péntek, szeptember 5, 2025
13 C
Budapest
Rock
Kalapács és az Akusztika - Fagyott világ
Klasszikus
Marin Marais - Marche Tartare, IV.55

Nyitray György: A boroszlói táborozás

1474. Tavasszal III. Frigyes, IV. Kázmér, és Ulászló szövetséget hírdetett Hunyadi Mátyás ellen. A magyar király nem tétovázott. Megelőzte a lassan felvonuló lengyel sereget és Szilézia központjáig, Boroszlóig tört előre a mintegy 10 ezer főt számláló zsoldosseregével. A túlerő tízszeres, ám a magyar király oldalán a fegyelem, és a kiváló tüzérség, és a felperzselt föld taktikája. Megtudja-e lepni a holló a kétfarkú oroszlánt, és a sasokat?

A nándorfehérvári diadal után az oszmán fenevad visszahúzódott a sztanbuli fészkébe. Nem próbálkozott nagyobb erejű támadással, de a Magyar Királyság déli határai mentén folyamatosak a váltakozó sikerű fosztogató portyák. Hunyadi Mátyás immáron egy évtizede a törvényesen megkoronázott magyar uralkodó. Birodalmak szövetségei köttetnek meg, de nem a muzulmán kiűzésére, hanem az ereje teljében lévő királyság elsöprésére.- Így ír a krónikás az Úr 1474. esztendejének Mindszent havában.

Lassan alkonyodott. Az Odera szinte állt a medrében a közeli várfal tövében. Az őszi este szürke farkasa puha tappancsain lopakodott elő az erdőből, haladt át a mezőn szürkületet hagyva maga mögött, és érkezett meg Boroszló városának a kapujához. Közben kikerülte a pestistől elhullott tetemeket, lába ágyúk ütötte gödrökben lépkedett a senki földjén, hajlékony teste kihegyezett karósorok között siklott tova, sáncokon ugrott át, és a vár tövében leült. A falak, mintha még tartanák a fényt, és ellenszegülnének a sötétnek világosságot árasztottak. Boroszló környékét dögmadarak lepték el. Hollók – a halál hírnökei – lakmároztak a holttesteken. Az alkonyat farkasa feltekintett a magasodó tornyokra, mert tudta, hogy a legnagyobb holló ott fészkel valamelyik bástyában.

Hunyadi Mátyás a közeledő estét fürkészte. A boroszlói városháza nagyterméből messze el lehetett látni az Oderán túlra. Helyet cseréltek az emberek és az állatok. Az egyik kimerészkedett a rengetegből, a másik visszahúzódott oda. A fénytelenség lassan magával ragadta a Jagellók kék-sárga keresztes zászlaját. Ködöt kezdett sóhajtani a lovak patáitól felsebzett föld. A király ivott egy keveset a kupájából, felállt a székéből, és az ablakhoz sétált. A kormos füstlyuk alatt még izzott a zsarátnok a hamu alatt. A mozdulattól a hátába belemart a fájdalom. – Az átkozott moldvai hadjárat – gondolta és összeszorította a fogát. – Hét éve már, de nem szűnik a marcangolása – tűnődött. – A nyílvesszőt ugyan eltávolították, de a helye a gerinc mellett maradandó károkat okozott. De a sebhelynél is erősebb fájdalom hasított bele, ahogyan a közeli asztalra pillantott. Kunkorodó tekercsek egész sora volt oda csak ledobva. A többségüket Kázmér lengyel király és a fia Ulászló írta. Csatára hívták, az alacsony származásával ingerelték. Ám a legfájdalmasabb tekercsen a Országh-család pajzsos hármas választéka nyomódott a viaszba. A nádor közölte a királlyal, hogy mialatt ő Sziléziában hadakozik Ali szendrői bég rátört Nagyváradra és felprédálta azt. A révületéből rezzenve riad fel Mátyás. A merénylettől sértett király ökölbe szorította a kezét. Szeme belevillant a szürkületbe. A félelmetes csend folytatódott, és a kétségbeesés őrjöngve verni kezdte Mátyás szívében a hiába múló időt. A távolban az erdő határában ekkor szakította ki magát valami az árnyékokból. Azt hitte álmodik. Emelt fáklyák, meggyújtott szövétnekek valószerűtlen alakok tűntek elő az ágak mögül. Mint gyászmenet, amely a temetetlen holtak felé indul pajzsos alakok lépkedtek gyorsan elő a sűrűből. Mögöttük egy fekete harci mén feje nyomult előre. A megvilágított párákon át látszottak a ló fején és szügyén a nehéz harci vértek. Majd a lovas sisakos feje is előtűnt. – Francek – mondta a király szinte magának. Majd a fekete lovas mögött nehéz szekereket húztak az előbukkanó lovak, és a homályba belesimuló ökrök. Jöttek szépen sorban araszolva Boroszló felé, és a lidérces szürkületben csak a megzavart hollók károgtak felettük.

