Időről időre felröppen egy-egy hír Tibet brutális elnyomatásával kapcsolatban, hogy aztán a három napos csoda elmúltával a nagyvilág számára hosszú évekre ismét feledésbe merüljenek e szakrális monarchia orvosolhatatlan sebei. A langyosok és közönyösök világát amúgy sem rázza meg semmi, csak a gázáremelkedés, vagy az internetadó bevezetése. A túlcsorduló ego világában kizárólag saját problémáink számítanak. Milliók szenvedése amúgy is egyszerűen felfoghatatlan, a háború utáni Európa szülöttei számára pedig különösképpen az. Hogy átérezhetőbbé tegyük Tibet sorsát, – melyet sokan talán a földgömbön sem tudnak magabiztosan elhelyezni – egy buddhista szerzetes több évtizednyi szenvedéseit bemutató dokumentumfilmet ajánlunk most az Önök figyelmébe!
Néhány hónap múlva lesz 70 éve annak, hogy a kommunista Kína csapatai megérkeztek a világ egyik legkülönlegesebb országába. A cél többrétű volt, a pozitivista történettudomány Kína pufferzónájának növelését, és egy nyersanyagokban gazdag terület meghódítását látja ezekben az eseményekben. A történelem ennél azonban jóval mélyebb rétegekkel is rendelkezik. A sátáni ihletettségű kommunizmus szemében komoly szálkának, veszélyforrásnak hatott a déli szomszédságában elhelyezkedő, mélyen vallásos szakrális monarchia, melyet el kellett törölnie a föld színéről.
Az 1950-es bevonulást követően a kínai kommunisták fokozatosan láttak neki a buddhista tradíciók felszámolásának. Ennek eredményeképpen az 1950-es évek végére elmérgesedett a helyzet, zavargások, lázadások törtek ki. Az alább megtekinthető, Tűz a hó alatt című dokumentumfilm hőse Palden Gyatso, aki legkisebb gyerek voltából kifolyólag gyermekkora óta buddhista szerzetesként tevékenykedett, 1959-ben, 28 évesen, e zavargások során került a kínaiak fogságába. Tárgyalás nélkül 7 év börtönre ítélték és egy kolostorból átalakított fegyintézetben helyezték el.
A letartóztatáshoz elég volt a függetlenség hangoztatása, vagy az, hogy valakinél a dalai lámát ábrázoló képet, illetve tibeti zászlót találjanak. A börtönökben mindennapi (volt) a kínzás, a vallatók veréssel, forró vízzel, üvegcserepeken térdeltetéssel próbáltak hatni az elítéltekre, vagy meztelenül lógatták őket a plafonról. Szigorúan tilos volt imádkozni, ha valakit azon kaptak, hogy mozognak az ajkai, már retorziók következtek. Az elítélteket éheztették, akik szó szerint mindent, előbb a patkányokat, majd a rovarokat, a bőr holmikat, végül a halottakat is elfogyasztották. Volt olyan börtön, ahol 12.000 ember halt éhen. A lelki kínzások az akarat megtörését célozták meg. A kínaiak célja az átnevelés volt, így aki megtagadta korábbi elveit, hamar szabadulhatott.
Palden Gyatso első szökését gyors elfogatás követte. Ezután úgy megverték, hogy szinte minden csontja összetört, majd újabb 8 évre ítélték, amiből 2 évet kéz- és lábbilincsben kellett töltenie. A 15 év letöltése után átnevelő táborba került, ahol ismét 8 év börtönbüntetést kapott egy plakát miatt. A szájába helyezett elektromos sokkoló hatására minden foga kitört. Összesen 23 év börtön és 10 év átnevelő tábor után 61 évesen szabadult, ezután Indiába szökött. Saját bevallása szerint csak a hite miatt élte túl a borzalmakat. Alig két évvel ezelőtti haláláig rendíthetetlenül küzdött Tibet függetlenségéért.
A kommunista uralom következtében egy óriási kulturális örökséggel rendelkező ősi nemzet haldoklik Ázsia közepén, melynek végórái egyre közelebb vannak. Időközben a dalai láma is letett az ország függetlenségéről, és már csak az autonómiáért kardoskodik. Az egykor 10-15.000 szerzetes helyett ma már csak néhány száz tevékenykedik az országban, és folyamatosan zajlik a han kínaiak betelepítése is. A Tibet megtörését démoni ihletettséggel elvégző Csen Csüan-kuót (Chen-Quanguo) azóta új feladattal látták el, jelenleg az ujgurok indoktrinálását végzi a tibetieken kikísérletezett, végletekig kifinomított terrorisztikus módszerek bevetésével.
És miért hallgat a világ? “A kínai ellen-birodalom külpolitikájának meghatározó alapeleme, a külkapcsolatok fontos alakító tényezője a kommunista állammal kapcsolatba kerülő országok hozzáállása néhány Kína által kényesnek tartott kérdéshez. Peking öt ilyen fő kérdést különít el, melyeket összefoglalóan „öt méregnek” neveznek, úgymint a demokratikus csoportok helyzete, Tajvan függetlensége, az ujgur kérdés, Tibet, illetve a Falun kung, egy Kínában betiltott meditációs módszer. Az „öt méreg” elleni küzdelem a kínai szervek számára központilag előírt feladat, így azok folyamatosan monitorozzák a partnerországok hozzáállását a fenti kérdésekhez, és ennek megfelelően alakítják az adott állammal kapcsolatos külpolitikai stratégiát. Kína a nemzetközi politikában nem tűri az ellenvéleményt.”
(λ – Szent Korona Rádió)
„A terrorellenes népi háború”, avagy a terror totális eluralkodása. Az ujgur etnocídium III.
„A Végzet visszatér a történelembe”. Az ujgur etnocídium II.
A Középső Birodalom perifériáján; egy ellen-birodalom célkeresztjében. Az ujgur etnocídium I.
Kínában a koronavírusra hivatkozva tovább szigorodik a diktatúra