Minden kornak vannak babonái, a tömegember minden időben körbeveszi magát toposzokkal, féligazságokkal, kikerülve a gondolkodás nehézségeit. Modern világunk egyik babonarendszere az iszlámhoz fűződik. Ennek színvonalára jellemző, hogy a kérdésben megnyilatkozó véleményvezérek nagy része gyakorló ateista, mit sem tud az iszlámról, sosem járt muszlim országokban, így soha sem találkozhatott azzal, hogy egy vallás társadalmi szintű megélése milyen komoly megtartó erőt jelent. A bírálók jobb esetben egy-két félrefordított Korán-idézetet olvastak, rosszabb esetben kizárólag a kormányéhoz hasonló egybites propagandából táplálják a gyűlöletüket. Ennek ellenére sajnálatos módon az iszlám tendenciózus, en bloc megvetése egyre általánosabbá válik a “jobboldalon”. Pedig az igazi ellenségünk a liberális világrend, az igazi célkitűzés pedig a tradicionális kereszténység helyreállítása.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
“Miközben a modern gép egyre bonyolultabb, a modern ember napról napra kezdetlegesebb.”
(Nicolás Gómez Dávila)
A média tematizációs hatalma és a modern ember
A modern kor információáradatának és a tematizációs monopóliumnak megszámlálhatatlan káros hatását sorolhatnánk fel. Ezek közül az egyik legnegatívabb, hogy az információs társadalom embere belefullad a hírek, a nem kis részben manipulált, szisztematikusan ömlesztett adatok tengerébe. Ha az informatika nyelvére akarnánk lefordítani a mai helyzetet, azt is mondhatnánk, hogy folyamatosan, egész életünk során terheléses támadás alatt állunk, amely megakadályoz minket az elmélyülésben, megpróbálja ellehetetleníti a lényegre való koncentrációt.
A modern ember elveszítette – kiölték belőle? – az éberséget, az intuitív látás képességét, mely a transzcendenssel létrejövő kapcsolat révén a tévedések kiküszöbölésének alapvető eszköze lehetne. A magukat trendiként tételezni igyekvők pedig a relativizmus talaján állva elvetnek minden tradicionális értéket, melyek nem mellesleg értelmezési keretet is nyújtanak a világ dolgainak áttekintéséhez, az adattengerben való érdemi szelektáláshoz, rendrakáshoz.
Az intuícióitól és az egyéb vezérlő elveitől megfosztott posztmodern ember magányos atomként rezeg (remeg) az éterben, akit folyamatosan adatokkal bombáznak a sötét célok keresztülvitelében élen járó médiavállalatok elektronágyúi. Nincs rendezőelv, nincs kristályszerkezet, mely összetartaná a társadalmat, keretet adna a világnak. Az ily módon magára maradt egyén adottságaiból kifolyólag, a világgal csak minimális felületen érintkezve, közvetlen tapasztalatok híján elengedhetetlenül bizonyos véleménymonopóliumok irányítása alá kerül. Ennyit a demokráciáról!
A “szabad választás” ugyebár a médiafogyasztás terén is fennáll, mert a posztmodern világ szűkre szabott értelmezési keretein belül szabadon dönthetünk bármiről. Választhatunk a CNN és a Pravda, a TV2 és az RTL között. Ha nagyon egyszerű modellt akarunk felvázolni, akkor úgy képzelhetjük el a média világát, hogy minden olyan médium, melynek lehetősége van bekerülni a mainstreambe – az álhír oldalaktól a HVG-ig, a Tilos Rádiótól a Magyar Nemzetig –, a mérleg egyik serpenyőjének valamely részén található, míg a hétköznapi emberek legtöbbje azt sem tudja, hogy létezik másik serpenyő. A BBC és a The Jerusalem Post árnyalati különbségeket persze mutatnak, felszíni dolgokban akár ellent is mondanak egymásnak, de a fundamentumot képező lényegi kérdésekben teljes az egyetértés, az emberkert rácsai mögül nemcsak nem törhetünk ki, mögülük ki sem láthatunk, sőt, a professzionális módon elrendezett díszletek miatt magát a rácsot sem észleljük.