Zúgtak-zengtek a pénteki vecsernye harangjai szállt a zsolozsma, hangja kitódult a díszes templomkapun, majd végigfutott a nedves utcákon. Ott bent a szentek előtt nem hallották a dübörgő mének patkóinak a csattogását, és alig látta valaki, hogy nyargal végig néhány hollós- kétfarkú oroszlános vitéz a kövezett utcákon. Térdeltetek a templom hideg kövén szorosan egymás mellett, és fejüket lehajtották a gyér mécsesek fényében. Fohászkodtak menekülésért, gazdagodásért, békéért egy szívvel sok nyelven. Lengyel polgárok, cseh iparosok, talján kereskedők együtt hallgatták a boltozatról visszaverődő Igét. Kint a sáncokon keresztül a kinyitatott Boszorkányok-hídja kapujánál lovascsapat jött sebesen. A király lakhelye felé igyekeztek. Hag cseh zsoldoskapitány úgy érezte, hogy megfullad, ahogy a számtalan kis tekergő lépcsőn hágott felfelé. Üres, alig világított hosszú folyosón kopogott végig vasalt csizmája. A két őr alabárdjának a nyele nagyot koppant a padlón, miután Hag átadta nekik a kardját. A kapitány betaszította a vastag nyikorgó tölgyfaajtót. Mátyás misére készülődött. A városháza kápolnájának a harangjai egészen közelről kondultak meg. Hag engedélyre sem várva roskadt le a legközelebbi székre, és csak ennyit mondott: – megjöttem királyom. Mátyás a fejével intett az öltöztető szolgáknak, hogy elmehetnek. Kettesben maradtak. Egyikük sem mozdult. A király is leült. Közöttük volt az asztal a tekercsekkel, mellettük tálban égő mécses.
-Mit hoztál Francek? – szólalt meg a király nagy sokára. Szavaira meglobogott az egyre magasabbra kapaszkodó láng.
-Egészen Wilkau-ig mentünk előre, olyan mélyen, ahogyan parancsoltad. Ejj a kutya pojáknak nem elég a csoma, falat kenyere is igen fogyatkozik. – kezdett bele a mondandójába Hag, és érezte hogy igen kiszáradt a torka. – Szóval ott botlottunk bele egy szekérkaravánba. Már éppen be akartak lovagolni Kázsmér közeli táborába, amikor elragadtuk őket. Amit nem bírtunk elhozni azt felgyújtottuk – engedelmeddel. Kétszáz lett a vége, meg nagy kavarodás. Az az átok Kinizsi meg Zápolya. – Hag nagyot köpött a földre, majd folytatta. – Ránk csaptak idefelé jövet, azt hitték a kölyök Ulászló katonái vagyunk. Ha nincsenek a magyar vitézeim, még lekaszaboltak volna minket is az átokfajzatok. – A kaptány közben kifújta magát, az asztalra vetette a kesztyűjét, felállt. Kupát keresett a pohárszékben. Töltött, ivott, azután ismét levetette magát. A király arcába nézett. Semmi sem árulkodott az érzéseiről. A nagy karvaly orra mozdulatlan volt. Mint veres sújtás futott arcán a kardvágás helye. Most a király volt a férfiasabb kettejük közül, pedig már lóra is alig bírt ülni. Kint a folyosón hangos beszéd zavarta fel a csendet.
-Van itt még valami királyom. Azok a fattyú Zápolyáék Krakkóból visszafelé valamilyen követbe botlottak. Azt állítja te küldted Nápolyba, vagy hova a jóistenbe. Na már most azért, mert ilyen csúnyán megpocsékoltak minket a molnárék úgy éreztem ennyi jár nekem, hogy én hozhassam el őt hozzád. – Mátyás úgy csapott az asztalra, hogy az majdnem kettéhasadt. Recsegett-ropogott a szék is, a király háta is ahogy felállt, és az ajtóhoz sietett. – Engedjétek be, azonnal! – kiáltott ki az alabárdosoknak. A vasmarkok egy férfit dobtak a királyi terembe. Az térden maradva a ruháiban kotorászott. Hag közben nagyot húzott a kupából, és sandán mosolygott az orra alatt. A követ remegő kézzel nyújtotta át a tekercset a királynak. Az kitépte a kezéből és rögtön feltörte a pecsétet. A szeme úgy járt a sorokon, mint egy vadászkutyáé. – Miért nem ezzel kezdted? – mordult rá Mátyás a zsoldoskapitányra. – Őrség! Az egyik alabárdos koppanva jelent meg az ajtóban. – Ezt a követet lássátok el jól! Egyen, igyon! Jutalomért holnap elém járulhat. Apródok vigyék a hírt: megkötetett az eljegyzés Aragóniai Beatrix, és a magyar király között. Zúgjanak a harangok, vigadjon, mulasson a nép! Ütessétek le az ökröket, amiket hoztak. Ám az őrség és a pattantyúsok a helyükön legyenek! Ha részeg tüzért látok rögtön felköttetem…

