A Szent Korona Rádió harcművészetekkel foglalkozó rovatában, A harc művészetében arra törekszünk, hogy minél több szempontból megvilágosítsuk a harcművészeteket, ezért törekszünk minél több stílus bemutatására azontúl, hogy az általános, stílusoktól függetlenül harcos szellemiséget is bemutassuk. A ninjutsubudapest.com-on található írások közül is szemezgetünk a továbbiakban, tekintve, hogy nagyon fontos kérdéseket érintenek.
Mi az, hogy mester? Ki az a mester?
Először is szeretném leszögezni, hogy a japán nyelvben ilyen szó, hogy mester nem létezik. Sőt halkan és csendben jegyezném meg, hogy az „ős magyar” nyelvben sem, ott is csak egy jövevény szó. A legkorábbi források, ahol találtam a származására írásos utalást, azok Bibliai eredetűek, ahol Jézust szólítják mesternek, vagyis igazából héberül hívják így: Rabbi.
De ezen a vonalon nem is szeretnék tovább menni, inkább szeretnék rávilágítani arra az egyszerű nyelvtani és történelmi csúsztatásokból származó félreértésre, ami Magyarországon is erőteljesen jelen van. Mégpedig az a puszta tény, hogy valaki ki meri írni magáról, hogy ő valaminek a mestere…
A Sensei az nem Mester.
A legnagyobb efféle félreértés, hogy a Sensei szót előszeretettel fordítják félre mesternek. A japán harcművészetekben, ha valaki fekete övet kap, akkor megilleti a Sensei megszólítás, ami korántsem mestert jelent, hanem szó szerint azt, hogy „aki előbbre jár az úton”, de a legtöbb szótár is csak tanárként fordítja. Aztán ilyen még a Shihan kifejezés, ami idősebb tanítót jelent, vagy a Shidoshi és még további különféle elnevezések, amik tulajdonképpen a tanár különféle fokozatai, korára, tudására, vagy társadalmi elhelyezkedésére, vagy bármi másra vonatkozóan. (Nálunk a Ninjutsuban ez a 3 van, illetve még a Senpai, amit a még nem fekete öves oktatókra használunk.)
Kit érdemes mesternek hívni?
Ettől függetlenül persze használjuk a mester kifejezést, mert egy tök jó szó. Egy olyan személyt takar, akitől valami olyat tudunk elsajátítani, amitől többek leszünk. Vagy az élet egy bizonyos területén olyan tudással rendelkezik, ami jóval az átlagon felüli, sőt a mi szintünkről nézve úgy tűnhet, hogy arról a területről ő mindent tud. Ilyenkor nevezünk valakit mesternek. Ha pedig a mester végtelen kegyében ad nekünk a tudásából, akkor utána hívhatjuk mesterünknek.
Persze itt is megoszlanak a vélemények, hogy mi az a tudásmennyiség, amitől valaki a mesterünknek tekinthető, de én azt gondolom, hogy ez teljesen változó egyénenként. Vagyis lehet, hogy valakivel csak egyszer találkozunk az életben, de mutat egy olyan apróságot, vagy mond egy olyan egyszerű bármit, amitől össze áll a kép, akkor nyilván tekinthetünk rá mesterünkként. Meg van a másik mesterünk, akinél tanulunk gyakorlunk. De praktikusság szempontjából a magam részéről igyekszem minden élőlényt mesteremnek tekinteni, hiszen tanulni bárkitől és bármitől lehet, akár még egy fától is. Ily módon megadott tisztelet pedig egy nagyon kedvező légkört teremt a környezetünkben, mert eltűnnek az ellenségeink, vagy gyűlöletünk célpontjai.
Hogyan válhatok mesterré?
A legnagyobb emberi öngól szerintem az, amikor valaki mester akar lenni. Vagyis jár valakihez akit mesterének tart, aztán úgy érzi, hogy megtanulta tőle amit lehet, és tovább áll, és onnantól nem tekinti mesterének, hanem azt meri mondani, hogy a „volt” mesterem, vagy most már én is mester vagyok. Mert ilyen nem létezik. Akitől fontos dolgokat tanultunk meg, az akkor is a mesterünk marad, ha a fene fenét eszik. Ezen nem lehet változtatni, és hatalmas emberi hiányosság, ha valaki azt gondolja, hogy ez csak addig tart amíg jóban vannak. A mester letagadása, megtagadása egy komoly blokkot is képez a fejlődés útján. Hiszen ha a tudását elfogadtuk, de a személyét már nem, akkor egy nagyon komoly sértést követünk el ellene, ami idővel emberi kapcsolatainkban bosszulja meg magát.