Az iszlám és a Nyugat
A szándékos félretematizálás jó példája a bevándorlás kérdése, mely a világsajtóban, főleg a magát jobboldaliként tételező részében tévesen iszlámkérdésként jelenik meg, de szögezzük le, itt nem vallási, hanem etnokulturális problémáról van szó. A bevándorlás felerősödésének/felerősítésének köszönhetően a létrontás erői két legyet ütnek egy csapára. Megtörténik a teljes önfeladásba merevedett nyugati társadalmak végső fellazítása, a tellurikus elemekkel történő felhígítás, a Camus-i grand remplacement, amely az elengedhetetlenül fellépő, és már a kezdeteknél félresiklatott heves ellenreakciókat a Tradíció egyik, talán az utolsó álló bástyája, az iszlám civilizáció ellen fordítja.
A Hidegháború című népszínmű utolsó felvonását követően, a kilencvenes években két nagyhatású elmélet, két könyv jelent meg, melyek az angolszász (kül)politikai gondolkodást nagymértékben befolyásolták. Francis Fukuyama 1992-ben a liberalizmus végső győzelmével a világtörténelem végét vizionálta, melynek keretében már mindenki békésen lubickolhatna egy szivárványos cukorszirupban. A némileg realistább hozzáállású Samuel P. Huntington a Foreign Affairs hasábjain, majd az 1996-ban megjelent könyvében egy multipoláris világot és a civilizációk összecsapását vetítette elő.
Ami bizonyos, hogy részben ennek jegyében az amerikai – és inspirálója, az izraeli – imperializmus célkeresztjébe egyértelműen az iszlám civilizáció került. Persze minden szűklátókörű materialista pontosan tudja, hogy ennek fő oka a kőolaj volt. A kétpólusú világ ideológiai tehertételétől megszabadult európai jobboldalban az 1990-es évekig – talán a 2000-es évek elejéig is – volt még annyi éleslátás, hogy a cionista agresszióval szemben a palesztinokat, illetve a környező muszlim és részben keresztény népeket támogatta. Ennek vetett véget a nagyrészt gerjesztett, és a földrajzi helyzetből kifolyólag Európába elsősorban a muszlim területekről induló újabb tömeges bevándorlási hullám. Az ál- és ellenvallások buzgó küldetéstudatában fürdőző amerikai demokráciaexport, a Földközi-tenger déli és keleti partja mentén hullámként végigsöprő álságos, megtévesztő nevet viselő Arab Tavasz e folyamatok egyik megindítójának tekinthető.
Az elvándorlók jórészt a különböző országok leggyökértelenebb csoportjaiból kiszakadt páriák, akik néhány külsőségben, a formák világában megnyilvánuló, felszínes tulajdonságuktól eltekintve semmiféle vallás hiteles képviselőinek nem tekinthetők. Sokan kimondottan a liberális vívmányok miatt jönnek, például Iránból azért indulnak útra, mert ott üldözik a LMBTQP magatartást. A fenti gyökértelen elemek a nyugati társadalmakban (is) teljesen idegen testet alkottak, külön városrészeket vettek birtokba, megindult az önszerveződésük, a több szinten is utat tévesztett, deviáns helyzetükből kifolyólag azonban sok esetben a bűnözői létformában találták meg számításaikat. A hagyományaikat vesztett bevándorlók egy része aztán látva, hogy a Nyugat (joggal) idegen testként tekint rájuk, a muszlim vallás nagy anyagi háttérrel bíró szalafita és vahhábita szektái felé fordult, azok hatása alá került, melyek oly távol állnak az iszlám hiteles ágaitól, mint a Hit Gyülekezete az autentikus kereszténységtől.
Alternatív valóság, alternatív “jobboldal”
A nyugaton kialakult társadalmi feszültségeket jó érzékkel az iszlám nyakába varrták a létrontás ideológusai, aminek következtében az emberi minőség szempontjából is erősen leromlott, az 1968-as eszmék által legyőzetett nyugati “jobboldal” az ellenségem ellensége a barátom jegyében markáns hátraarcot, egyfajta cionista fordulatot hajtott végre, majd a kiüresedett jobboldal romjain létrejöttek az alt-right helyi fiókszervei. Ezek a szélsőliberalizmus által megalkotott, és az utóbbi évtizedekben dogmává merevített, mentális falakká váló játékszabályokat meg sem merik kérdőjelezni, de talán már nem is képesek rá, mert el sem tudják képzelni, hogy azokon kívül bármi is lehet. Még a markánsabb “jobboldali” elemek is kizárólag a fogyasztói társadalom, a piacgazdaság és a hedonizáló életmód védelméig jutnak el. “Szélsőjobboldalinak” pedig az minősül – mint szerencsétlen, agyonsztárolt Geert Wilders –, aki pontosan annyira liberális, mint szinte mindenki más, csak nem szeretné, ha egy húsztagú vietnami család költözne a szomszédjába, illetve ha a számos új bevándorló veszélybe sodorná a “jóléti társadalom” vívmányait.
