Az uralkodás művészete

Inspiráló gondolatok Bonaparte Napóleontól.

A Helikon Zsebkönyvek sorozat nyitókötete (Napóleon: Az uralkodás művészete) a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének gondolkodásába enged bepillantást: Az uralkodás művészetében először olvashatók magyarul Bonaparte Napóleon szellemes, a Machiavellit megszégyenítő cinizmust sem nélkülöző, olykor pedig megdöbbentően aktuális gondolatai háborúról és békéről, politikáról és törvényhozásról, vallásról és társadalomról, családról és szerelemről.
Blogunkban egy kis ízelítőt szolgáltatunk most ebből:

ESZMEISÉG

Érzem magamban a végtelenséget.

Vallásos vagyok, de egy cseppet sem vagyok szenteskedő.

Egy magasabb hatalom ösztökél engem egy számomra ismeretlen cél felé; amíg feladatomat nem teljesítem, sebezhetetlen, rendíthetetlen leszek, de ha már nem lesz szükség rám, egy légy ereje is elég lesz a megbuktatásomhoz.

Az igazi dicsőség az, ha valaki felül tud emelkedni önmagán. Nekem, barátaim, remek állásom van; császár vagyok. Élhetnék a fővárosomban, élvezve annak minden örömét… Nos, ehelyett háborút vívok Franciaország dicsőségéért, itt vagyok veletek a táborban és a harcokban; akárcsak titeket, engem is eltalálhat egy golyó… vagyis felülemelkedtem önmagamon.

Túl későn születtem: már nem lehet semmi nagy dolgot véghezvinni… Igen, elismerem, hogy szép karriert futottam be; mégis mekkora a különbség az ókorhoz képest! Vegyük például Nagy Sándort. Miután meghódította Ázsiát, Jupiter fiává nyilvánította magát, és ezt az egész keleti világ el is hitte neki. Nos, ha én kijelenteném, hogy az örökkévaló Isten fia vagyok, és elindulnék, hogy hálás köszönetet mondjak neki ezért, útközben minden kofa kifütyülne. A népek ma már túlságosan felvilágosultak; már nem lehet semmi nagy dolgot véghezvinni.

Félek, hogy nem leszek olyan szerencsés, hogy lekaszáljon egy golyó a csatamezőn; az ágyamban fogok meghalni.

A halál semmiség, de legyőzötten, dicsőség nélkül élni, az olyan, mintha mindennap meghalna az ember.

Haljon meg fiatalom, s én majd megvigasztalódom; de vigasztalhatatlan leszek akkor, ha hatvan évig él, de dicsőség nélkül, ha nem válik hasznára a hazának. Aki nem hagy nyomot maga után, olyan mintha nem is létezett volna.

Én a sast javaslom: a sas a villám hordozója, egy olyan madár, amely képes belenézni a napba. A francia sasok olyan tiszteletet vívnak majd ki maguknak, mint hajdan a római sasok.

Csodák közepette születünk, élünk és halunk meg.

Ki ne fogadná el gyilkos tőrdöféseket, ha előtte Caesar lehetne? Még az övénél kisebb dicsőség is bőségesen kárpótolna bárkit egy ilyen korai halálért.

Mindenekelőtt a nagyságot keresem, ami nagy, az mindig szép.

Már 1813-tól világosan láttam, hogy közeleg a döntő óra. A csillagom fénye fakulni kezdett; éreztem, hog kicsúszik a kezemből a gyeplő, de nem tehettem semmit. Csak valami nagy vihar menthetett volna meg minket… Sorra jöttek az árulások; sokakon elhatalmasodott a fáradtság, a bizonytalanság; a tábornokaim elpuhultak, ügyetlenekké, kétbalkezesekké váltak, ezért aztán a szerencse is elkerülte őket… Túl nagy megbecsüléssel, túl nagy vagyonnal halmoztam el őket. Belekóstoltak az élvezetekbe, és már csak pihenésre vágytak, ezt akarták bármi áron. Kihunyt bennük a szent tűz.

Híres jelenet a Christian Clavier főszereplésével 2002-ben készült, Magyarországon is megjelent mini sorozatból, amelyben az Elba szigetéről visszatérő császárhoz átáll a feltartóztatására kiküldött hadsereg:

HADMŰVÉSZET

Amikor a hadjárat tervén dolgozom, nincs nálam kishitűbb, aggályosabb ember; felnagyítok minden veszélyt és bajt, ami az adott körülmények között előadódhat; rettenetes nyugtalanság kínoz. Mindez azonban nem akadályoz abban, hogy kifejezetten derűsnek mutatkozzam a környezetemben lévők előtt. És miután meghoztam a döntésemet, elfelejtek minden aggodalmat, és már csak a sikerhez szükséges dolgokra koncentrálok.

