A hazafias közösségben az úgynevezett rendszerváltás óta jelenség, hogy a nemzeti érdekeket előrébb soroljuk a vallásnál, és hogy az elsőbbséget mindig a politikai, társadalmi aspektusok élvezik. A spiritualitás csak másodsorban jön számításba – ha számításba jön egyáltalán. Ez az “ideológiai alapú vallásosság” viszont nagyon messze van az eredeti értelemben vett vallásosságtól.
A vallások nem ideológiák. A vallás célja elsősorban nem metapolitikai-politikai, társadalomszervezési, hanem metafizikai irányultságú. A vallásunkban elsődlegesen olyan kérdésekre keressük a választ, mint, hogy “milyen” az Isten, milyen a viszonya az emberhez, ki vagyok Én, milyen utat kell járnom ahhoz, hogy visszataláljak Istenhez (religio), mit kell megvallanom (confessio), hogy annak a vallásnak hiteles képviselője legyek. A vallások imákat, rítusokat, ünnepségeket és életviteli szabályokat írnak elő; ezek betartásához, követeséhez kell a hit. Mindehhez racionalitás feletti szemlélet szükséges, mert pusztán földi síkon nem értelmezhetőek ezek az előírások, materialista ember nem látja az értelmüket.
Teljesen elhibázott hozzáállás, ha valaki társadalompolitikai vetüleket alapján választ magának vallást, mert ennek alapján kijelenthető, hogy egyik vallás sem tud 100%-osan adekvát választ adni készen. Az is igaz, hogy mindegyik tud helyes irányokat megjelölni, amiknek nyomán az egyéni belátás szintjén tudunk kidolgozni magunknak válaszokat, ha az egyén képes szintetizálva látni az adott vallás többrétű, az időben akár egymásnak ellentmondó tanításait.
A valláso a társadalompolitikai síkú tanítások jelentős részét általában csak következtetik, és mindig az adott korhoz igazítják, minden vallásban. Sem a katolikusok, sem a reformátusok, sem a muszlimok, sem buddhizmus képviselői nem képviselnek általánosságban megfelelő metapolitikai eszméket. Sem a szervezetük (“egyházaik”), sem a tanítóik. Persze üde kivételek akadnak, de ahogy a világ egyre jobban balra tolódik és modernizálódik, úgy sajnos az egyházak és a vallások képviselői is.
Alacsony szintű, hogy megnézi a valláskereső, hogy a bevándorlással, Izraellel, (vagy bármilyen esetleges, világi dolgok) kapcsán mi az adott vallás álláspontja; ha az szimpatikus, akkor annak a vallásnak lesz a híve, ha pedig nem tetszik, akkor ellensége lesz a vallásnak. Ez főleg a hit hiányából, az Istentől való elfordultságból fakad. Ha Isten lenne gondolkozásunk fő terében, akkor nem a világi szempontok vezetnének minket… A modern szempontok alapján történő vallásválasztásban a gyakorlati materializmus, a hit hiánya fedezhető fel.
Egy valóban hívő ember a transzcendens tanítások elhívása okán kezdi el gyakorolni a vallást. A hit nem politika, nem ideológia, és az egyházak alapjáraton nem mozgalmak, vagy egyéb politikai szervezetek. A vallás igazodási pontot ad számunkra a magasabbrendűhöz, a földi dolgokon segít felülemelkedni.
A katolikus egyház azért politizál(t), mert a hívei politikusok is voltak, amikor még voltak államfériak. Természetesen egy vallási vezetőnek meg kell nyilvánulnia a társadalmat érintő kérdésekben, hiszen ezért is vezető, de ez a vallások lényegét nem érinti, és nem is fogják érinteni soha, ha megbotránkoztató, vagy éppen igenelhető dolgot is állítanak a vallási tanítók, vezetők.
