A Médiavadász összefoglalt sok elméletet, gondolatot, de leginkább kérdéseket tesz fel a koronavírus kapcsán.
Koronavírus. Olyannyira ez a kérdés tematizálja most a közgondolkozást, hogy kénytelenek vagyunk mi is hozzáfűzni néhány dolgot a helyzethez. De le kell szögeznem, annyira sokismeretlenes egyenlet ez a jelenség, hogy a legtöbb dologgal kapcsolatban nem igazán van lehetőségünk biztosat állítani. Kérdéseket viszont feltehetünk. Mert ha válaszaink nincsenek is, a helyes kérdésfelvetések lehetővé tehetik, hogy legalább részben ne kelljen bamba szamárként végig pislognunk a most zajló és az ezzel összefüggésben bekövetkező jövőbeli eseményeket.
Az első kérdés, amit akkor is fel kell tennünk, ha a válasz kézenfekvőnek és teljesen evidensnek tűnik, hogy (1) létezik-e egyáltalán ez a vírus? Tudom, minden jel arra utal, hogy létezik. Mégis hogyan keltene ekkora pánikot az egész világon valami, ami nem is létezik? Jogos ellenvetés. Nem is azt mondom, hogy nincs vírus, hanem egyszerűen azt, hogy a legtöbben azok közül, akik a koronavírusról hallottak, csupán a médián keresztül találkoztak ezzel az egész világot rettegésben tartó láthatatlan entitással. Márpedig a média állításaiban sosem lehetünk teljesen biztosak. Lássuk be, a médiából értesülők közvetlenül sosem tapasztalták, sem magukon, sem a környezetükön a koronavírust. Valaki mondta, hogy valaki hallotta, hogy valaki látott ilyet. Vagyis ha egy elszigetelt falucskában élnénk, ahova nehezen jutnak el a hírek, vélhetően még a gyanú sem merülne fel bennünk, hogy most valami megváltozott a világban. Ennek ellenére egyáltalán nem állítom, hogy nincs vírus, vagy hogy ne tartsd be a javasolt óvintézkedéseket, és köpködj össze mindenkit, akivel találkozol az utcán. Mindössze arra akarok rávilágítani, hogy semmi sem vehető készpénznek, amiről közvetlenül nem tudunk teljesen meggyőződni. Még akkor sem, ha hivatalos személy képében tetszelgő öltönyös vagy fehérköpenyes emberek, komoly képet vágó híradósok vagy celebek számolnak be róla.
Egyébként anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnék le belőle, nem lehet nem észrevenni, hogy a járványt először felfedező és annak hírét elterjesztő, majd a kínai kormány által alaptalanul meghurcolt és elhallgattatott, végül a saját maga által felfedezett vírus áldozatává váló vuhani orvos esete mennyire hajaz a giccses hollywoodi katasztrófatörténetek forgatókönyveire.
A második kérdés, hogy ha létezik is a vírus, (2) indokolt-e ezeknek a világszinten összehangolt, viszonylag drasztikus intézkedéseknek – iskolák, templomok bezárása, határlezárás, kijárási tilalom stb. – a megtétele? Állítólag sok olyan vírus volt és van, ami az emberi életre hasonló vagy nagyobb fenyegetést jelentett, mint a koronavírus. De a kérdést másképp is feltehetjük: ha indokolt is ez a lépés, minek köszönhető akkor, hogy az utóbbi tíz-húsz évben felbukkanó, szintén széles körben elterjedő mikroszkopikus démonhadakkal kapcsolatban nem tettek ugyanígy? Nem azt akarom mondani, hogy nem látom értelmét a vírussal szembeni alapvető állami intézkedéseknek vagy az állammal való együttműködésnek, szeretném leszögezni, hogy erről szó sincs. A kérdés viszont akkor is adja magát: mi az oka annak, hogy ehhez látványosan másképp viszonyulnak? Amikor azt látjuk, hogy vigyorgó sztárok és politikusok szinte büszkélkedve „kámingáutolnak” fertőzöttségükről, majd kis idő elteltével tünetmentesen ki is jönnek a kórházból vagy a karanténból; vagy amikor azt halljuk, hogy szinte csak olyanok halnak bele, akik már nagyon idősek, és eleve rendelkeznek valamilyen betegséggel, határozottan az az érzésünk támad, hogy ez a jelenség valahogy nincs összhangban azzal a felhajtással, amit a hírekben tapasztalunk.
