Bár a kormány látszatpolitikája azt sugallja, hogy tesznek az LMBTQP-lobbi ellen, ez a valóságban koránt sincs így. Most a Telexen jelent meg egy hosszú érzékenyítő cikk egy homoszexuális párról, akik érzelgősen elmesélték, hogyan kaparintottak meg egy újszülött ikerpárt.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió Jobbklikk oldala >>>
Csatlakozz!
István és Tamás már 2012 óta próbáltak „szülőkké” válni – akkor még Skóciában -, és ennek érdekében illegális megoldásokhoz is folyamodtak volna. Portugál, ukrán, brit és magyar béranyával is egyeztettek, de Csehországon, Kongón és Dél-Afrikán keresztül is próbálkoztak. Egy ukrán nő például igencsak nagy összegért cserébe saját petesejtjével vállalta volna, hogy szül nekik gyereket, egy magyar nő pedig ötmillió forintot kért volna el béranyaságáért. Külön kiemelték, hogy mily módon kerülték volna meg a törvényeket és boronálódtak volna össze akár leszbikus párral:
„Ha más országban vágunk bele az örökbefogadásba, béranyázhattunk volna, de akár megkerülhettük volna a hazai törvényeket, és dönthettünk volna úgy, hogy mozaik családban élünk, leszbikus párral vállalunk gyereket, de mi nem hétvégi apukák akartunk lenni.”
Tehát nem a módszer természetellenessége és törvénytelensége riasztotta vissza őket, csupán az, hogy teljes jogú „szülőkként” akartak gyermeket szerezni. Végül rájöttek, hogy mégse annyira jó ötlet kilóra megvenni a gyereket, úgyhogy 2017-ben visszaköltöztek Magyarországra, és hozzáláttak az örökbefogadási procedúrának.
2018 elején a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ) jelentkeztek – Magyarországon mindössze két olyan alapítvány létezik, amely sikerdíjért és éves tagdíjért cserébe egyedülálló örökbefogadókkal is foglalkozott -, akik kivizsgálták őket, majd úgy, hogy tisztában voltak azzal, hogy egy homoszexuális párról van szó, meghozták a határozatot, miszerint egy 0–4 éves korú, korrigálható egészségi állapotú gyermeket, illetve ikerpárt nemi és származási megkötés nélkül örökbe fogadhatnak. Bár nem ajánlották nekik, hogy ellenkező nemű gyermeket kapjanak, ők mégis emellett kardoskodtak:
„Elmondtuk, hogy tudjuk, ahhoz, hogy az a gyerek, aki hozzánk kerül, egészséges lelki fejlődésen menjen keresztül, a férfi mellett szüksége lesz női mintára is a családban.”
Ezzel beismerték, hogy nem normális, ha a szülők egyazon neműek, de szerintük ez a női minta lehet bármelyik rokon is.
A cikk taglalja Kiss Zsófia klinikai szakpszichológus véleményét is a témában, többek közt kitért arra, hogy
„A gyermek viselkedését, értékrendjét viszont a környezete határozza meg.”
Ezzel azonban hatalmas öngólt lőttek, hiszen amit próbálnak minél inkább tagadni az LMBTQP-mozgalom képviselői, miszerint a szexuális deviancia nem tanulható, azt itt világosan megcáfolják. Sőt, nemcsak a szakember, hanem maga a pár is megerősíti ezen gondolatot, mert elmondásuk alapján gesztusaik és szokásaik visszaköszönnek az ikreknél. Ezt azonban nem látják problémának, könyvespolcukon megtalálható a Micsoda család (két „szivárványcsalád” története) és az And tango makes three (két hím pingvinről szól, akik kapnak a gondozótól egy tojást, és groteszk módon azt nevelgetik) című „mesekönyv” is. A családon belüli propaganda erőteljesen látszik a két férfi jövőképén is, miszerint az ő „gyermekeiknek” már az lesz megszokott, „természetes”, hogy egy kapcsolatban mindegy, ki milyen nemű:
„Nekik az lesz a természetes, hogy két ember szereti egymást, függetlenül attól, hogy milyen neműek.”
Végül 2019 szeptemberében jelentkezett egy nő, aki a születendő különböző nemű ikerpárját nekik adná, főleg hogy eleve homoszexuálisoknak akarta örökbe adni magzatait. Novemberben világra is jöttek, és rögtön Istvánhoz és Tamáshoz kerültek. Az idill nem tartott sokáig, mivel az újszülött kisfiún egy héttel később oly mértékű gyulladás keletkezett, hogy kórházba került, a probléma okát pedig a mai napig nem sikerült megfejteni az orvosoknak. A kisfiú sokkal erősebben reagált az ingerekre, érzékenyebb volt, és mindent sokkal drámaibban élt meg, mint a nővére, és mozgását is speciális tornával kellett fejleszteni. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon volt-e a kisbaba egészségére ráhatása annak, hogy ilyen deviáns környezetbe kellett kerülnie.
István töltötte be az „anya” szerepet – ő lett „apu” -, mivel ő maradt otthon, főzőcskézett, miközben Tamás – tehát „apa” – dolgozott. Ennek ellenére azt vallották, náluk alapvetően nincsenek klasszikus szerepek, hiszen ők egyenlőek, és náluk nincs szerepleosztás… Ahogy telt az idő, úgy tűnt, nagy fába vágták a fejszéjüket, természetes módon egyáltalán nem érezték magukat valódi szülőnek.
Az elmúlt két évben még sehol nem érte őket hátrány azért, mert homoszexuális „szülők”. A hírre a védőnőnek, gyermekorvosnak szeme se rebbent, a bölcsődében úgyszintén egy rossz megjegyzést sem kaptak, az intézmény vezetője pedig teljes mértékben beleegyező volt.
Sajnálatunkat fejezzük ki a gyermekek iránt, hogy ilyen környezetben kell nevelkedniük, és csupán reménykedni tudunk abban, hogy ők nem válnak hasonlóképpen nevelőikhez deviánsakká. Élettörténetükből látszik, hogy az LMBTQP-mozgalom tagjai bármit megtennének, hogy megkaparintsanak egy gyermeket, erre pedig nyomatékosan a következő a válaszunk:
Nem létezik olyan, hogy „gyerekhez való jog”.
„Nem ugyanaz a szeretet!” – Üzenik a vármegyések az LMBTQP provokációra
LMBTQP-szeretet – Szexpartnerüket verték, fenyegették és erőszakolták a deviánsok
(Telex.hu nyomán Szent Korona Rádió)