Természetesen a mestereink is tévedhetnek, és hibázhatnak, sőt követhetnek el olyan dolgokat amiket mi a tanítványaik is szégyenlünk. Ebben az esetben nyilván a mi döntésünk, hogy maradunk, vagy megyünk-e. De nem hálásan tekinteni az addig kapott értékekre és kijelenteni hogy ő nem a mesterünk, az a saját magunk pofán köpése. Hiszen a mester is csak ember, és tökéletességet elvárni tőle ugyanolyan illúzió, mint párkapcsolatban keresni a tökéletes párt. Előbb utóbb mindenki hibázik, téved, veszít akár tetszik, akár nem.
Sőt olyan is lehet, hogy egy általunk mesterként tisztelt személy múltjából kerülnek elő olyan dolgok amikre sem ő, sem mi nem vagyunk büszkék. De ez a szituáció inkább nekünk egy próbatétel az utunkon, hiszen ő maga mindig ismeri a múltját, és ennek ellenére vállalja, hogy tanít.
HOGYAN ISMERHETEK FEL EGY IGAZI MESTERT?
Tehát az én olvasatomban, amivel egyáltalán nem kell egyet érteni a mester szó azt jelenti, hogy akitől érdemes tanulni, akitől sokat tanultam.
1. AZ IGAZI MESTER sosem hívja, vagy gondolja magát mesternek, de igyekszik azzá válni.
Egy igazi mester nem gondolja és hívja, vagy hívatja magát mesternek, nem írja ki magáról sehova, hogy ő bárminek a mestere lenne, mert szeretne fejlődni tovább azon az úton amin jár. Mert a mester készen van, és mindenkinél többet tud, ő már megérkezett. Ezért egy igazi mester hárítja, ha mesternek szólítják. Viszont onnan tudhatjuk, hogy érdemes tőle tanulni, hogy vannak, akik ennek ellenére a mesterüknek tekintik, és így is hivatkoznak rá. (Attól senki nem lesz a mesterünk, hogy elmegyünk hozzá egy befizetős tanfolyamra és azt elvégezzük.)
MIÉRT nem gondolja magát mesternek a mester? Mert tudja jól, hogy bármikor találkozhat olyannal, aki sokkal többet tud nála. A mester titulus viszont hajlamos elpuhítani az embert és elhízik és megáll az úton. Bezár egy kaput, méghozzá a kívülről továbbra is ugyanúgy érkező tanítások kapuját, mert mindenkinél mindent jobban fog tudni. (Legalábbis ezt gondolja magáról.). Ez pedig könnyen az életébe kerülhet neki is és azoknak is akik tőle tanulnak. Leginkább akkor, ha önvédelmet és harcművészetet tanít.
2. AZ IGAZI MESTERT a tanítványairól ismered fel, “Madarat tolláról, mestert tanítványáról.”
Mielőtt elmész valakihez tanulni, mindig azt érdemes megnézned, hogy kik járnak hozzá, milyen minőségű és színvonalú emberek. Itt egyáltalán nem a gazdagságukra, vagy társadalmi beosztásukra gondolok, hanem arra, hogy mennyire jó emberek a tanítványai, azok akik tőle tanulnak. Például nem mindegy, hogy démonokat, vagy angyalokat tanít. Vagyis bűnözők, vagy jó emberek járnak hozzá.
MIÉRT nem mindegy, hogy kik tanulnak a mestertől? Mert az igazi mester nem csak pénzt akar gyűjteni teljesen mindegy, hogy kitől és mitől, hanem a világot akarja jobbá tenni. Ha nem akarja a világot jobbá tenni, akkor a tudását átadja pénzért olyan embereknek is, akik utána azzal vissza élnek, hogy más embereket használjanak ki vele, vagy kényszerítsenek olyan dolgokra amit ők nem akarnak.