Ezzel kapcsolatban felmerül az a részletkérdés, hogy mennyire jogos a média részéről, hogy gigantikus, félelmet és undort keltő vírussejteket és hasonló célzatú felvételeket mutogatnak? Vagy hogy néhány száz fertőzött megjelenését követően az ábrákon az adott országot teljesen vörösre satírozzák, azt érzékeltetve, mintha a halál mérgező leheletének gyakorlatilag már a teljes lakosság áldozatul esett volna? A NASA ugyanezt csinálta különben az ausztráliai erdőtüzekkel kapcsolatban is: olyan térképet tett közzé, mintha szó szerint az egész kontinens lángokban állna. Ráadásul erről sokan azt gondolták, hogy műholdról készült felvétel. Valóban nagy tüzek voltak, de azért ez akkor is túlzó, manipulatív és a szándékos pánikkeltés gyanúját veti fel.
A harmadik kérdés, hogy (3) miképp jött létre a koronavírus? Spontán alakult ki vagy létrehozták? Tegyük fel, hogy spontán alakult ki, és tényleg onnan ered, ahonnan mondják. Fogadjuk el, hogy senkinek nem volt semmilyen külön bejáratú célja ezzel. Játsszunk el a gondolattal, hogy most tényleg egy olyan valós veszéllyel szembesültek a világ vezetői, ami teljesen váratlanul érte őket. Azt kell mondanunk, így is megállapítható egy közvetett, öntudatlan szándékoltság. Mi tehetünk róla, hogy most az égiek az egykori pestisjárványok modern köntösében mintha azt kürtölnék szét az egész földön, hogy mindenki vegyen vissza az arcából, de nagyon gyorsan. Hogy az eddigi szétszórt, nyüzsgő, hedonista, zaklatott, pénz és hatalomorientált életmódunkat, és ennek fő kiváltó okait, a globalizmust és a liberalizmust haladéktalanul szüntessük be. Az életmohóságába beleszédült, mindent magának követelő modern ember és a neki otthont adó, egyre elborultabb ideológiák mentén kibontakozó társadalmi rendszerek az extrém kifelé fordulással, az egész világ felé való totális megnyílással óhatatlanul megnyitották az utat a testi és lelki, külső és belső szennynek is. Ha ez egy spontán esemény, olvasnunk kell a jelekből, és szakítanunk kell eddigi, sok szempontból beteges és szellemellenes életformánkkal. Ez azonban rengeteg módon megtörténhet, és messzemenően nem bizonyos, hogy azok, aki a fontos döntések meghozataláért felelősek, feltételezett önvizsgálatukat követően valóban a szükséges, a szív és a lelkiismeret számára is elfogadható lépéseket fogják megtenni.
Ha azonban létrehozták a vírust, felmerül az újabb kérdés, (4) hogy kik alkották meg és volt-e valamilyen gazdasági-politikai céljuk ezzel? Az amerikaiak fejlesztették ki, hogy Kínát tönkre vágják gazdaságilag, csak éppen elszámították magukat és visszanyalt a fagyi? Vagy ez is benne volt a tervben? Trump vajon nem azért nevezi ezt a vírust következetesen „kínai vírusnak”, hogy ezzel is leplezze az Egyesült Államok érintettségét a járvány kirobbanásával kapcsolatban? Vagy éppen hogy a kínaiak találták ki, hogy tönkre vágják a nyugati világot? Esetleg valami más áll a háttérben? Egyelőre csupán találgatni lehet, ki az, aki a világpolitikai csatározások szintjén ténylegesen hasznot húz a helyzetből. De valójában a további kérdésekből majd kiderül, hogy ezek a találgatások nem is annyira központi jelentőségűek.
