Jó ideje várok már arra – összeszorított ököllel -, hogy végre-valahára megszólalnak a demográfusok, biológusok, zöldek, antropológusok a tömeges európai migráció katasztrofális demográfiai hatásai miatt: hiába. Budaházy Edda gondolatai Európa jövőjéről.
Teljesen világos, hogy egy biológiai értelemben önmagát reprodukálni képtelen (értsd: 2.1-es születési mutatót el nem érő) populáció nemhogy integrálni nem képes másokat, de önmagát emészti fel, amennyiben életterét átadja egy nála sokkal dinamikusabban szaporodó etnikumnak. A muzulmán és afrikai tömegek beáramlása sokkal gyorsabbá fogja tenni az őshonos európai fehér faj kihalását, hiszen fenyegetett környezetben kevésbé szaporodik minden állatfaj, és ez alól az ember sem kivétel.
Miért hallgatnak hát?
Hiszen a biológusok pontosan tudják ezt. A demográfusok hosszú évek óta kiadják statisztikáikat a „természetes fogyásról” (mintha ez természetes volna), a zöldek minden fűszálért képesek harcolni, ami veszélyben van, kivéve a fehér embert. Az antropológusok pedig hosszú évszázadok, évezredek távlatából jól tudják, hogy milyen könnyű a történelem színpadáról eltűnni egy még oly ígéretes népnek is.
Mi lesz velünk, ha kisebbségbe kerülünk a hazánkban és Európában?
Milyen ember az, aki ebben a helyzetben, nemzete élén állva nem arra gondol először, hogy hogyan lehetne szaporítani az őshonos lakosságot? Milyen vezetők azok, akik nem vetnek be azonnal minden eszközt annak érdekében, hogy megszülessenek a jövőt, utódlást, üdvösséget biztosító gyermekek? Aki továbbra is hagyja magzatait elabortálni ezerszámra, országa erőforrásait nem arra használja, hogy segítse, gyarapítsa sajátjait, hanem idegenek ellátására fordítja. Egyáltalán, hogy lehet, a párizsi mészárlás után ezek a politikusok még életben vannak?
Meg lehet figyelni, hogy a migrációval kapcsolatban ez az aspektus fel sem merül az európai közbeszédben. Mintha az lehetetlen lenne, hogy a népesedést pozitív irányba fordítsuk ahelyett, hogy idegeneket importálunk a fogyás ellensúlyozására. Mintha ezt, mint valami természeti csapást, el kellene fogadnunk.
A sötét jövő pedig semmi jót nem ígér. Mi lesz az elkényeztetett gyermekeinkkel, akik még a szemetet is csak hosszas könyörgésre képesek kivinni egy olyan világban, ahol magukat a hitükért, meggyőződésükért felrobbantani képes 12 éves gyermekek tömegei növekednek?
Mi lesz a lányainkkal, ha tömegével kószálnak majd az eltérő kultúrájú, idegen fajtájú ellenséges hordák az utcákon, prédára lesve, és mi már gyengék leszünk megvédeni őket? Mi lesz kicsi fiainkkal és lányainkkal, ha hagyjuk rájuk szabadítani ezeket?
Egyetlen esélyünk csupán az, hogy azzá váljunk újra, amik mindig is voltunk az évszázadok és évezredek alatt az elmúlt 100 évet leszámítva. Egy esély, két feladat: a férfiaké, hogy harcoljanak, az asszonyoké, hogy szüljenek. Mindenki más feladata pedig, aki ebben a két dologban nem tud részt venni, hogy segítse azokat, akik ezt a két dolgot teszik. És újra helyreáll a rend.
És lássatok csodát: mindenki boldogabb lesz Isten által rendelt helyén őrt állva.
Egy életerejében fogyatkozó emberi rassz nem engedheti meg magának, hogy erőforrásait az öregekre, a bénákra és az elesettekre pazarolja, mert akkor elpusztul mindenki. Az új világban az erőseké, a bátraké, a hűségeseké és a termékenyeké a megbecsülés és a tisztelet! Életre fel!
(Budaházy Edda, Betyársereg)