A jó hír pedig szárnyakon terjedt. Mátyás látta, hogyan gyúltak máglyák és örömtüzek a város utcáin. Látta a terjedő veres világosságot, érezte az égő fa kesernyés füstjét. A bekerített Boroszló felett azonban megfordult a szél. A harangzúgást, és a füstöt egyenesen a Jagellók nyolcvanezer fős éhségtől és pestistől megtizedelt tábora felé fújta a szél.

Amikor Kázmér és Ulászló látta, hogy hasztalan követelnek megadást, vagy nyílt ütközetet a magyar királytól elhatározták, hogy ostrommal veszik be Boroszlót. Mátyás a falak védelmére ácsokkal fatornyokat emeltetett. A város erős kapui dacoltak a faltörő kosokkal. Mély, karókkal bélelt árkaik megvédték őket a rohamtól, amit eddig meg sem mertek támadni. A lengyel-cseh haderő hosszú ostromra nem készült. Kietlen a vidék, fergetegek kószálnak már mindenfelé. Ám most úgy tűnt itt a lehetőség. Kigyulladt a város, és félre verik a harangokat… – Így ír a krónikás.

Több ezer szláv feküdt a csatamezőn, amin eddig még nem volt csata. Ki tudja mennyit ragadott el a fekete halál, az éhezés, vagy szökés közben a sajátjaik. Dühöngő szelet hozott az alkony Boroszló felől, tiszta volt az ég, de hideg az este. Kusza hullahegyek és lódögök feküdtek a régi Jagelló tábor helyén. A csoma miatt fentebb költöztek az átkozott helytől, mintha nem is az emberek hanem a fűcsomók között tanyázna a döghalál. A szél füstöt hordott a sátáni helyen, és angyali harangozás terjedt a pokoli pusztán. Árnyak kezdtek csatangolni az elszórt fegyverek között. Boroszló a füstön át lidércfényben pompázott. A közeli erdőben vonító falkasfalka hívogatta egymást. Szemük parázslott, csapatostul érkeztek a dögszagra. A körülzárók sorakoztattak. Lovak nyerítettek, fegyverek csörögtek. Kázmér királyt csaknem a guta ütötte meg, hogy elvesztették az utánpótlásukat, amit lengyel honból küldtek utánuk. Eközben lángok mardosták a Wawel falait. Alábecsülte az ellenséget. De a körülmények a kezére játszottak. Itt a lehetőség. A nem várt roham eredményt hozhat, és dicsőséget. Kiűzheti a hollót a boroszlói fészekből.