Manapság divattá vált a keresztes háborúkra való hivatkozás is, ami az ateista nyugatiak szájából ugyanolyan hiteltelenül hangzik, mint a mennonita Eisenhower tollából az USA II. világháborús fellépése kapcsán. Persze felületes szemlélők számára jó hivatkozási alapnak tűnhet a mai konfliktusok visszavetítése Európa és a különféle muszlim hitű államok évszázados, zömmel a horizontalitás szférájában megnyilvánuló harcaiig, de ezalapján bármilyen más, évszázadokig elnyúló konfliktusból is kreálhatnánk ideológiát. Ami azonban bizonyos, hogy a középkori keresztes háborúkban két, szellemi szempontból igazán magasrendű fél harcolt egymással, és ennek az ellenfelek is tudatában voltak.
Ha a korabeli keresztesek ma harcba indulnának, biztosan nem a muszlimok államokkal szemben lépnének fel elsőként, hanem Európát hódítanák vissza, első körben a liberalizmus és a tőle csak bizonyos jelszavakban különböző alt-right ellen ragadnának fegyvert. A helyes hozzáállás szerint először a saját ellenségeinket kell legyőzzük, a saját sorainkban kell rendet tennünk! Más vallások tömeges megjelenése is csak azáltal vált lehetségessé Európában, mert a hitünk meggyengült. Ha hitelesen képviselnénk a kereszténységet, ha Európa valóban keresztény lenne, akkor nem rúghatna labdába se az iszlám, se más vallás. Persze akkor az sem jelentene problémát, ha azok néhány képviselője jelen volna, mint ahogy a Magyar Királyságban is több nép, illetve több vallás élt békében egymással a Szent Korona égisze alatt.
A média szisztematikus félretematizáló munkájának köszönhetően mélyen gyökeredző elképzelés, miszerint a legantagonisztikusabb ellentét árkai és törésvonalai a kereszténység és az iszlám között húzódnak, az európaiak pedig a jó oldalon állnak a sátáni iszlámmal szemben. Az igazság viszont az, hogy Molnár Tamás szavaival élve az “atlanti kultúra” már csupán halovány nyomokban mutat keresztény elemeket. Európában a tradicionális jobboldal vereséget szenvedett, már csak utóvédharcokat vívunk a modernitás, a liberalizmus, az ateizmus, egyszóval a létrontás erőivel szemben. Miközben a Hagyomány ázsiai centrumai (India, Kína, de még Japán is) szintén európai hatásra a 20. században szépen, sorban felszámolták magukat, a modernitás egyetlen hathatós ellensége társadalomszervezési szinten az iszlám civilizáció maradt. Összegezve, gólemnek nem az iszlám, mint világvallás tekinthető, hanem a liberális világrend.
Az iszlám és a magyarság
Az iszlám történelmi értékelése kapcsán röviden a magyarságra is ki kell térnünk. Őseink a vándorlásaik során számos helyen kapcsolatba kerültek muszlim utazókkal, kereskedőkkel. A magyar történelemről szóló legkorábbi írott művek között is előkelő helyen állnak a muszlim források. A Kazár Birodalomban biztosan éltünk együtt iszlám hitű török, illetve iráni népekkel, ahogyan a magyarokhoz csatlakozott kabarok között is voltak ilyenek, a kálizok.