3. AZ IGAZI MESTER nem terjeszt pletykákat, kamu híreket, hanem realitásról és tiszteletről beszél.
Ahol rendszeres az irányzat alapú megkülönböztetés, hogy az AIKIDO, KUNGFU, THAIBOX, KARATE stb. rosszak és nem működnek ezért meg ezért, akkor tudhatod, hogy az oktatónak nem áll megfelelő mennyiségű tudás a birtokában ahhoz, hogy enélkül is érdekes és építő órát tartson, ezért úgy próbálja meg veled elhitetni, hogy a legjobb helyen vagy, hogy más rendszereket és más oktatókat szól le.
MIÉRT nem terjeszti mások rossz hírét egy igazi mester? Mert kétféle ember van az egyik azzal emelkedik ki, hogy több másoknál, és igyekszik másokat is felemelni maga mellé vagy föl, míg vannak akik úgy emelkednek ki a tömegből, hogy másokat húznak, nyomnak le maguk körül. Az olyan mester tanításai, aki nem képes tisztelettel lenni mások iránt, csak ugyan erre a szintre tud megtanítani téged is. Így születnek a különböző internetes fórumokon a különböző iszonyatosan nagy harcos trollok, akik általában egy, vagy néhány bizonyos rendszert Istenítenek és minden mást fikáznak. Ezek az emberek a pletykás sumák kamu mesterek tanítványai, akik igazából soha nem merték kipróbálni a többi irányzatot, csak elhitték hogy ők a legjobbak meg a „mesterük” és minden más csak átverés.
4. AZ IGAZI MESTER nem gyűlölködik, vagy fajgyűlölő, hanem minden élőlényt elfogad.
Ha valaki azt gondolja, hogy a bőre színe, vagy bármi más miatt ő több lenne másoknál, az igazán félrevezet másokat. Pláne, ha önvédelmet vagy harcművészetet tanít. Nekem például sokkal több balhém volt nagyon buta fehér emberekkel mint színes bőrűekkel. Mindannyian lelkek vagyunk, Isten parányi szerves részei, és mind része vagyunk ennek a világnak, vagyis ezen a bolygón mind testvérek vagyunk, hiszen mindannyiunknak földanya adott testet, és enni is tőle kapunk.
MIÉRT FONTOS EZ? Mert az igazi harcos, harcot tanul, ami sosem emberek ellen, fajok ellen, vagy bármi más ellen zajlik, hanem mindig a gonosz ellen. Ha viszont rá van sütve egy-egy fajra, népre, bármire, hogy ők mind rosszak, akkor tudattalanul a másik oldal is meg lesz bélyegezve, hogy akkor nyilván a mi oldalunk meg a jó. És mivel mindig a rossz ellen harcolunk, így azt fogjuk feltételezni, hogy akinek ugyanolyan a bőrszíne mint nekünk, az a jó és észre sem fogjuk venni, amikor valaki hátbaszúr bennünket a saját fajtánk közül. Tehát a fajgyűlölet, és ennek tanítása az konkrétan felér egy öngyilkossági kísérlettel, hiszen különböző külső és látszólagos dolgok alapján ítélünk meg embereket, nem pedig a valódi képességeik szerint.
Azok az emberek, akik hajlamosak a külsőségek, faji, gazdasági helyzet, frizura, vagy akármi más alapján ítélni meg másokat, azok hajlamosak a sok-sok oklevél, kiírt, meg övre, ruhára aggatott rangjelzés alapján keresni a mesterüket. Ez viszont élet-halál küzdelemben könnyen kerülhet az életedbe, hiszen van egy olyan mozgásforma, amit nem akartál megismerni, mert lenézted te is mert a mestered is lenézte.
5. AZ IGAZI MESTER hiteles, de nem mások nevével takarózik.
A magam részéről ezt a szót másként értékelem, hiszen alapjában véve a hitel, az egy átverés. Hiszen az ember akkor szokott hitelt felvenni amikor nincs elég pénze, vagyis nem rendelkezik a megfelelő értékkel egy bizonyos cél eléréséhez. Ilyenkor valaki mástól szerez pénzt, értéket és az ő értékeivel, pénzével tud az lenni aki lenni szeretne.