A szél kormot szórt a lengyel lovasságra, ahogy felsorakoztak a sánc előtt. Néhány dögevő madár reppent fel a bokrok közül, és felültek a környező fákra. Nincs idő csatarendbe állni, csak kirántják a kardot, és kopját szegeznek. A gyors ellenség ráront az előretolt magyar őrszemekre, és legázolja őket. A kürt szava nem hallatszik az égtelen harangozásban. A sáncokhoz közeledve meglassul a lovak rohanása. A lengyelek látását megzavarja a vagdosó sötétség. Mint megnyúzott sárkány fekszik előttük a kihegyezett sánc. Pikkelyek mozognak, ahogy a gyér fényben pajzsos gyalogosok foglalnak állást a dombhalom tetején. Feszül a láb, vassá merednek a kar izmai. Még egy utolsó fohász és a sereg a seregbe ér.
Lángkígyó fut végig a sárkány hátának a tetején. Begyújtották az olajos árkot. Mátyás páncélmellényének szegezi merev állát. Göndör haja kikunkorodik a sisakja alól. Fekete köpenyes alakja démoni, ahogy az ágyúhoz lép. Ő maga gyújtja meg az elsőt. A negyven magyar ágyú, és a puskás százak sortüze rendet vág a támadókba. Az első sor lerogy, a szörnyű becsapódástól. Előttük rendületlenül áll a golyókat köpő ércfal. Lovak nyerítenek, majd a földre rogynak. Alvilági kénes bűz terjed a lövések után. Harcosok hemperegnek át egymáson. Páncél, pajzs vértől sikamlós. Lengyel és cseh kiáltások fegyverzaj zűrzavar. A német tűzérek sietve újra töltenek. Schnell, schnell! Hangzik valahol, és a parancs mindenhová eljut. – Egyesével! Ne sort lőjetek, folyamatosan tüzeljetek! – ordít a király, és mire a negyvenedik ágyú is elbőgi magát, az első már újra tölt. Új lengyel roham vágtat a holtakon és sebesülteken át. Fekete a ló, árny a lovas. Az estszínű arcok torzak az erőlködéstől. Ordítás, marcangolás. Húsba markoló kezek, szikrát és tűzesőt vető fegyverek. Hússzőnyegen tör előre a harmadik lengyel támadás. Őket is visszaveti a magyar tüzérség, de hátulról új hadak nyomulnak előre, kényszerítik őket. A vérző lándzsa-sün végül meghátrál. A magyar tizedannyi, de állja a nyomást. Megsűrűsödik a sötétség, és Boroszló városában csak zúgnak és zúgnak a harangok, és az örömtüzek lángjánál vidám árnyak táncolnak a falon.

Mátyás a városháza nagytermében odafordította a sebesült hátát a délelőtti napnak. Lassan himbálózó csizmája árnyékában egy másik jelent meg. János a könyvíró deák felsóhajtott, és tüstént letette pennáját az asztalra. Csak futtában kiáltott vissza a királynak, hogy jó szeretettel vigyázza a szerszámát, amíg ő odajár valamilyen harapnivalóért. Mátyás rábólintott, de máson járt az esze. Egy dinasztia ágacskái rügyeztek a meredező szemei előtt az Odera túlpartján. Gondolataiban egyszer összeütköztek a kedvező jövő képei az iszonyat jelenével, amit a sáncon túl látott. Tépelődve bámult a levegőbe. – Mi itt keresztények halomra lőjük egymást, délen pedig a török egyre csak növekszik. – Ez a gondolat átnyilallt a szívén. -Itt nyugaton, ahonnan mindig jön a vihar ráértek köveket rakni a hiába való fejedelmek, otthon a Bánságban pedig már falvak sincsenek. -Határozott kopogás zökkentette vissza újra Boroszlóba. Szapolyai István az éppen kinevezett cseh kormányzó lépett be az ajtón. Nyurga teste szinte elveszett a fekete köpeny alatt. Dús szakállában csak egy megfeszített bőrdarab volt az arca, amely a meseritzi nagy zsákmány óta folyton mosolygott. – Felség. Kázmér király követei vannak itt. Békét kérnek mindkét fejedelem nevében a magyarok királyától…

Sziléziában is megfagytak a vizek. Az Odera medrében élettelen zöldes jégtáblák torlódtak a merev partoknak. A város körül sötét varjak várakoztak a hóban. A csontokról már lerágták a húst, új tetemeket meg már régóta nem találtak. A lengyelek a pestis áldozatait a folyóba vetették, amiből legfeljebb már csak a halak lakmározhattak. Karácsony havában végre megköttetett a béke. A királyok helytartókat hátrahagyva vonulhatnak a szent hétre. Mindenki megtartja, amit hódított. Ha eljön újra az idő, majd innen folytatják.

