Nándorfehérvár 1456 nyarán csodával határos módon, magyar kézen maradt. De az ország másik oszlopa, Hunyadi János bevégezte a küldetését. Bár a szétvert török haderő megfutott, még mindig keselyűk köröztek hazánk felett, és körülötte egyaránt.
Horogszegi Szilágyi Mihály III. befejező rész.
Meghalt az áruló, és éljen a király…
Zavaros idők következtek a nándori diadal után. Akik eddig csak Hunyadi árnyékában a konc után lestek, a volt kormányzó halálával felbátorodtak. A déli végektől ütőkéses bandériumaikkal távol maradó főurak, a Cillei Ulrik, Garai László, és Újlaki Miklós fémjelezte liga volt ezek között a legerősebb. Cillei Ulrik (akit Thuróczy Magyarország, és a kor leggonoszabb emberének nevez) különösen nagy befolyással bírt. V. László ifjú király nagybátyja, és a Hunyadi párt ádáz ellensége volt. Az év őszén kineveztette magát magyarországi főkapitánynak, és követelte, hogy minden Hunyadi várat adjanak át neki. Ezt sem Hunyadi László, aki immár a Hunyadi család feje volt, sem Szilágyi Mihály nem engedhette. László király Ulrik gróffal együtt november nyolcadikán erős csapatokkal Nándorfehérvárra érkezett. Két ürügy is volt a látogatásra. A király meg akarta szemlélni a diadal helyszínét, majd sereggel szándékozott a török ellen vonulni. Szilágyi Mihály a vár főkapitánya napokkal korábban elfogott egy levelet, amit Cillei az apósához Brankovics Györgyhöz intézett. Abban az állt, hogy hamarosan két golyót fog neki küldeni, (a Hunyadi testvérek fejét) amivel kénye-kedve szerint játszhat majd. Ez óvatosságra intett minden Hunyadi pártit. A király és kísérete igen, a sereg nem léphetett a várba. Egy tanácskozáson szóváltásra került sor a vörös gróf és Hunyadi László között. Cillei árulóknak nevezte őket, László a kardjához kapott, de Ulrik gyorsabb volt. Kirántotta az övét, és hatalmast ütést mért az ifjú Lászlóra megsebesítvén a fején, és a jobb kezén. László kardja, csaknem kettétört az ütéstől, amit hárított. A fegyverzajra berontottak a Hunyadi hívek, és a páncéling ellenére összekaszabolták Cillei Ulrikot. Szilágyi még a fejét is levágatta, ennek a gonosz csalárd embernek. V. László ígéretet tett a helyszínen hogy senkinek sem esik bántódása, de Budára érve már bosszút forralt nagybátyja megöléséért.
1457 márciusában rögtönzött bíróság előtt, (amiben Garai László nádor elnökölt) a Hunyadi párt elfogott támogatóival együtt árulás és felségsértés miatt V.László fő és jószágvesztésre ítélte a vádlottakat. De a király megrémült e tömeges kivégzéstől és csak László lefejezését hagyta jóvá. ( Hunyadi Lászlóval hamarosan részletesen foglalkozunk majd. Ny.Gy.)
Szilágyi Mihály sereget gyűjtött a fogvatartottak, és kivált kép Mátyás kiszabadítására, de V.László Bécsbe majd Prágába menekült a túszával, ahol máig tisztázatlan körülmények között 17 évesen elhunyt.
Az ország ismét király nélkül maradt. Alkuk, és szövetségek alakultak. A Szilágyi család mindent megtett Mátyás kiszabadításáért. Podjebrád György cseh kormányzó majd később cseh király megeskette a Prágában fogvatartott ifjú Hunyadit, ha váltságdíj fejében szabadon engedi, akkor ő a lányát Kunigundát fogja feleségül venni. Mátyás megesküdött. Szilágyi Mihály és a húga az özvegy Erzsébet pedig keresztény üdvösségükre tettek fogadalmat, hogy amennyiben Garai László nádor támogatja Mátyás királlyá választását, az ifjú uralkodó az ő lányát Annát fogja feleségül venni. A Szilágyi és Hunyadi család eladta magát a hatalomért. De amit akartak azt elérték. 1458 januárjában, az ekkor még Prágában raboskodó Mátyást a Szilágyi fegyverek tompa téli árnyékában a rákosi országgyűlésen királlyá választották. Mihályból kormányzó (régens gubernátor) lett öt évre, Garai László ellen pedig nem indult bosszúhadjárat, azért mert ő vezette azt a tanácsot, ami lefejeztette Hunyadi Lászlót. Ámde Szilágyi a besztercei grófság miatt összekülönbözött Mátyással. Ez az elfogadott vélekedés. De lehet, hogy valami más is volt a háttérben…
Itt értünk a történetünk talán legizgalmasabb részéhez a legendához. Mi vezetett oda, hogy az alkuk és az egyességek nem teljesültek, és a nagyurak összeesküdtek az ellen, akit saját érdekükből, de királlyá választottak? Mi vezetett Szilágyi Mihály, és az unokaöccse szembefordulásához? A tényeket szem előtt tartva a mondára támaszkodunk a továbbiakban.
