Egy egyetemi tanárnak, és híres tudósnak szinte kötelessége tisztes, példamutató polgári életet élni. Látszólag Vámbéry Ármin, a híres keletkutató is így tett. Angliában hősként ünnepelték, professzor volt a Budapesti Tudományegyetemen, részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, és az Akadémia is beválasztotta végül a tagjai közé. A sánta dervissel, Vámbéry Árminnal ismerkedünk meg, aki lehet hogy más szerepet is vállalt a korának a történelmében…
Vámbéry Ármin
Vámbéry német származású szegény zsidó családban született 1832-ben a Pozsony melletti Szentgyörgyön, de magát mindig is magyarnak vallotta, ezért is változtatta a Wamberger nevet Vámbéryre. A szegény sorsú fiatalember – bátran kijelenthetjük – korának legnagyobb nyelvtehetsége volt, és ez feledtette iskolázottságának hiányát. Később egyetemi tanár korában folyton a szemére vetették, hogy még érettségije sincs. Ez azonban tévedés, és rosszindulatú rágalom volt, mert annyira szegény volt abban az időben, amikor elvégezte a pozsonyi protestáns líceumot, hogy nem tudta kifizetni a bizonyítványa árát. 25 éves korára már kéttucatnyi nyelvet beszélt és házitanítóként tartotta fenn magát. Ekkor kezdett érdeklődni a török nyelv iránt. „Egy csomó európai nyelv állítólagos elsajátítása után áttértem a török nyelv tanulására és figyelmem a keleti tudományokra fordítottam.(…) Ez időtől fogva nem hagyott többé nyugton a fékezhetetlen kalandvágy.” Időközben gazdag pártfogókra tett szert, így lehetővé vált, hogy Konstantinápolyba, a mai Isztambulba utazzon, ahol teljesen asszimilálódott és még a Szultánhoz is bejáratos lett. Ekkor kapja a későbbi útjain használt Resid Efendi nevet.
Vámbéry Ármin (fenti képen szegény dervisnek öltözve)
A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával 1861-ben újra elindult Kelet felé, mert a Törökországban talált források alapján úgy gondolta, hogy a magyarság őseit Közép-Ázsiában kell keresni. Itthon persze senkit sem érdekelt a magyarok eredete, még úgy sem Közép-Ázsia. „Egész Európában vajmi keveset tudtak még akkor Középázsiáról és a magyar tudóstársaim is merőben tájékozatlanok voltak e távol vidékek dolgaiban.” Pont ebben az időben kezdődött Oroszország közép-ázsiai expanziója, így Vámbéry volt az egyik utolsó utazó, aki a közép-ázsiai iszlám kultúrát még az orosz befolyás előtt láthatta. Törökországon keresztül Perzsiába utazott, a mai Irán területére, ahol szegény efendiként bejárta az országot, majd csatlakozott egy Mekkából Közép-Ázsiába hazatérő tatár csapathoz. Türkmenisztánon keresztül a mai Üzbegisztánban található Khoraszanba (ma Hiva) ment először zarándoktársaival, majd Bokhara, Szamarkand és az Amu-Darja folyón keresztül Herat volt útvonala. Rengeteg veszélyes helyzetbe került, és szó szerint élet-halál kérdése volt, hogy megőrizze inkognitóját. „Inkognitómnak olyan emberekkel szemben kellett megállnia a tűzpróbát, kik Indiában és Törökországban való járásuk-kelésük közben már találkoztak európaiakkal is.” Annyira jól beszélte azonban a helyi nyelveket és megismerte a szokásokat, az iszlám vallást, hogy tökéletesen tudta játszani a szerepét.
Csak a szokásos: külföldön ismert, itthon nem…
Vámbéry 1864 májusában sok szenvedés és nyomorgás után érkezett vissza Pestre. „…hogy minő éhséget, hideget és fáradalmat kellett tűrnöm Szamarkandtól Meshedig, toll azt leírni nem képes, az európai olvasó pedig, olvasva, szinte hihetetlennek tartaná.” Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy Vámbéry Ármin egy gyerekkori betegség folytán a jobb lábára sánta volt, és így még jobban tudjuk értékelni ennek az embernek a teljesítményét. Képzelhetjük, hogy mekkora csalódás érte, amikor itthon alig vettek tudomást arról, amit tett. „Lelkemnek annál fájóbban esett egészen figyelmen kívül hagyott megérkezésem szomorú pillanata és honfitársaim bántó közömbössége. (…) Úgy látszott, hogy az Akadémia körében, amelynek pedig kiküldöttje voltam, minél kevesebb érdeklődést keltett szerencsés végű vállalkozásom.” Védhetjük a magyar hivatalos szerveket, hogy osztrák, vagy egyéb idegen befolyás alatt álltak, de nem csodálkozhatunk azon, hogy Vámbéry nem akart itthon maradni ezek után. „Könnyen szántam rá magam, hogy kimegyek Angliába és az ázsiai utazások leghivatottabb fóruma, a londoni földrajzi társaság előtt lépek fel utazásom eredményeivel.” Bécsben, Németországban, majd Angliában is megbecsüléssel fogadták a tudós utazót. „Nyomban tisztán állt előttem, hogy itt elememre találtam és hogy megleltem úti tapasztalataim értékesítésének egyetlen és legjobb piacát.” Kiadta az Utazások Közép-Ázsiában című írását, ami a lopva írogatott kis jegyzetei alapján készült. A nagy siker után további útleírásokat és tudományos cikkeket jelentetett meg. A legmagasabb körökben is megfordult, az angol királyi udvar is szívélyesen fogadta. Itthon kínnal, keservvel, de elismerték végre a munkásságát, és 1865 és 1905 között a Budapesti Tudományegyetem keleti nyelvek tanára lett, majd 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, és az Akadémia is beválasztotta a tagjai közé.
