Az általánosan elfogadott nézet szerint a világháború olyan, hogy lövészárkokban harcol egyszerre sok-sok nemzet egymással szemben, szövetségesi tömböket alkotva és minden erről a konfliktusról szól. A gyárak csak a hadseregeknek termelnek, minden a háborúnak van alárendelve: hadigazdaság lép életbe, és emberek milliói pusztulnak el. Azonban ilyen egy ideig nem lesz véleményem szerint Európában, nem lesz „európai” értelemben vett világháború. Az okok prózaiak: a világháborút máshol rendezik, nem Európában. Itt már lezajlott.
Mi lehet egy háború célja? A lovagi eszmények szerint az igazság diadalra juttatása, majd annak kiterjesztése. A valódi keresztények és valódi muszlimok közötti háborúk (keresztes háborúk, Oszmán Birodalommal vívott harcaink) tiszta háborúk voltak abban az értelemben, hogy megtalálható volt – ha már egyre homályosabban is-, az eszmei, vallási, erkölcsi indíték. Ez azonban mára kikopott. Materialista, nyugati szemlélet szerint csak is anyagi javakért lehet háborúzni. Teljesen elfogadott a „művelt” nyugatiak számára az, hogyha olajmezőkért indítanak háborúkat, de az, ha valaki mondjuk keresztesként gondolja el a harcot, akkor az vallási fanatikus.
Ez a materialista hozzáállás csak álca, a kisembernek szóló jól átgondolt propaganda, hogy nehogy ellenerőt fejtsen ki az ő eszmei térhódításukkal szemben. A világ urai – akik láthatatlanok és elérhetetlenek jelenleg-, ugyanis szintén eszmei okokból indítanak háborút, de ezen eszme a sötétséget képviseli, ugyanolyan vallási, sőt okkult színezete van. Ha nem így lenne, akkor például Izrael miért követeli meg a saját vallásának tett olyan gesztusokat, amik a rítusaikon való részvétellel együtt járnak? Siratófal, zsinagóga-látogatás és még sorolhatnánk, hogy mennyi mindenre szüksége van ahhoz egy politikusnak, hogy egyáltalában szóba jöhessen mint elfogadható bábfigura.
Miért lenne háború ott, ahol, nincsen erre szükség? Európát legyengítették, hatalmas erőfölénnyel rendelkezve bitorolják a hatalmat és nyomják el az igazság csíráit is. Ezt a jelenleg jól termelő, számukra biztonságot adó területet nem fogják lángba borítani – amíg őket szolgálja. Ott pusztítanak, ott viszik véghez a legnagyobb tömegmészárlást, ahol erre szükség van, ahol nem ők vannak még hatalmon. Ez pedig jelenleg a Közel-Kelet. Miért is? Kell a terület és tudjuk, hogy melyik országnak. Ezen ország pedig elfojtja az Európában meglévő ellenséges hangokat: kapunk egy kicsit mi is a konfliktusukból, az ő ellenségeikből. Mi történik ugyanis? A Nagy-Izrael előkészítése zajlik a Közel-Keleten: Szíria és Irak szétzúzva, a többi állam meggyengítve a környéken, miközben Trump lépései azt mutatják, hogy Jeruzsálem lesz újra a zsidók fővárosa, az új amerikai nagykövet engedélyezi a zsidó telepek bővítését nem izraeli területen. (Valószínűleg Clinton is ezt csinálta volna – mind a kettő ugyannak a bábjátékosnak a más színű bábja.)
A harc gócpontja – ahol ténylegesen zajlik a világháború -, az Szíria, Irak, majd jönni fog Irán és Libanon is, ahogy előtte megsemmisítettek már egy pár országot a térségben. Ezt pedig éppen legitimáltatják velünk: ki fog ugyanis sírni ezen országokért, ha közben minden héten egy, a térségből érkező „menekült” megöl egy tucat embert? Kit fog érdekelni Palesztina, Irán, meg úgy általában az egész iszlám világ, ha naponta követnek el szélsőséges iszlamisták merényleteket? Az európai országok közül igen sokan támogatták például a palesztinokat a bevándorlási hullámig. Azonban a nagyszámú muszlim bevándoroltatással elérték, hogy mára senkit sem érdekelnek ezek, sőt, nyugat-európai „hazafiak” Izrael mellett vannak nyíltan.
A félelemben élő, terrortól rettegő ember korlátlanul manipulálható és olyan irányba terelhető, amilyen irányba csak akarják. A berlini, ankarai, zürichi, nizzai és a többi támadásoknak a fő célja a félelem fenntartása, és az ezáltali manipulálás. Az éppen zajló, vagy előkészítendő közel-keleti események elfogadtatása történik igen drasztikus módszerekkel.
Az ördögi, hogy két legyet ütnek egy csapásra: lesz élettere a zsidó expanziónak, illetve ebbe Európa sem fog beleszólni, hiszen nekünk is bajunk lesz az elüldözött, egyébként szintén zsidók által felheccelt, radikalizálódott bevándorlókkal. Még örülünk is neki, ha valaki üti őket, csak éppen azt nem vesszük észre, hogy pont azért jönnek, mert tudatosan onnan, ide transzportálják ezen elállatiasodott tömegeket.
A nagyhatalmak, beszéljünk akár Oroszországról, akár USA-ról, vagy Kínáról, ugyanannak a körnek a zsebében vannak, és ugyanazon célt szolgálják. Az ellentétek leginkább felszínesek, csak a médiának, azaz nekünk szólóak. A látszólagosan pozitív változások is gőzlevezetésnek jók: van egy hazafiságra, jobboldaliságra való igény, majd gyorsan kreálnak hozzá egy eladható arcot, amit, mint egy „terméket” adnak el a választóknak, akik ennek roppant mód örülnek. Trump ennek a tipikus példája.
A látszólagos Oroszország-USA ellentét is felszámolódik az „új” elnökkel: már nem ezzel a „hidegháborús” rémképpel, az orosz expanzióval akarnak minket félelemben tartani. Van már jobb eszköz is erre, legfeljebb visszatérnek rá, ha a helyzet úgy kívánja.
Európában akkor jön a világháború klasszikus formája, ha bekövetkezik egy valóban jobboldali, hazafias fordulat. Ha ez úgy következik be, hogy nem veszélyezteti a fennálló demokratikusnak álcázott, ám annál inkább elnyomó világuralmat, akkor minden marad a régiben. Onnan fogjuk tudni, hogy valóban egy változtatást kívánó kormányzat alakult meg a világon bárhol, hogy nemcsak a szavak szintjén mutatja magát annak ez az erő, hanem a tetteinek nyomán óriási nemzetközi feszültség keletkezik odáig elmenően, hogy az adott ország belügyeibe bele akarnak avatkozni.
A megoldás természetesen nem az, hogy akkor ne csináljunk semmit. Ellenkezőleg. A pozitív erőket kell támogatni, ezeket kell minél inkább megerősíteni. Isten kegyelméből erre pedig a lehetőségeink is adottak még Magyarországon. Még annak az árán is ezt kell tennünk, hogyha a világban uralkodó korszellem miatt földi síkon bukás is a végeredmény. A valódi bukás az lenne, ha kényelemben, elfogadva a hivatalos narratívát és manipulációt nem folytatnánk értékelhető tevékenységet a megmaradásunkért.
(Barcsa-Turner Gábor – Egy harcos gondolatai)