Szép Ilona
A szívnek még egy király sem parancsolhat. Az ifjú Mátyás alatt még billegett a trón. Nem volt még elég erős, hogy leszámoljon az ellenségeivel, és egy időben az országot is védelmezze. Szándékairól egy pillanatra sem hagyott kétséget, nem hagyta magát irányítani, hiába állt a nagybátyja gyámsága alatt. Kezdettől fogva királynak tekintette magát. A történet, ami segít megértenünk az akkori viszonyokat, azt meséli, hogy Mátyás 1458 tavaszán a Felvidéken álruhában Kázmér lengyel király követével találkozott. Visszafelé úton a Zemplénben egy szarvas csalogatta a fiatal Mátyást. Csodálatos volt, a vadász üldözőbe is vette. A gyönyörű állat eltűnt a rengetegben, de a király találkozott Tolcsvai Ilonával, egy csodaszép elszegényedő félben lévő nemes lánnyal. Mátyás nem fedte fel a kilétét, de mindkettejük szívében szerelem gyulladt. Alig egy napot töltött az álruhás király a Tolcsvai birtokon, és már indult is vissza Budára. De közben azt is megtudta, hogy Ilona birtokperben áll a nagybátyával, aki ki akarja semmizni, és a dolgok addig fajultak, hogy Ilonának „Istenítéletet” kellett kérnie, tehát párbajra fog sor kerülni hamarosan a Tolcsvai család fogadott vitéze, és a „felperes” Uporiak bajvívója között. Hetekkel később elérkezett a viadal ideje Budán, a Zsigmond téren. A sorompóba az Uporiak részéről a cseh óriás Holubár szállt, amíg Ilonát Kemény Zsigmond a magyarok legjobbja képviselte, lehúzott sisakrostéllyal. Óriási várakozás előzte meg a viadalt. Nem Tolcsvai Ilona peres ügye, hanem Holubár miatt, aki eddig még soha nem veszített, és fennen gyalázta a magyar vitézeket.
Férfias komoly összecsapás volt, a kopjatörés döntött a magyar bajnok javára. Kiütötte a nyeregből a cseh bajnokot, de közben a titokzatos vitéz is csúnyán megsérült a vállán. Amikor lováról leszállván a földre rogyott, és eltávolították róla a sisakot akkor látták, hogy maga a magyarok királya vívott meg Holubárral! Mesék és legendák születtek a nép ajkán a vitéz királyról és Tolcsvai Ilonáról, akinek a neve feledésbe merült, csak a szép jelző maradt meg. Nem tudjuk mennyi igaz a történetből, de az tény, hogy Mátyás megvívott Holubárral, és le is győzte azt. Akit aztán saját palotájában a király saját orvosai ápoltak, nagy jutalmat adott a vitéznek, aki hazatérve cseh földre mindenhol hirdette a Mátyás dicsőségét.