A politika útjain
Vámbéry itthon és Angliában is belekeveredett a politikai életbe. Itthon nevéhez kötődik az ún. ugor-török háború. A magyarok eredete című könyvében Vámbéry azt bizonygatja, hogy a magyarság a török népek rokona. Tette ezt abban az időben, amikor az Akadémiát áthatotta a finnugor elmélet, és ellenfelei lesöpörték az érveit. Angliában ázsiai tapasztalatai miatt kénytelen beleszólni a politikába. „Mikor Ázsiából hazatérve, részt vettem az akkor támadt politikai kérdések vitájában s mint az események úgyszólván szemtanúja, egy és más dolgokról megkérdeztetve, felvilágosításokkal szolgáltam a vezető államférfiaknak, minden jó szándékom mellett sem kerülhettem el, hogy politikai pályára lépjek.” Írásaiban – rendszeresen publikált a londoni The Times-ban is – és előadásaiban, mint az iszlám világ elismert szakértője szerzett megbecsülést. Az angol közvélemény eleinte gyanakodva nézte az idegent, de amikor sorban igazolódtak be az előrejelzései és elemzései, keresett politikai szakértővé vált. (Lám, mégsem Nógrádi György volt az első. – Ny.Gy.)
Nem volt csoda, hogy Angliát érdekelte Közép-Ázsia, mert a kellős közepében voltunk a kelet felé terjeszkedő Orosz Birodalom, és az indiai gyarmatbirodalmáért aggódó Brit Birodalom hidegháborújának. Mindkét fél igyekezett politikai befolyását minél jobban kiterjeszteni a térségre, mivel ezek a két birodalom között helyezkedtek el. S itt jöttek jól Vámbéry testközeli tapasztalatai, illetve gyerekkora óta tartó oroszellenessége. Hősünk szívvel-lélekkel az angol érdekek mellé állt. Török kapcsolatai révén bejáratos volt II. Abdülhamid szultán udvarába, aki azt várta tőle, hogy az Oszmán Birodalom álláspontjának hírvivője, és európai kapcsolattartója legyen.
De ezek mellett a perzsa sahokkal, is jó viszonyt ápolt, így egyáltalán nem túlzás, hogy Vámbéry aktívan befolyásolta korának a politikáját, mint tanácsadó és politikai közvetítő. „Anélkül, hogy akartam volna, elismert ázsiai politikus lett belőlem, és mindenki az ország (Anglia) hű barátjának tartott.” Vámbéry Oroszországban látta a legnagyobb veszélyt, így minden erejét és befolyását arra használta fel, hogy egy közös koalíciót hozzon létre az oroszok ellen. Az oszmán és a magyar érdekek itt közösek voltak, hiszen a nacionalista mozgalmak a status quót, azaz a soknemzetiségű Oszmán Birodalmat és az Osztrák – Magyar Monarchiát éppúgy fenyegették. Pontosan látta, hogy a nagy, soknemzetiségű birodalmak széthullása ennek a világnak a végét fogja jelenteni.
Vámbéry az orosz cári birodalomról
„Ezek voltak a Törökország jelenlegi helyzetével és jövőjével kapcsolatos nézeteim. Kritika érhet azért, mert egy rothadó helyzet fenntartásán dolgozom egy talán jobb kormányzat ellen. De magyarnak születtem és a lelkem angol, s ezért közös érdekeinket s nem humanitárius elveket kell szem előtt tartanom, mely utóbbiak szépen hangozhatnak a szószékről, de nincs helyük a politikában. Mint magyarnak el kell hárítanom a halálos csapást, mellyel Oroszország a hazámat fenyegeti a Balkán-félszigeten való folytonos beavatkozásával, szabadságára és kultúrájára büszke európaiként pedig Angliát, a szabadság és a civilizáció dicső bajnokát kell védelmeznem, melynek pozíciója nagy veszélybe kerül, ha Oroszország valaha is eljut Konstantinápolyba és Kis-Ázsiába.”
A régimódi James Bond?
Mivel a magyar utazó ennyire befolyásos lett az európai, és ázsiai udvarokban, így egyáltalán nem meglepő, hogy felfigyeltek rá a titkosszolgálatok, elsősorban az angol. A britek tudni akartak az oroszok szándékairól, és Vámbéry az akkori török szultánig érő kapcsolatrendszere hasznos információforrás volt a számukra. A Brit Nemzeti Levéltár 2005-ben feloldotta a titkosítás alól azt a dokumentumot, amely azt bizonyítja, hogy az Arminius Vambery néven nyilvántartott ügynök értesüléseket szolgáltatott a gyengülő Oszmán Birodalomról. Mivel a magyar orientalista fiatal kora óta erősen kötődött a törökökhöz, nem túlzó az a feltételezés sem, hogy talán a Szultán parancsára kedvezőbb képet festett az angoloknak a már erősen hanyatló Oszmán Birodalomról a valóságosnál.
Ki gondolta volna, hogy a híres tudós, keleti utazó kém is volt egy személyben? Tudása, utazásai, és teljesítménye azonban a mai napig megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy az előrelátása is. A balkáni puskaporos hordó, és a pánszlávizmus eszméje valóban tönkrezúzta mind az Oszmán Birodalmat, mint a Monarchiát, és végérvényesen elindította a lejtőn a szeretett Angliáját is.
Forrás:
Vámos Magda: Resid Efendi – Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Budapest 1966.
Horváth Gyula: Kettős ügynök volt a híres keletkutató? Hihetetlen magazin Különszám 2015. szeptember-december
Frei Tamás: Dosszié – az 1001 éjszaka meséi Link: ei Tamás: Dosszié https://m.youtube.com/watch?v=8WghVLcjgyg
(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)