Világi témák alapján nonszensz és komolytalan pro és kontra érvelni valamelyik vallás ellen vagy mellett, mert minden vallás (kivéve a zsidó) egy magasabbrendűséget képvisel, míg politikai, társadalmi szinten mindegyikkel óriási bajok vannak. Azt látjuk, hogy a világ dolgait nézve egyik vallás sem tud számunkra (itt Magyarországon, 2017-ben) kielégítő választ adni a mindennapi, ügyes-bajos problémáinkra, de ez a korszellem sötétségével függ össze.
A hazafias oldal feladata nem az lenne, hogy önmagát szembeállítsa bármelyik vallással, azzal szemben modernista, ateista érveket hozzon fel, hanem az, hogy a saját vallásának hiteles képviselője legyen. Csak ezután a szellemi munka elvégzése után lenne képes meghatározni a saját álláspontját metapolitikai-társadalompolitikai-politikai síkon keresztény-katolikus alapon.
A másik fő feladatunk az lenne, hogy a vallások hiteles képviselői között párbeszédet teremtsünk és minden vallással szembeni gyűlöletet, mint Istennel szembeni gyűlöletet, elutasítsunk. Ha valamelyik vallás képviselője ellenséges a másik vallással, akkor az gond, de nem az adott vallás vetendő el egy az egyben.
Önmagát komoly embernek valló személy nem vitatkozik Facebookon vallási kérdésekben, nem folytat hitvitákat, mert ezek általában nem vezetnek sehova. Aki szereti az Istent, az nem gyűlölködik semmilyen vallás irányába. Természetesen védekezni szabad és kell is, akár egy másik, téridegen vallás hódításával szemben is, de ezt nem lehet sem ateista és modern alapokról, sem álvallásosan (a saját vallást lejáratva), sem pedig primitíven, magát a látszólag hódítónak tűnő vallást támadva. Az egyéni szinteken történő áttéréseket pedig tolerálni kell tudni, hiszen az Apostoli Magyar Királyság mindig is többvallású (és több nemzetiségű) volt, és ez így van rendjén, amellett, hogy van egy uralkodó vallás, nevezetesen a római katolikus kereszténység (aminek tiszteletben tartását elvárjuk mindenkitől).
Nevezzük meg, hogy miről is van szó konkrétan. Az én szememben az iszlámot, mint vallást elítélni, támadni, azzal szemben fellépni ugyanúgy Istenellenes bűn, mint a kereszténységet becsmérelni. A bevándorlás problematikájáról már értekeztünk (katt), most csak annyit jegyeznék meg, hogy nem vallási, hanem faji, kulturális, gazdasági és civilizációs kérdésnek tekinthető.
Vallási aspektus úgy jöhet csak számításba, hogy a modern, kiüresedett nyugati civilizáció vonzza a lényege szerint már nem vallásos, szintén kiüresedett szellemiségű egyéneket, és persze az iszlám világ törvénykezése elől menekülőket is egyaránt. Nem tagadjuk persze, hogy az erősebb muszlim országok (például Törökország), vagy egyes terrorcsoportok (Daesh – az ún. “Iszlám Állam”, ami nem iszlám és nem állam) kihasználják ezt a helyzetet és próbálnak belőle profitálni, de ez szintén nem érinti a vallások metafizikai, spirituális, transzcendens lényegét. A benső mag érinthetetlen és csak a legkiválóbbnak érhető el, és ez hatalmas szellemi teljesítményt kíván.
Mélyen elítélendő az, aki az igazság tudatában világi célokért gerjeszti a feszültséget, aki népszerűséget akar kovácsolni a gyűlölködéssel és filléres közhelyek puffogtatásával. Az Isten adjon erőt és mutassa a helyes utat mindannyiunknak!
Ajánlott:
Dér Zsolt: Az iszlám követőjeként harcolok a bevándorlók ellen
Egy harcos gondolatai: A bevándorlás nem vallási kérdés
Egy harcos gondolatai: Világháború van, de nem olyan…
A terrorizmus gyökere a világ rendjének felforgatása
Tegnap még zsidóztunk, ma már muszlimozunk
(Egy harcos gondolatai – SZKR – Barcsa-Turner Gábor)