A hónap kilencedik reggelére ráfagyott az őrök szájára a lehelet. Éjszaka vonítottak a farkasok Boroszló körül. Az álmatlan erdőkön vad halálsikoltásokkal nyargalt a szél. Reggelre tört ágak hevertek szerte a havon, és az nem szakadt be többé a lépés alatt. Sorakozott Mátyás serege kint a városfalon túl. Katonák intettek búcsút a kezükkel ásott sáncoknak, a hátrahagyott őrségnek, a falakról alkalmi szeretők sajnálták az elvándorló aranyakat. A szekerek felmálházva, csak a parancsra vártak. Kinizsi kétezer fős páncélos lovassága már előre indult napkeltekor. Nincs más hátra, mint a foglyok szabadon engedése. A király ünnepi alkalomhoz öltözött, de az arca szomorú. A fehér hímzett öltönyében ő is vakító jelenség. A nap csak úgy szikrázik a páncél nélküli ruháján, az arany zsinórokon mézként csepeg le a ráhulló nap fénye. Oldalán fekete bársonytokos tőr fityeg. Fején tölgyfalevelekből font koszorú kúszik a fürtjei közé. A férfiasság, és a győzelem jelképe. Kilenc pompázatos magas lovag kíséri, ahogy a foglyokhoz tart. Nyakukban ezüstláncon csörög a Sárkány-Rend magába harapó hüllője. A rabok hangosan pörölnek valakikkel, a magyar lándzsások nyéllel verik őket vissza a helyükre. Ruhájuk szakadt, rongyos. Több százan lehetnek. Képük beesett, meggyötört. Kezük egymáshoz kötve vastag bőrszíjon. Cseh káromkodás hallatszik, majd a király jöttére kiválik egy sötét alak a tömegből. Hag kapitány az. Mátyáshoz siet. – Felség! A zsebrákok könyörögve kérik: hadd csatlakozzanak a sereghez. Nincs hova menniük, és fél áron is felfogadhatod őket. A török ellen nagy zsákmányt remélnek. Nem fogsz csalódni bennük többé…
-Elég az ígérgetésből Francek! – Mátyás szeme a kapitányba fagyasztja a szót. – Ezek nagyrésze az én zsoldosom volt előtte. – Oroszlán pillant végig a gazellákon. A borzas fejek lehajlanak, a szemekben a megbánás tüze lobban. – Elszökdöstek, átálltak az ellenséghez, oda, ahol többet fizettek nekik. A jórészük eretnek huszita. Ez pápai kiátkozást vonhat maga után. Nem engedhetem, hogy ezek után a seregemet gyengítsék, vagy hogy ellenem harcoljanak. Lőrinc! – Újlaki Lőrinc lépett ki a páncélos lovagok közül. – Felség!
-Két szekér élelmet, és fejenként egy aranyat adjatok ezeknek az ágrólszakadtaknak! Utána elkíséritek őket a tartomány határára, és megesketitek őket, hogy soha többé nem teszik a lábukat Magyarországra. De előtte… – Mátyás előhúzza a vékony tőrét, és odalép a hozzá legközelebb álló fogolyhoz. A férfi szemében a halálfélelem villan, mégis kihúzza magát keményen, katonásan. A király egy vágást ejt a bal szeme alatt, jól látható helyen, majd cseh nyelven fennhangon folytatta: megjelölünk mindenkit, hogy lássuk megtartjátok-e az eskütöket. Akivel ezeknek utána találkozunk az halálnak halálával hal…
Frantzisek Hag egész idő alatt, amíg a király beszélt egy darab összefagyott havat taszigált a csizmája hegyével. Olyan pontosan taszigálta, mintha ettől függene az élete. És valóban. Mátyás a sikeres portyái ellenére sem feledte el, hogy egy évvel ezelőtt ő is elárulta, és fellázadt ellene az elmaradt zsold miatt. A gondolattól megborzongott, aztán olyat rúgott a hóba, hogy csak úgy porzott, majd Mátyás után sietett.
-Alázatosan megköszönöm jóságodat királyom – tudta Hag, hogy ez most a meghunyászkodás pillanata.
-Zsigmond császár hatezer huszitát húzatott karóba apámmal Nagyszombattól Pozsonyig. Annyi volt a bűnük, hogy Magyarországra támadtak. Én úgy gondolom finoman jártam el. – bökte oda a király félvállról Hagnak, ahogy a szolgák közül ketten a nyeregbe segítették.
-Mi lesz most Csehországgal felség? – lihegte Francek, ahogy a király lova után sietett.
-Ez a béke csak fegyverszünet három évre. Óvakodj a felmelegített mártástól, a szakállas nőtől, és a megbékített baráttól. Visszajövünk még, ezt a Jagellóknak is megígértem, de most dolgunk van a Délvidéken. – Mátyás megsarkantyúzta a lovát, és annak a vas keményen vágott a véknyába. Hirtelen felágaskodott. A felséges pillanatban a király szívében újra rohant a Hunyadi vér. Elkapta a vad hullám, amely a bosszúvágyban, és a lázadásban Boroszlóig hozta, és ellenállhatatlanul sodorta a következő háború felé.

