Lengyelország “nagy számú” M1 Abrams harckocsit vesz az Egyesült Államoktól

Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök helyettes ma bejelentése alapján Lengyelország “nagy számú” M1 Abrams harckocsit vesz az Egyesült Államoktól.
Az igen befolyásos Jarosław Kaczyński szerint hazája a legfrissebb változatból (SEP v3) vásárol 250 darabot, amelyek leszállítása jövőre kezdődik, 23 milliárd Zlotyért, vagyis 5,4 milliárd dollárért-asja hírül a defence24.pl.

A lengyel védelmi miniszter is megerősítette, hogy 250 darabról van szó, amelyeket legalább négy zászlóalj között osztanának szét. Mariusz Błaszczak azt is elmondta, hogy lengyelországi Powidzban az amerikaiaknak is pontosan ilyen változatú Abramseik lesznek, a lengyel erőknél a 8. gépesített hadosztály 1. páncélos és 19. gépesített dandárjaiba kerülnek.

Lengyel Leopárdok

Az új verzió új diagnosztikai rendszert, új segédhajtúművet kapott felkészítették a típushoz való legfrissebb programozható lőszerek alkalmazására is illetve átfogóan fejlesztették a tűzvezető- és képalkotó rendszereket is, tehát igen sok területen jelent kisebb-nagyobb előrelépéseket az előző változatokhoz képest. Az Egyesült Államok 550 harckocsiját modernizáltatja erre a szabványra.

Azzal egyébként nem dicsekedett egyik lengyel vezető sem, hogy használt, letárolt harckocsikat vesznek 21,7 millió dolláros áron, és noha ebben kiképzéstől kezdve minden benne van, így is több, mint másfélszer annyiért veszik darabját, mint Magyarország a teljesen új gyártású Leopárd 2A7-eket. Ehhez még hozzá tartozik, hogy az export változatok rendre butított páncéllal kerülnek átadásra a belpiacoshoz képest. Ugyanis: az M1-es harckocsi fő erőssége annak páncélja, amely gyengített uránt tartalmaz az anyag kifejezetten nagy sűrűsége miatt. Bár “szoros szövetségese” értsd a lehető legjobban igyekszik behódolni Lengyelország az Egyesült Államoknak, meglepő lenne, ha ezt az USA kiadná a kezéből.

Ez a bejelentés egyébként azt is jelenti, hogy végképp lőttek annak a programnak, miszerint Lengyelország Dél-Koreától venné meg azok K-2-es, jelentős részt Leopárd 2 alkatrészeket tartalmazó harckocsijuk gyártási jogát, és gyártana magának mintegy 800 darabot. Ezzel hosszú távon nagyban egyszerűsítették volna a logisztikát, hiszen így is rendszerben tartanak különböző változatú T-72-esekt, a hazai gyártású PT-91-et, és két változatban Leopárd ketteseket.

PT-91 Twardy

A lengyel harckocsi beszerzésnek, fejlesztésnek hosszú kálváriája van. Az elmúlt években egymást követték egyrészt az új típus előállítására törekedő haza programok, mik jó esetben eljutottak egy prototípusig, ezzel párhuzamosan pedig a nemzetközi színtéren folyt a kapcsolatkeresés nem csak Dél-Koreával, hanem Francia- és Németországgal is, amelyek jelenleg együtt dolgoznak egy közös típus kifejlesztésén. Nos ebben a programban finoman szólva nem sok babér termett Lengyelországnak, még úgy sem, hogy óriási megrendelést hozott volna.

Mivel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy új típus záros határidőn belül nem fog érkezni, pláne nem több százas nagyságrendben, ezért a meglévő állomány korszerűsítésére is annyi terv, projekt, elképzelés, projekt és kísérlet született, hogy azzal Visztulát lehetne rekeszteni. No meg azért is, mert bármilyen furcsa nem csak Magyarországon csurran-cseppen jóbarátoknak néhány furcsa állami megrendelés. Ezen kívül érthető módon általánosan fent kívánták tartani a kormányok a hazai hadiipar maradványait, még ha kormányváltásonként esetleg változtak is a jobban fekvő cégek.

A PT-17 fantázianevű T-72 modernizáció – elképzelésekből nincs hiány, a legtöbb katona viszont inkább kilincset öntene az elavult szovjet eszközökből

Tegyük hozzá, a Leopárdok korszerűsítésében van potenciál, van még hova fejleszteni, erre született a PL fantázianevű modernizációs csomag, amellyel közös műszaki színvonalra korszerűsítették volna a meglévő változatokat. Ez azonban nem ment német segítség nélkül, és német segítséggel is csak jelképes ütemben halad, természetesen mindkét fél szerint a másik hibájából. Ha igazak a hírek, nagyjából 6 példányt tudnának évente modernizálni.

Látható, hogy egy félmegoldás született, az indíttatás azonban igen csak kérdőjeles. Egyszerű védelmi pénz fizetés lenne? A sietős beszerzés már egy közvetlen háborús előkészület? Esetleg réskitöltésnek szánják a valóban új típus érkezéséig, és nyugdíjaznák a T-72-ket?

Kapcsolódó: Lengyelország nagymacskái

(Vanek úr – Szent Korona Rádió)