Bár már túl vagyunk a rovásos táblaállítás fénykorán, két pilisi hazafi úgy vélte, ez ma, 2020-ban is jó lehetőség arra, hogy jelezzék: ezen a településen is törődnek őseink örökségével, mely egészen a középkor végéig (erdélyi iskolákban a 18. századig) használatban maradt, később pedig a pálos szerzeteseknek köszönhetően maradt fenn a Kárpát-medencében. Fényképes riportunk alább érhető el.
Pilisvörösváron a székely-magyar rovásírás iránti érdeklődés nem új keletű: Gribek Dániel, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egykori tagszervezetének vezetője és vármegyései 2010-ben és 2011-ben több településen is szerveztek előadásokat, rovásírás oktatást rendezvényeken, családi napokon, illetve tanfolyamot is. Szintén az ő nevükhöz fűződik a korábbi, rovásírással foglalkozó portál, a Rovatmagazin.hu szerkesztése is.
Ezen tevékenység megkoronázása a közelmúltban lezajlott táblaállítási eljárás, mely civil, szervezetfüggetlen kezdeményezés volt, de magáénak tudta a Rovás Alapítvány támogatását is. A több hónapos szervezés, egyeztetés, előkészületek után a kivitelező cég a helyi önkormányzat tudomásulvételével és a közútkezelői hozzájárulás, munkavégzési engedély birtokában végül október 15-én helyezte ki a két táblát a város néhány bejáratánál, a Pilisszántóra vezető úton a Szent Erzsébet Otthonnal szemben, és Piliscsaba felé a 10-es főút mentén. A táblák horganyzott acéllemezből készültek peremezéssel és matt fóliázással.
A kezdeményezés elindítói Orosz András és Párkányi Gergely voltak. A rovástáblák állításának ügymenete a vonatkozó szabályoknak megfelelt, szakmai felügyeletet a Rovás Alapítvány biztosított. A kialakult járványügyi helyzet miatt a szervezők táblaavatást nem tartanak.
Képek a kihelyezett táblákról:
(Szent Korona Rádió)