Nyár közepére a helyzet nyugtalanítani kezdte a bárókat, akik nem nézték jó szemmel, hogy az ifjú király szinte semmibe se veszi őket. Mátyás halogatta a Podjebrádnak tett ígéretét, Szilágyi Mihály gyámságára sem volt szüksége, inkább a végekre küldte harcolni a nagybátyját, akit meg is fosztott a gubernátori tisztségétől. Garai László pedig úgy érezte, hogy kétszer is szembeköpték őt a Hunyadiak. Egyszer, amikor Mátyás még mindig nem ülte meg a nászt lányával, másodszor pedig amikor a király őt is megfosztotta a nádori tisztségétől. Rozgonyi János sérelme, miszerint már nem ő Erdély vajdája már csak apró kis kofalárma volt az urak között. Cselekedniük kellett hát, mert azt gyanították, hogy Mátyás és Ilona között több is történt a Zemplénben, mint egy puszta találkozás. Szilágyi Erzsébet azonnal lépett, és Ilonát a Margit-szigeti Szűz Mária kolostorba, a királyság legszentebb helyére küldte, hogy megóvja őt a király ellenségeitől. Bárki is kaparintja meg a lányt, általa zsarolhatóvá válik Mátyás, aki ekkor még mindig nem volt elég erős. A pálos szerzeteseknél pedig titkon, féltve őriztek egy próféciát…
A jóslat arról szólt, hogy Kun László a szent Turul dinasztia királya nem szerette törvényes hitvesét Izabellát, és kolostorba záratta. Mivel a király az anyja lévén kun volt szívesebben töltötte az idejét a pusztán a kunok között mintsem Budán, a királyi székhelyen. Itt eset szerelembe egy Édua nevű lánnyal, akivel viharos és szenvedélyes, de bűnös kapcsolatot folytatott. IV. Lászlót a pápa kiátkozta, majd három kun főúr az életére tört és megölték. A kunok két törzse azonnal elhagyta az országot, velük tartott Édua is, aki László gyermekét hordta a szíve alatt. A havasokon túl pedig már nyomuk veszett. Özséb jóslata úgy szólt, hogyha az aranyágacska letörik, Magyarországot nagy csapás fogja érni. László fiából nem lett király, de csapás sem érte a nemzetet. A pálos szerzetesek akkor kezdtek reménykedni újra, amikor a havasokon túlról felbukkant egy vitéz, akinek a címerében a holló egy gyűrűt tartott. Származása a ködbe vész, de lehet, hogy az árpádok vére folyt benne. A fia királlyá lett, és ha az ág letörik, a csapás újra lesújthat hazánkra. Ilona pedig már Mátyás gyermekét hordta a szíve alatt…
Szilágyi Mihály, mint a király rokona vállalta, hogy rendezi az ügyet. Vad, féktelen, hirtelen haragú ember volt, de katona és nem politikus. Hunyadi János mellett futott be a pályafutása, éppen ezért nem engedhette, hogy amit ketten felépítettek azt széttépjék a hiénák. Az egyik unokaöccse már elvesztette a fejét, nem akarhatta, hogy a másikkal is ez történjen. A Szilágyiak esküt tettek a Garaiaknak, hogy Mátyás az ő lányukat veszi el. A lelkük üdvössége is volt a tét.
Szilágyi Szegedhez közel táborozott a seregével az 1458-as év őszén, amikor megjelent a király a táborban. Mihály foglyul akarta ejteni Mátyást, de az uralkodóhoz hű katonák nem teljesítették az egyetlen nagyúr parancsát, akiről dalok szólnak a Délvidéken.( Szilágyi és Hajmási.) Szilágyi megsérült az összecsapásban, és menekülnie kellett. Eközben pedig a Margit-szigeten egy kolostorból menekülő lány testét nyelte el a haragos Duna. Tolcsvai Ilona holtteste sosem került elő.
A szegedi merénylet után Mátyás foglyul ejtette a menekülő Szilágyi Mihályt, akit vasra verve a közeli Világos várába zárta. Miért nem ölette meg? Az anyja Erzsébet könyörgése hathatott a királyra. Szilágyi gróf kilenc hónap után megszökött. Hogy Mátyás méltóságán csorba ne essen nyilvánosan felmentette, és megbocsátott neki. De Mihálynak ekkor már serege volt, és az elégedetlenkedők a táborába gyűltek. Majd hamarosan kibékült a királlyal, aki a déli végekre küldte a török ellen, mert a harchoz értett igazán, nem a cselszövéshez. Egy kicsiny sereggel támadt a túlerőre, és törökök tudták kit ejtettek foglyul! Élve vitték Isztambulba ahol 1460-ban Mehmet szultán előtt fejezték le. Az egyik forrás azt mondja azért, mert nem akarta elárulni Nándorfehérvár gyenge pontjait. Én úgy gondolom kicsinyes bosszú volt ez a szultántól.
Epilógus:
Szilágyi Mihály kormányzó halálával egy időben, egy remete a Szent Lőrinc-kolostor feletti barlangból szintén jóslatot mondott.
„Kedveseim, készítsétek fel a szíveteket a küzdelemre… Nézzétek az idő változékonyságát és a világ bizonytalanságát. Mert aki elad, olyan, mint aki menekül, aki vesz, mintha attól félne, hogy tönkremegy. Aki kereskedik, mintha nem nyerne, aki épít, mintha nem szándékozna benne lakni, aki vet, mintha nem aratna, és aki szőlőt metsz, mintha nem akarna szüretelni, akik házasodnak, mintha fiakat nem akarnának, és akik nem házasodnak, mintha özvegyek volnának.”
Forrás:
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. X./5. Események a Hunyadi János és V. László király halála közötti időben. 11. A Hunyadiak kora.
Kiss-Béry Miklós: Magyar királyok és uralkodók. 13.rész I. (Hunyadi Mátyás)
Valamint Lányi Zoltán: Szép Ilona Szerelem a hatalom árnyékában című könyve.
(Nyitray György – Szent Korona Rádió – Puskaporos szaru)