A Duo Gladii vármegyés havilap (katt) decemberi számából szemezgetünk kedvcsinálóként. Kónyi-Kiss Botond (HVIM alelnök), a nemes jellemről született publicisztikájából és D. Fekete Balázs feudalizmusról, a „Miles Christi” fogalmáról szóló tanulmányából közlünk részleteket. A teljes tartalom a havilap decemberi számában olvasható, amire még november 30-áig előfizethet.
Orientációk – Kónyi-Kiss Botond – A nemes jellem
(részlet)
„Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: Hazánkat így mentsd meg!”
(A magyar szentek himnusza)
Korunk emberének az önmagához és saját életéhez való jellegzetes hozzáállása az, hogy mindig elvárásokat támaszt. De nem saját magával szemben, hanem mindig a rajta kívül álló, külső tényezőktől – más emberektől, a tudománytól, a világtól, politikusoktól vagy az Univerzumtól – várja a saját életének a jobbá, vagy inkább csak kényelmesebbé válását, míg magát, mint emberi lényt, tökéletesnek tartja. Mérhetetlen önelégültsége mellett állandó telhetetlenséget, az élet által nyújtott gyönyörökre való olthatatlan éhséget érez, és akárcsak a mesebeli Kisgömböc, soha nem tud elégedett lenni, mert elhiszi a modern hazugságot, hogy „neki minden jár”. Ez a soha véget nem érő, mohó sóvárgás természetszerűleg maga után vonja az állandó frusztráltságot, megkeseredettséget, depressziót, a különböző személyiségzavarokat és megszámlálhatatlan lelki betegséget. A pszichológusok és pszichiáterek rendelői zsúfolásig tele vannak, ahol korunk embere megkapja a szabadkőműves tudományvallás tanítómesterétől, a modern pszichológustól a csodaterápiát: a „Fogadd el magad, hiszen te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy!” nevű narkotikumot, mely további delíriumos, önreflexióra képtelen állapotban tartja a pácienst.
A modernitás önnön ördögi sötétségét és aljas szándékát leleplező, talán a legkönnyebben felfedezhető hadművelete az, hogy a jobbá válásra való törekvést, az önnemesítést kiiktatja az emberi életből. Helyette azt a hazugságot sulykolja, hogy az ember feladata elfogadnia magát, bármennyire is tökéletlen és bűnös. A modern felfogás nem ad az ember kezébe sem tükröt, sem térképet. Nem vezet el sehová, sőt azt a hamis képet mutatja, hogy nem is kell eljutni sehová, így elindulni sem érdemes. Valljuk be, ez kényelmes. A modernizmus ördögi kísértése a kényelemmámor bódító hedonizmusa által viszi romlásba az embert. Mert aki a lusta kényelmet választja az erőfeszítések helyett, annak a lelki-szellemi alászállás, a Pokolba való alázuhanás lesz a megérdemelt osztályrésze. Az Ördög szolgájának jutalma maga az Ördög.
Mi ennek a modern attitűdnek a szöges ellentétét valljuk és képviseljük. Amikor önmagunk és az életünk viszonyáról gondolkozunk, akkor mi a hagyományokhoz, az archaikus társadalmi rendhez és emberi életvezetéshez fordulunk. Nem azért, mert az régebben volt, és valamiféle múltba révedés vagy romantikus visszavágyódás vezérel minket, hanem azért, mert az igazabb. A hagyományos, archaikus, tradicionális kifejezések elsősorban nem időbeliséget, nem egy történelmi kort jelölnek, hanem egy szellemi nívót. A Tradíció az eredetről, a kezdetről és a végről, az életben való küldetésről és a mindeneket meghaladó célról szóló Tudás, valamint ennek fenntartása, átadása, áthagyományozása. Tradíció nélkül az ember vakon és süketen bóklászik egy végeláthatatlan erdőben. Minden emberi cselekedetünknek, a bennünket körülvevő világ minden mozzanatának értelmét és célját a Tradíció fénye világítja meg.