Nem túlhangsúlyozott tény, hogy a Kárpát-medencei magyar állam korai történetében fontos szerepet töltöttek be mai diskurzusban a beolvaszthatatlannak tartott, korabeli összefoglaló nevükön izmaelitáknak nevezett muszlim hitű lakosok, akik még a középkor folyamán beolvadtak a magyar népességbe. A Magyar Királyság muszlim lakosai a kereskedelemben, a pénzügyletekben és a határ védelmében játszottak kulcsszerepet. A böszörmény népnév a muszlim, muzulmán, müszürmen vonalon magyarázható, és belőle ered Hajdúböszörmény és Berekböszörmény neve. Az eredetileg iráni nyelven beszélő kálizok neve a Kalász, Káloz, stb. településnevekben őrződött meg. De érkeztek ide, éltek itt bolgár, besenyő, kun és arab etnikumú muszlimok is, akik többnyire részévé váltak a magyar nemzetnek.
Az Oszmán Birodalommal lefolyt hosszú konfliktus tragikus, visszafordíthatatlan következményekkel járt, mint minden hasonló háborúskodás, de ezt az oszmán török titanizmusból fakadó összeütközést is hiba lenne csak és kizárólag vallási kérdésként kezelni. A török kiűzése után Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjával került az államunk fennhatósága alá újfent nagyszámú muszlim. A bosnyák katonák a Monarchia hadseregében rettenthetetlen harcosok hírében álltak, Maderspach Viktor révén pedig szerepet játszottak, hősi halottat is adtak a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi harcaiban, így részt vállaltak a soproni népszavazás kivívásában is. Vezetőjük Durics-Hilmi Huszein volt, bárki utánanézhet, hogy száz bosnyák muszlimot vezetett harcba a magyarság védelmében saját pénzén és szakállára.
Maradván a történelmi tényeknél, de kitekintve Európára, a II. világháborúban szép számmal voltak teljes mértékben muszlim SS-hadosztályok. Tehát Európát az iszlámmal szembeállító narratíva egy kis utánajárással is könnyen cáfolható.
Szinopszis
Félreértés ne essék, a baloldaliakkal és liberálisokkal ellentétben teljes mértékben elítéljük a tömeges bevándorlást és a politikai jelszavak szintjére süllyesztett iszlám mögé bújó felforgató erőket. E hatásoktól, elemektől Európának meg kell szabadulnia, de ettől még egyfajta primitív vallásellenesség jegyében állva óriási melléfogás lenne egy egész civilizáció megbélyegzése. Ma az iszlámot a kereszténység nevében kritizáló önjelölt szakértők jobbára egyáltalán nem kötődnek a kereszténységhez, vallási szempontból ateisták, ideológiailag liberálisok. Az otthon maradott muszlimokat, a muszlim hitű államokat nem ellenségként kellene kezelnünk, hanem szinte az utolsó lehetséges szövetségeseinkként a világot elsötétíteni kívánó erőkkel megvívandó harcunkban, ha és amennyiben vannak még hiteles képviselői az iszlámnak, akik értik a probléma lényegét, és a valódi keresztényeket nem tekintik ellenségeiknek.
A liberális világrenddel szemben összefogására lenne szükség az autentikus vallások képviselői között, bár ennek az idealista elképzelésnek a realizálására egyre kevesebb esély mutatkozik. Az iszlám a maga helyén, és közegében, valamint a tradicionális vallások között az utolsó álló erőd, de már ez is omladozik. Legfeljebb néhány évtizede lehet hátra, mielőtt elbukik a modern világ ellen szüntelenül vívandó háborújában. A kereszténység ezt a harcot nagyrészt rég feladta, így perifériára szorítva sajnos nem lehet már közéletet és társadalmat formáló erő Európában. Amíg az iszlám harcban áll, nekünk is lehetőségünk van rendezni sorainkat, és talán újjáépíthetjük a Hagyomány erődjét, ahonnan végleg száműzzük a valódi gólemet, a liberálisokat, a moderneket és az alt-rightnak nevezett áljobboldaliságot. A tradíció erőinek össze kell fogni. A keresztények és muszlimok hite szerint is eljő Jézus Urunk, aki érvényre juttatja a Legmagasabb Igazságot.
A kiemelt képen a Szíriában található keresztes erőd, Krak des Chevaliers látható.
(Kolonits László & Barcsa-Turner Gábor – Szent Korona Rádió)
Egy harcos gondolatai: a multikulturális, liberális Európa megbukott
Egy harcos gondolatai a magyarországi iszlámgyűlöletről: a Fidesz és a Netanjahu-terv