, hogy ide sodródott a két ország.
(Barcsa-Turner Gábor – Szent Korona Rádió)
A legújabb Mi Magunk vlogban az orosz-ukrán konfliktus került terítékre