Jegyzetek:   
Az 1474-1479 közötti események Hunyadi Mátyás uralkodásának talán legdicsőségesebb évei. Az összekovácsolt birodalom gondolata a cseh háborúkban csúcsosodott ki, de ezek a harcok sajnos hosszú távon nem hoztak kézzelfogható eredményeket sem neki, sem a Magyar Királyságnak. A boroszlói táborozásban Szapolyai István és Kinizsi Pál meseritzi, és krakkói portyáját, és a városba való visszaérkezését időrendben közelebb hoztam egymáshoz Hag kapitány 200 szekeres zsákmányához. A valóságban egy jó hét telt el a kettő között. A történetből kimaradt még az is, hogy Mátyás kezdettől fogva a bő készletei miatt Boroszló jól látható helyein báltermeket rendeztetett be, ahol mulathattak a város polgárai, és a magyar vitézek. (Ezekre a mulatságokra meghívták az ellenséges tiszteket, sőt magát Kázmért és Ulászlót is! Ny.Gy.) A cukkoláshoz tartozott az is, hogy heti egy alkalommal a magyar király engedélyezte a nyílt vásárokat, ahol az ellenség is hozzájuthatott élelmiszerhez, természetesen borsos áron. A béketárgyalások november 15-én kezdődtek és december 8-án fejeződtek be. A tárgyalás kezdetekkor Mátyás három napig élelemmel látta el a teljesen demoralizált, éhező, járványoktól sújtott ellenséget. Úgy gondolom ez is ritkaság a történelemben. Dramaturgiai szempontok miatt ezek is kimaradtak. A fent említett éveket négy fő eseménnyel lehet jellemezni: – Boroszló és a békekötés, – Szabács ostroma és bevétele, – az esküvő Mátyás és Beatrix között, – majd a kenyérmezei csata. A Mátyás trilógiám első része Boroszlóban kezdődött, és majd Kenyérmezőnél ér véget. A következő alkalommal pedig Szabács ostromával folytatom.

Forrás: 
Gróf Teleki József: a Hunyadiak Kora. IV. könyv
Bánlaky József: a Magyar Nemzet Hadtörténelme: 11. A Hunyadiak kora – Hunyadi Mátyás (1458-1490) 22. Az 1474.évi sziléziai háború

(Nyitray György – Magyar Irodalmi Lap)

Legfrissebb

Véleménydiktatúra: Itt az antiszemitizmus-bejelentő app

Házmester applikációval jelentkezett a kiválasztott nép. A Report It...

Már a Google is Izrael propagandáját terjeszti

A Google 45 millió dolláros kampányba kezdett, melynek célja,...

Nem jó ötlet innentől Burkina Fasoban kiélni a devianciát

Burkina Faso is kriminalizálja a homoszexualitást. Az afrikai országok...

A Kanári-szigetek felé tartó afrikai migránsok 72 társukat gyilkolták le a csónakban

A Kanári-szigetek felé vették az irányt az afrikai migránsok,...

Budapesten találtak rá annak a nőnek a holttestére, akit 15 éve kerestek a hatóságok

Tizenöt év után találhatták meg egy eltűnt nő maradványait...

Kategóriák

Véleménydiktatúra: Itt az antiszemitizmus-bejelentő app

Házmester applikációval jelentkezett a kiválasztott nép. A Report It...

Már a Google is Izrael propagandáját terjeszti

A Google 45 millió dolláros kampányba kezdett, melynek célja,...

Nem jó ötlet innentől Burkina Fasoban kiélni a devianciát

Burkina Faso is kriminalizálja a homoszexualitást. Az afrikai országok...

A Kanári-szigetek felé tartó afrikai migránsok 72 társukat gyilkolták le a csónakban

A Kanári-szigetek felé vették az irányt az afrikai migránsok,...

Budapesten találtak rá annak a nőnek a holttestére, akit 15 éve kerestek a hatóságok

Tizenöt év után találhatták meg egy eltűnt nő maradványait...

Belgium is elismerné Palesztinát, és szankciókat vezet be Izrael ellen

Belgium szankciókat vezet be Izraellel szemben, mert belefáradt abba,...

Nyilvánosságra hozták az Epstein-akták egy részét

Az amerikai képviselőház kedden este közzétette a pedofil hálózatot...

Kapcsolódó cikkek

Rock
Kalapács és az Akusztika - Fagyott világ
Klasszikus
Marin Marais - Marche Tartare, IV.55