Mindenesetre vannak jelek arra, hogy mindez eltervezett volt. Például egy 1981-ben írt könyvben, A sötétség szemében egy tüdőbetegséghez hasonló járványról beszélnek, ami ráadásul pont a Vuhan nevet kapta, ami annak a városnak a neve, ahonnan elvileg a koronavírus is elindult. Ennél talán még különösebb, hogy a vírusok és vakcinák ügyben évek óta nagy erőkkel buzgólkodó Bill Gates egyik alapítványának támogatásával 2019 végén, azaz néhány hónappal a vírus terjedését megelőzően egészségügyi szakemberek, vállalatvezetők és kormányhivatalnokok részvételével egy olyan rendezvényt szerveztek, ahol hogy, hogy nem, szintén egy bizonyos koronavírus okozta világjárvány kirobbanását modellezték le. Meglehetősen furcsa az is, hogy a Netflix ez év januárjában, a vírus megjelenésével egyidőben jelentette meg Pandemic: How to Prevent an Outbreak, magyarul Világjárvány: Hogyan akadályozzuk meg a terjedést? című sorozatát, amit értelemszerűen szintén a járvány megjelenése előtt kellett leforgatniuk. Szintén érdekes, hogy a NATO ugyancsak a káosz bekövetkezte előtt szervezte meg ez év márciusára az elmúlt 25 év legnagyobb méretű hadgyakorlatát Lengyelországban. A közlemények szerint a hadgyakorlat célja „annak demonstrálása, hogy Washington kész jelentős amerikai haderő gyors bevetésére a NATO támogatására bármilyen válság esetén”.
Az is elgondolkodtató, hogy bizonyos ábrák alapján úgy tűnik, a vírus a magterületnek nevezett összefüggő eurázsiai szárazföldi terület határait nem igazán lépi át. Egy a mai nagyhatalmak működését nagyban befolyásoló geopolitikai elmélet szerint, aki birtokolja a magterületet körülölelő övezet feletti irányítást, azé a világ feletti kontroll is. Ez a térkép arra utal, mintha a jelenlegi járvány is összefüggésben állna ezekkel a törekvésekkel.
Mindez egy lehetséges háborús konfliktustól kezdve, a lakosság tudatos tesztelésének szándékán át, a bevándorlás megakadályozásán, az aktuális demográfiai helyzet átalakításán vagy a globalista rendszer beolajozásán keresztül, a sajtó vagy a közösségi média megszigorítására tett intézkedésekkel bezárólag számos lehetőséget magában hordoz. (Nem vagyok a szólásszabadság híve, azonban az már koránt sem mindegy, hogy a véleményszabadság e korlátozását milyen elvek, szempontok, világnézet alapján hajtják végre.)
A következő kérdés, hogy a gazdasági és politikai következményeken túl (5) ürügyül szolgálhat-e ez a vírus – akár spontán alakult ki, akár nem – átfogóbb, akár az egész földet érintő gyökeresebb társadalmi változásokhoz? Vajon 2001. szeptember 11-éhez hasonlóan nem válik-e ez az eset is kitűnő hivatkozási alappá az emberek azzal kapcsolatos meggyőzésében, hogy elfogadják egy újfajta társadalmi berendezkedés bevezetését?
Az előbbihez szorosan kapcsolódik egy másik kérdés is: (6) a koronavírus globális méretű problémája összefüggésben áll-e a terrorizmus, a bevándorlás vagy az úgynevezett „klímaváltozás” szintén globális szintű problémájával, valamint a velük összefüggő, rendkívül agresszív médiapropagandával? Például érdekes, hogy a tavalyi év végén a hatalmas erdőtüzekkel kapcsolatos rémhíreknek éppen hogy csak vége lett, amikor a koronavírus formájában máris egy újabb fenyegetés híre járta körbe a világot. Olyan, mintha ezek a különféle természetű, egymást láncszerűen követő, világvége hangulatot keltő rémhírek össze lennének hangolva. Vajon ezek nem ugyanabba az irányba mutatnak, mint amilyen irányba a mostani vírus jelensége is? Vajon nem azt sugallja mind, hogy a külvilág olyannyira veszélyessé vált, hogy többé nincs ott biztonságban az ember? Nem azt üzenik, hogy jóléted, egészséged és biztonságod érdekében mondj le maradék szabadságodról is, és még az eddigieknél is jobban igazodj a mindent ellenőrző, mindent megfigyelő, mindent automatizáló és digitalizáló technokrata hatalom intézkedéseihez?