Sokan a harcművészet és önvédelem terén is szó szerint csak így hitelesek, hiszen attól gondolják magukat valakinek, hogy ők x-y tanítványai.
Meggyőződésem, hogy önvédelem és harcművészet terén az egyik legrosszabb választás általában az amikor valakit csak azért választunk tanítónknak, mert ő ettől, meg attól tanult. Nyilván fontos, hogy akihez mi megyünk ő is jó forrásokkal rendelkezzen, de ez igazából csak egy tizedrangú dolog, hiszen sok helyen a nagy nevű mesterek már pénzért osztogatják a rangokat és a fokozatokat (ez nálunk, a ninjutsuban is jelen van). Így az oktató, nem egy hiteles mester lesz, hanem csak egy hiteles, aki utána a hitelezőjétől kapott fokozatok, meg rangok mögé bújva próbálkozhat a hitelével villogni.
A hiteles szót ezért nem is szeretem használni. Ezért írtam azt, hogy VALÓDI mester, és nem hiteles mester. Mert a VALÓDI MESTER nem mások nevével kérkedik, takarózik, hanem a saját tudását adja át és a saját élete amivel példa lehet számunkra.
6. AZ IGAZI MESTERT megkérték, hogy tanítson, nem egy tíz hétvégés kurzus után kezd el tanítani.
Manapság sok rendszer árulja kifejezetten az oktatói képzéseit, melyek pár alkalmas képzések során néhány technikát oktatható szinten átadva tanítanak meg. Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen jó, ha terjednek a rendszerek és az emberek közt egyre több harcos lesz, vagy olyan aki legalább valamit tud a harcról. Főleg, ahogy láthatjuk a közbiztonság alakulását manapság, nem baj, ha mindenki ért valamennyire a harchoz.
Na de attól, hogy valakinek megtanítják az alapokat és utána ezeket az alapokat tovább adhatja, ha befizet bizonyos pénzt, és kap egy oktatói szintet, fokozatot, attól nem lesz mester.
Minden valamirevaló harcművészeti rendszerben, ahol komolyan veszik a dolgokat ott nem a tanuló dönti el, hogy mikortól taníthat, hanem a mester. Vagyis az oktatói fokozatot nem megvenni, meg elvégezni kell, hanem kiérdemelni.
MIÉRT FONTOS EZ?Azért fontos hogy így alakuljon és ne megvehetős legyen, mert egészen más amikor valakire felfigyel a mestere és úgy látja, hogy eljutott mind emberileg, mind szakmailag egy olyan szintre amit érdemes tovább adni. Azzal szemben, amikor valaki kitalálja, hogy menőségből, vagy megélhetésből ő is oktatni akar. A pénze meg van rá, és befizeti és megkapja. (Mert olyannal még nem találkoztam akinek ne adták volna meg a fokozatot, vagy megbukott volna az oktatói képzésen.)
7. AZ IGAZI MESTER nem él vissza a helyzetével, becsületes és védi a gyengéket.
Például nem él a tanítványával szexuális életet. Egy igazi mester nem él vissza azzal, hogy mesterként tekintenek rá, és az ellenkező, vagy akár azonos nem tagjai bármit megtennének a kedvéért olyan fantasztikus embernek tartják.
MIÉRT FONTOS EZ? Mert egy igazi mester a kaput mutatja meg, nem pedig át lök a kapun. Vagyis az emberek amikor tanulni jönnek, akkor hajlamosak bármit megadni azért, hogy velük a mester kiemelten foglalkozzon. A bármibe, pedig szó szerint bármi bele tartozhat. Viszont egy igazi mester át akarja adni a tudását és tisztában van vele, hogy csak összezavarná a hozzá fordulót azzal, ha saját kéjes vágyainak kielégítésére használná őt.
Persze olyan is van, amikor valaki direkt azért indít például női önvédelem tanfolyamot, mert rendezetlen a magánélete, és a hozzáforduló hölgyek közül próbál becserkészni magának egyet, vagy minél többet. (Sajnos nem egy hölgy keresett meg ezzel a problémával itt, Budapesten.) Az ilyenekkel sajnos nem tud mit csinálni az ember, csak résen lenni.