Ezért mint életünk minden sarkalatos kérdésében, ez esetben is a hagyományos felfogás az irányadó. A Tradíció embere úgy tekint magára élete kezdetén, mint csiszolatlan gyémántra vagy még meg nem edzett acél pengére: állhatatos törekvés, verejtékes küzdés és saját maga, gyengeségeinek legyőzése által tud egyre közelebb kerülni legfőbb feladatához: önmaga Üdvösség irányába mutató tökéletesítéséhez. (…)
Magistra Vitae – D. Fekete Balázs – Miles és Miles Christi
(részlet)
Előadásomban a lovag és Krisztus katonája fogalmát járom körül. Talán egyre ritkábban, de még mindig találkozunk a „sötét középkor” fogalmával. Ez egy marxista megközelítés, miszerint a Katolikus Egyház politikai hatalmának növeléséről szólt a középkor történelme, s a hitet, mint ideológiát használták fel a kizsákmányoláshoz. A felvilágosodás során jelent meg ez a szemlélet, amit a marxista történetírás egészen vulgáris szintre süllyesztett. A felvilágosodás a felvilágosodás előtti kort, tehát a 18. század előtti időszakot értelmezhetetlennek, kaotikusnak, civilizálatlannak, barbárnak, feudálisnak bélyegezte. Ma is gyakran találkozunk a feudális fogalommal, mint dehonesztáló, elmarasztaló fogalommal. A későbbiekben igyekszem bemutatni, hogy a feudalizmus egyáltalán nem volt rossz és elvetendő, a korszakban egy remekül működő, elsősorban katonai rendszer volt.
A felvilágosodás és a marxizmus egyaránt örömmel vetette és veti föl az Egyház bűneit. Ezekhez sorolják az inkvizíciót, a keresztes hadjáratokat, az antik kultúra üldözését. Ezek mind hamis történeti beidegződések, terveim szerint jelen rovatban körüljárom e kérdéseket is. A fenti álláspont kritikájaként azt jegyezném meg, hogy nem szabad saját korunk szemüvegével tekintenünk a középkorra, meg kell ismernünk az adott kor szellemét!
A középkor fogalma egy, a reneszánszhoz köthető megnevezés, a reneszánsz és az antik időszak közötti korszakot jelöli. A reneszánsz szimplán nyelvi szempontból használta ezt, hiszen a reneszánsz filológusok elkezdték újra felfedezni az ókori latin ékességét a középkori latin egyszerűségével szemben. Ilyen tekintetben nevezték a középkori latint, amit az Egyház is használt, vulgáris, vagyis népi latinnak, mivel jelentősen egyszerűbb latin nyelvről van szó, mint mondjuk egy horatiusi vagy vergiliusi latin. A reneszánsz tehát abszolút nem eszmetörténeti bélyeget sütött a középkorra, mint azt később a felvilágosodás valóban megteszi, hanem egyszerűen nyelvészeti kifejezésről volt szó.
Felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy azonos-e a középkor a feudalizmussal. A feudalizmus a hűbériséget jelenti, személyes hűségen alapuló kapcsolatrendszert, katonai rendszert, amelyben a miles, a lovag szerepel kulcsfiguraként. A feudalizmusban, a hűbéri hálóban, a hűbéri rendszerben mindenki miles, mindenki felkent lovag.
A következőkben tekintsük át a kereszténység és a háború viszonyát! Keresztény körökben is elterjedt a felfokozott, sőt elvtelen pacifizmus. Felmerülhet bennünk, mint kérdés, hogy keresztény kultúrában élőknek egyáltalán helyes-e fegyvert fogni. Mi a kereszténység békeüzenete?
Máté és János evangéliumában is olvashatunk Krisztus egy harcias cselekedetéről, amikor kiűzi a kereskedőket a templomból. (…)
(Duo Gladii – Szent Korona Rádió)
A Duo Gladii havilap facebook-oldala.
A teljes tartalom a Duo Gladii decemberi számában érhető el.
November 30-áig elő lehet rá fizetni.
Egy harcos gondolatai és az alapítás eszmeiségéről a Duo Gladii decemberi számában