Ebből a szempontból a többi embertől való távolságtartásra felhívó, alapesetben persze logikus javaslatok más oldalról is megközelíthetőek: felmerül a gyanú, mintha ez az egész elsősorban nem is arról szólna, hogy egymást védjük. Sokkal inkább arról, hogy minden más embert potenciális vírushordozóként, minket fenyegető fertőző entitásként, már-már zombiként könyveljünk el; hogy minden hozzánk közeledő illetőre sanda pillantásokat vessünk, és ne bízzunk a többi emberben. Hosszú távon sem.
Egyesek szerint az egész jelenségben rejlik egy pozitív lehetőség is. Végre az emberek kicsit befelé fordulhatnak; jobban odafigyelhetnek a szeretteikre; csökken a légszennyezés; Spanyolország helyett megint itthoni paradicsomot ehetnénk; végre a mérgezett egér módjára történő jövés-menés helyett megint lenne idejük értelmes dolgokkal foglalkozni. Ez sajnos hosszútávon aligha több egy illúziónál. Egyfelől azért, mert az emberi életre egyre szorosabban rátelepedő és azt sok tekintetben megrontó modern technológia továbbra is jelen lesz az életünkben. Másfelől azért, mert a globalizmusnak nemcsak fizikai formája létezik. A virtuális valóság és az internet lehetővé teszi, hogy a fizikai globalizmus esetleges háttérbe szorulása a virtuális globalizmus kibontakozását idézze elő. Az emberek számára vélhetően továbbra is nyitott marad a világ. Legalábbis egy világ biztosan. Egy a fizikai természettől százszorta veszélyesebb világ.
Ez az egész helyzet a technikafüggő emberben a virtuális valóságban való kibontakozás vágyát vélhetően csak fokozni fogja. Vajon nem fog-e megnövekedni hirtelen a virtuális térben végzendő munkák száma? Nem váltja-e fel a fizikai utazás mániáját a virtuális turizmus? Nem akarnak-e majd ezek után saját egészségük megőrzésére hivatkozva egyre többen csupán online találkozni? Nem lesz-e egyre nagyobb igény a virtuális távoktatás rendszerének bevezetésére? Nem könnyebb ezek után elfogadtatni az emberekkel például a testműködést ellenőrző szenzorok, chipek, nyomkövetők beültetését? (Lásd ezzel kapcsolatban az egyébként rendkívül zavaros szerző, Yuval Noah Harari gondolatait.) Nem remek alkalom ez a csúnya, „vírushordozó” érmék és papírpénz beszüntetésére? Nem fogják az emberek kétségükben szép fokozatosan egyre több személyes döntésüket a mesterséges intelligencia mechanizmusára bízni? Biztosat nem állíthatunk, az viszont egyértelmű, hogy az óriásvállalatok pontosan ennek lehetővé tételén munkálkodnak már évtizedek óta. Ez pedig semmi jóval nem kecsegtet, hiszen így a problémát nem megoldják, csupán más síkra terelik. És ez akkor is így van, ha mindezt nem diktatórikus keretek közt vezetik be, hanem az állampolgárok úgymond „felelősségteljes” és „józan” együttműködésével.
Nem állítjuk, hogy ennek a konkrét vírusnak a megjelenése egyértelműen ilyen célokat szolgál, de értelmes ember azt sem mondhatja, hogy ezek a lehetőségek teljesen ki lennének zárva. Mindenesetre a jelek szerint koránt sem olyan egyszerű a magyarázat az aktuális helyzet kialakulása vonatkozásában, mint azt elsőre gondolnánk.
(Médiavadász)