Az ulánus örökség

Ami a magyarnak a huszár, az a lengyelnek az ulánus. A nemzeti szabadság, büszkeség és férfiasság eleven szimbóluma.

“A huszár egy gyönyörű virágszál, mely az elhunyt magyar hősök sírjából kelt ki.” – tartja a magyar katonai hagyomány. Ennek megfelelően mondhatná egy lengyel bajtársunk, hogy az ulánus egy gyönyörű virágszál, ami az elhunyt lengyel hősök sírjából kelt ki. Még egy közös pont a történelmi testvériségünkben, hogy a magát nomád szarmata gyökerekre visszavezető lengyel nemzet is rendkívül gazdag lovas kultúrával büszkélkedhet. Az európai történelem minden pregnáns időszakához köthető valamely jellegzetes lengyel lovasság. A teutonok fölött győzedelmeskedő lovagi hadak és litván könnyűlovasok, a törököket Bécs alatt tönkreverő szárnyas huszárság, melynek fegyvere, a kopja tovább öröklődött a lengyel lovasság életében, nevezetesen az ulánusok, avagy dzsidások, pikások szálfegyverében. Történelmi harcaik során alakjuk legalább annyira hozzákapcsolódott a virtussal, felülemelkedett derűvel vállalt önfeláldozáshoz, mint magyar társaik, a huszárok esetében. Maga Simonyi óbester, a legvitézebb huszár is parancsnoka volt egy időben ulánus ezrednek. Később, a XX. század elején, a bolsevik hadak felett aratott csodálatos győzelem egyik szimbóluma is maga az ulánus lett. Manapság számos csapat foglalkozik eme hetyke lovaskatonák hagyományainak ápolásával:

A huszár és az ulánus történelmi alakjait szemlélve számos magyar és lengyel férfiú szíve dobban nagyobbat, miközben megcsapja a meg nem rontott értelemben vett szabadság friss fuvallata.

11150158_349730675226533_1977478801767407219_n (clicks: 13)

Az ulánusok legendáját csak növeli, ha az elborzasztó katyni vérengzésre, vagy a német gépesített erők elleni elkeseredett lovasharcukra gondolunk, melyről még ma is sokak fejében torz kép él.

Alábbi nóta olyan a lengyeleknek, mint nekünk magyaroknak az “A jó lovas katonának…”. Emellett megfigyelhetjük a kor lovassági laktanyáinak kolostori fegyelmét, feszes napirendjét:

Nincs olyan falu, nincs olyan ház,
hol a fehérnép ne bolondulna az ulánusért.
Hejj, hejj ulánusok, délceg, nyalka vitézek,
megannyi női szív hódítói.
Sok fiatal lány, de sok özvegyasszony is
szerelemre gyúl, ha ulánust lát.
Nagymama a halálos ágyán azt kérdezte:
ugye lesznek ulánusok a túlvilágon?

(Rittmeister – SZKR – Puskaporos Szaru)