1500 ember emelte fel a hangját a magyar identitás és élettér védelmében a Trianon Felvonuláson.
A Trianon Felvonulással, illetve annak hirdetésével nem volt egyszerű dolgunk, hiszen a közösségi média rendszeresen törli az oldalainkat, blokkolja a profiljainkat, és ezúttal még a Trianon Felvonulás eseményét is törölték.
Ennek ellenére ilyen-olyan módokon sikerült szélesebb tömegeket elérni. A budapesti tagság például egy ütős videóval buzdított mindenkit a részvételre. Sajnos az sem kedvezett azonban, hogy Pünkösd is éppen erre a hétvégére esett, és sokan Csíksomlyót választották erre a hétvégére. Végül így is több, 1500 ember gyűlt össze, és hallgatta Budaházy Edda, Toroczkai László és Incze Béla gondolatait Sziva Balázs és Kovács Richárd jóvoltából pedig a RomEr két számát Regnum Marianum Emlékkereszt előtt. Ami a három szónok mondanivalójában közös volt, az a bátor tettrekészség kihangsúlyozása, a sírás helyetti cselekvés előtérbe helyezése, illetve fontos gondolat, hogy Trianon az nem a múlt, amit el kellene felejteni, hanem nagyon is a jelen, amiben élünk.
Az idei Felvonuláson egy újdonságot is kipróbáltunk, Lipták Tamás pest megyei tagszervezeteink vezetője „capo-skodása” által szóltak a rigmusok, skandálások, és ez nagyon is bevált, sokkal többen kapcsolódtak be, sokkal lendületesebb lett az egész felvonulás, megfelelő értelemben vett jó hangulatot adott az eseménynek, amely így nem egy gyászmenetre, hanem sokkal inkább egy harci menetre emlékeztetett.
A szerb nagykövetségnél, hogy Trianon mennyire nem a múlt, hanem a jelen, azt Incze Béla mondatai jelezték, ugyanis a HVIM egy délvidéki tagját a szerb hatóságok fenyegetéssel bírták rá, hogy ezen a hétvégén ne akarja átlépni a gúnyhatárt, hogy csatlakozhasson hozzánk.
A menet megindult a román nagykövetséghez. A környék házai beleremegtek a „Vesszen Trianon!”, „Nem, Nem Soha!” vagy a „Székelyföld nem Románia!” rigmusokba, de persze a lelátóról jól ismert „Lesz még Erdély Magyarországé” sláger sem maradhatott el és csak rövid időre, egy-egy szám erejéig szólt zene a hangfalakból.
Kedveld a HVIM Facebook oldalát, hogy nem maradj semmi lényegesről!
„Égjen a tűz! Lobogjon a láng! Harcolj velünk, harcolj velünk!” –skandálták a Vármegyések, miközben piros, fehér és zöld füstbombák gyulladtak, ahogy közeledtünk a Thököly út felé.
Az ukrán nagykövetség sajnos nem esik útba, azonban Kárpátaljáról is érkeztek egy molinóval, aminek nagyon örültünk, zúgott is a „Kárpátalja nem Ukrajna”.
A román nagykövetségnél Zagyva György Gyula lépett a színpadra, aki Beke István és Szőcs Zoltán ügyéről ejtett néhány szót, majd Tóth Bálint erdélyi HVIM szóvivő gondolatait olvasta fel. Zagyva szót ejtett még a július 8-i homokos felvonulásról is, biztatva a nacionalistákat a részvételre, természetesen nem a deviánsok pártján… Illetve bejelentette, hogy ugyanezen a napon az esti órákban Vecsés városában is lesz egy fontos esemény, amire mindenki átér a Fővárosból.
Incze Béla bejelentette, hogy a HVIM vezetése úgy döntött, Szőcs Zoltán és Beke István a terror ügy során mutatott hozzáállásával, elszántságával kiérdemelte Mozgalmunk legmagasabb elismerését, a Magyar Ellenállás díjat, melyet az elmúlt 16 év során még tíz ember sincs, aki átvehetett.
A Székely Himnusz eléneklése után az utolsó állomás, Szlovákia nagykövetsége következett, ahol Dobay Gergely buzdított arra mindenkit, hogy álljon fel fotelből, jöjjön ki a kocsmából, képezze a szellemét és a testét, és valódi, igazi tettekkel küzdjön a magyarság ügyéért a határon innen és túl.
A 2017-es Trianon Felvonulás a Magyar Apostoli Királyság eredeti himnuszával, a Boldogasszony Anyánkkal ért itt véget a tömeg számára, a vármegyéseket azonban egy picit még lefoglalták a füst miatt morcos rendőr nénik és rendőr bácsik. Némi eszmecserére azért volt még idő a záporesőben, összepakolás, elköszönés után ért véget ez a számunkra mozgalmas hétvége.
A küzdelem azonban természetesen folytatódik gúnyhatáron innen és túl egyaránt!
Hamarosan képgalériával és videókkal jelentkezünk!
(HVIM – Mi Magunk – SZKR)