A M. Kir. 2. Honvéd Hadsereg katasztrofális sorsát többnyire ismerjük, de az, hogy hány vitéz magyar lélekben ragyogott fel ebben a szörnyű helyzetben az isteni eredetet fénye, már kevésbé ismeretes. Ez köszönhető mind a háború utáni marxista történelem- hamisításnak, illetve elhallgatásnak, mind a jelenkori liberális közönynek. Hát íme az egyik ilyen történet, véssük fel eme nevet:
Lévay Sándor tüzér hadnagy
Mint a Magyar Királyi 6. Honvéd Tüzérezred ütegparancsnoka vett részt a Don menti téli harcokban 1943-ban.
Lövegei hihetetlen pusztítást okoztak a támadó szovjet gyalogság soraiban.
A hadnagy az utolsó pillanatig maga irányította ütegét, hogy lelassítsa az áttörést. Amikor a szovjetek körülzárták állását, távbeszélőn elbúcsúzott ütegétől, és lövegeinek tüzét saját figyelőjére irányította. Önfeláldozó cselekedete egyedülálló a magyar királyi tüzérség addigi történetében. Hősi történetét egy ezredtársa így örökítette meg :
“… Sztorozsevoje és Uriv között hihetetlen erővel indult meg az orosz támadás, mely csakhamar bekerítéssel fenyegetett minket is. Az arcvonalunkat be kellett kanyarintani, és rövidesen Lévay Sándor pontja volt az egyetlen főfigyelőnk, melyből még látni és működni lehetett. Ő csak vezényelt és tüzelt, és hogy jól vezényelt és jól tüzelt, azt csak a támadók halottainak soksága tudta bizonyítani. De hiába! Az orosz nem sajnálja az embereit, és arcvonalunk mindjobban bekanyarodik, hátra hajlik. Újból borzalmas pusztítás a támadók soraiban, s mert az orosz nagyon fél a tüzérségi tűztől, csak lépésről lépésre nyer tért. Lévay hadnagy nem vonult vissza. Még délután 3 óráig [13 órája!] vezette a tüzet, pedig időközben mögötte már elesett a 3.üteg is. Ő dolgozott tovább a megmaradt két üteggel, irtózatos rendet vágva a támadók sorai közt. Hiába kérte őt az 5.üteg első tisztje, legjobb barátja is a visszavonulásra.
Amíg használni tudok, nem megyek.
– válaszolta és maradt. Azután rövidesen megdöbbent a két első tiszt, amikor újra őket kérte a távbeszélőhöz.
Gyerekek, nagyon fontos! Már csak ketten élünk a figyelőtisztesemmel. Összesen két kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen körülfogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálunk kitörni. Ha nem sikerül, Isten veletek!
A telefon utolsót kattant, ahogy letette. Három percen át dörögtek az ágyúk, de az a mosolygós szemű, mindig vidám 23 éves tüzér hadnagy többé nem került elő.”
Lévay Sándor hadnagy
a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó
magyar honvéd tüzértiszt példáját testesítette meg.
Legyen a példaképünk!
Lejegyezte: v.Győrffy-Villám András
Forrás:
Ludovikás évkönyv. 1943.
Bagossy László: Encyclopaedia Hungarica I.
v. Adonyi : A magyar katona a második világháborúban. Klagenfurt, 1954.
(Rittmeister – SZKR – Puskaporos Szaru, 2016-os cikkünk újraközlése)