Lovasszínház, ostormenet, hagyományőrzők és számtalan kulturális programmal várják azokat, akik megemlékeznének a 907 évi, magyar diadallal záruló pozsonyi csatáról, ami július 4. és 7. között zajlott le. 2020. július 4-én, 9 órakor találkozó az Oktogonnál, onnan indul 10 órakor a menet a Hősök terére.
A Kárpát-medencét fokozatosan visszafoglaló honfoglaló magyarság térnyerését nem nézték jó szemmel Nyugaton, ezért egy döntő katonai csapással próbáltak minket visszaszorítani a Duna túloldalára minimum. Azonban a magyar sereg mért döntőcsapást úgy a nyugatiakra, hogy 120 évig nem lépett idegen katona magyar földre! Ez volt az első honvédelmi ütközetünk, ami fényes győzelemmel zárult. Államilag elismert ünnepség, vagy ünnepnap nincs ezen a napon. A hazafias, nemzeti oldalon már több éve megemlékeznek az eseményről.
Idén, július 4-én lesz az eredeti rendezvény. A budapesti Oktogonnál, az Andrássy út és Eötvös utca kereszteződésénél lesz a gyülekező délelőtt 9 órától 10 óráig. 10 órakor indul az ostormenet, lovasokkal, hagyományőrző felvonulókkal a Hősök terére. (Vannak már sajnos kísérletek a rendezvény megosztására…)
Egy korabeli, nyugati beszámoló szerint: „Germánia és a bajorok királya, Lajos az egész Bajorországra kiterjedt újoncozás után a bajorok új városába, Ennsvárba megy… hadat üzennek a magyaroknak, a Duna mindkét partján megindulnak a bajor előkelők harcra kész és támadó sereggel. Lajos Burchard passaui püspökkel, Aribo prefektussal Ennsburgban marad vissza. A hadvezérek a csapatokat három részre tagolják. Luitpold, az osztrák határ parancsnoka az északi parton, Theotmar salzburgi érsek pedig a délin halad… a Dunán pedig hajókon a király rokona, a semnonok vezére Sighard és a bajor urak, Rathold, Hatto, Meginward és Isangrim vezetik a csapatokat. De a magyarok sem maradnak tétlenek és gondatlanok, komolyan felkészülve tűnnek fel, mindent, ami hasznukra lehet, fegyvereket, katonákat, lovakat jó előre készenlétbe helyeztek… Mintha csak fürge lovaikkal akarnák áttörni a harcvonalat, nagy erővel támadnak, hatalmas nyílfelhőt bocsátanak ki. A bajorokat a szaruíjaikból kilőtt nyílvesszőkkel borítják el, majd ismét hátrálnak. Gyorsabbak nehéz fegyverzettel felszerelt seregünknél, amikor még azt hisszük, hogy távol vannak, már ott is teremnek, s amilyen gyorsan jönnek, ugyanolyan gyorsan el is tűnnek. Amikor már azt hiszed, hogy győztél, a legnagyobb veszélyben találod magad… elsöprő rohammal ott teremnek, ugyanolyan hirtelen eltűnnek, először menekülést színlelnek, majd lovaikat megfordítva támadnak, nyilaznak, és dárdát vetnek, jobbról, balról, szemből vagy éppen hátulról körbe száguldoznak, kifárasztják a mieinket, majd minden oldalról ránk rontanak, a megfáradt bajorokat letámadják, fölébük kerekednek, eltiporják és legyilkolják őket… a magyarok éjjel a Dunán titkon átúsztatnak, Lajos legátusát Luitpoldot… egész csapatával együtt a táborban megölik. A rákövetkező napon azokkal végeznek, akik a hajókon tartózkodtak. Három napon át folyamatosan folyik a harc az égiek haragvásának közepette: a bajor nemesség legnagyobb része elpusztul, a köznépet számolás nélkül vágják le.” Johannes Aventinus: Annales Boiorum (Torma és Veszprémy, 2008. 214–215. Veszprémy László fordítása)
Néhány kép az előző évek megemlékezéseiről:
A 2017-es menetről szóló videó:
(Szent Korona Rádió)