8. AZ IGAZI MESTER nem alkoholista, vagy drogfüggő, tiszta életű és minimum meditál.
A sok követő, tanítvány és a vele járó előnyök hajlamosak elpuhítani az embert. Pláne, ha nincs spirituálisan is a megfelelő szinten, és nem tudja elégetni azt a karmát, amit azzal vesz a nyakába, hogy tanításával megváltoztatja mások életét. Ilyenkor a sok rajongástól és figyelemtől az emberek egy idő után összeomlanak. (A színészek, sztárok is ugyan ezt élik át, csak még erősebben.) Ilyenkor hajlamos az ember elgyengülni és mesterséges tudatmódosítókhoz menekülni.
MIÉRT NEM TESZ ÍGY EGY IGAZI MESTER? Az igazi mester ura az érzékeinek, kontrollálja a vágyait és a gondolatait. Meg tudja különböztetni mások érzéseit a sajátjától, és nem őrül bele, vagy menekül el a mesterséges tudatmódosítás mámorába, mert máshogy nem képes elviselni a létezést és a súlyát annak, amit tesz. Egyébként ilyen problémája leginkább azoknak van, akik a fenti pontok közül valamelyikbe belecsúsztak.
+1 A VALÓDI MESTER nem tanítványokat és követőket gyűjt, hanem VALÓDI MESTEREKET képez.
Mivel magával a végtelennel áll kapcsolatban így nem aggódik azért, hogy el fogy a tudása és mindig, minden témában a maximumot nyújtja, adja át A VALÓDI MESTER nem szorul arra, hogy visszatartson információkat, vagy csak csepegtesse a tudását, hiszen végtelenül mély megvalósításokkal rendelkezik.
MIÉRT FONTOS EZ? Mert a VALÓDI MESTER nem maga alá akar gyűjteni minél több követőt rajongót, akik aztán élete végéig eltartják és gondoskodnak a megélhetéséről, hanem akkor boldog, ha azok, akik tőle tanulnak fölé emelkednek. Egy ilyen személy ezt is képes elismerni, és elfogadja, örül neki, ha tanításai megfelelő talajba hullottak. A VALÓDI MESTER tisztában van vele, hogy vannak akik nála is gyorsabban fejlődnek, sőt egy VALÓDI MESTER azt amit hosszú évek munkájával gyűjtött össze, akár még sokkal gyorsabban is képes a megfelelő módon tovább adni. Mindezt azért teszi, hogy a világon sok, akár nála magasabb szinten lévő ember legyen, mert tudja, hogy az így lesz igazán jó hely minden élőlény számára.
Természetesen ez az én meglátásom, és azoké akiket én mesteremként tisztelek. Egyáltalán nem szükséges, hogy te is így gondold, sőt bátran gondolhatod bármelyik pontnak az ellenkezőjét is. Azért gondoltam, hogy leírom ezt, mert hiszek benne, hogy ezen elvek megismertetésével jobbá tehetem a világot, és ha már harcművészetről van szó, talán megmenthetem néhány őszinte szívű harcos életét, akik keresik az igazságot, de sok hang miatt eltévedhetnek a sötétben.
Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és jóga oktató
Az írás eredetije:
http://ninjutsubudapest.com/mitol-mester-az-igazi-mester-hogyan-valasszak-mestert/
Szerkesztői megjegyzés:
Leszögezzük, hogy a szellemiséggel foglalkozó írásokat nem tekintjük megdönthetetlen dogmáknak, hanem a szerző saját meglátásainak (ahogy jelen esetben ő is kifejti ezt), amiket azért közlünk, mert javarészt – ha nem is mindenben-, egyetértünk a megfogalmazottakkal. A Szent Korona Rádión megjelenő írások nem jelentik azt, hogy az adott személlyel teljesen azonosulnánk, ahogy ez fordítva sem igaz: a nálunk publikáló személyek sem azonosulnak minden megjelenő gondolattal, illetve teljes mértékben a mi szellemiségünkkel (pláne nem akkor, ha egy interneten fent lévő írást csak úgy átveszünk). Az örökérvényű igazságokat keressük, és ha ilyen igazságokat tartalmazó kincsre lelünk, akkor a nagyérdemű elé próbáljuk tárni.
(A harc művészete – Szent Korona Rádió)