Három-négy hónapra előre szoktam tervezni, és mindig a legrosszabb lehetőséggel számolok.

Ha háborúzik, csinálja szigorúan és aktívan. Ez az egyetlen módja annak, hogy lerövidítse a háborút, s így kevesebb fájdalmat okozzon az emberiségnek.

Három dolgot véssen jól a eszébe: az erők összevonása, kezdeményezés és a dicső halált is vállaló elszántság. Ez a hadművészet három legfőbb alapelve, ezeknek köszönhetem, hogy a szerencse mindig mellettem állt.

A háborúhoz nem kell sok ész, csak pontosság, határozottság és egyszerűség.

A győzelem önmagában semmi; tudni kell kihasználni a sikert.

Kezdeményezés, kezdeményezés, gyorsaság!

Háborúban az elmélet csak arra jó, hogy valami általános keretet adjon, de az elméleti szabályok pontos betartása veszélyes volna; ezek csak azok a tengelyek, amelyek segítségével megrajzolunk egy görbét.

A háború egy komoly játék, amelyben az ember kockára teszi a hírnevét, a csapatait és az országát. Egy értelmes embernek éreznie és tudnia kell, hogy alkalmas-e vagy sem erre a mesterségre.

A háborúban az ember csak a saját gondjait látja, az ellenségéit nem; magabiztosnak kell tehát mutatnia magát.

A legnagyobb veszély a győzelem pillanatában leselkedik az emberre.

A stratégia a tér és az idő kihasználásának tudománya. Én a magam részéről fukarabb vagyok az idővel, mint a térrel. A teret bármikor visszanyerhetjük, az elvesztegetett időt azonban soha.

A háborúban a zseni legnagyobb fegyverténye a kiszámított merészség.

A háborúzás különleges művészet. Hatvan csatát vívtam meg. Nos, ezek során nem tanultam semmit, amit ne tudtam volna már az elsőnél.

A siker titka az, hogy az embernek hol nagyon merésznek, hol nagyon óvatosnak kell lennie.

Le Grande Armée, a Nagy Hadsereg:

ERÉNYEK

Ahhoz, hogy valaki a Gárda tagja lehessen, négyszeres nemesség, vagyis négy, a csatatéren szerzett sebesülés szükséges. Soha nem fogom megengedni, hogy piperkőcök szolgáljanak a környezetemben.

A katonák egyfajta szabadkőműves rendet alkotnak. Összefűzi őket valami láthatatlan kapocs, ezért mindenütt felismerik egymást, keresik a többi katona társaságát, és jól megértik egymást. És én vagyok e rend páholyának a nagymestere.

Megvetem a hálátlanságot, ez az emberi szív legrútabb bűne.

Tapasztalataim arra késztettek, hogy a tetteik alapján ítéljem meg az embereket.

Egy parancsnoknak szenvtelennek kell lennie, dicsérjék vagy átkozzák, ő megy a maga útján.

Az intelligencia többet ér, mint az erő; az erő önmagában, intelligencia nélkül, nem ér semmit.

Az olyan embernek, aki nem veszi figyelembe a katonák szükségleteit, soha nem szabad parancsnoki rangot kapnia.

Katonák, nem szabad félni a haláltól. Ha nem félünk tőle, akkor átmegy az ellenség soraiba.

A jó katona legfőbb erénye a fáradtság elviselésének képessége; a bátorság csak ezután következik.

A háborúhoz keménység, elszántság és állhatatosság szükséges. Ugyanez igaz a békére is.

Aki úgy ad parancsot, hogy nem méri fel annak következményeit, nem méltó a posztjára.

Egy francia hadseregben a legnagyobb büntetés a szégyen.

Ha egyszer megtudom, hogy van olyan nemzet, amelyik képes kenyér nélkül élni, akkor majd elhiszem, hogy a franciák képesek dicsőség nélkül élni.

A legnagyobb erkölcstelenség az, ha az ember valami olyan mesterséget űz, amihez nem ért.

Egy férfi számára a legnagyobb boldogság, ha a legteljesebb mértékben kibontakoztathatja a képességeit.

A parancsolásra termett ember legnagyobb erénye a közömbösség.

Egy férfi, egy igazi férfi sosem gyűlölködik; a haragja, a rosszkedve csak egy percig tart.

Aki fél, hogy elveszítheti a dicsőséget, az el is fogja veszíteni.

Az emberek lustaságból vagy önbizalomhiányból fakadóan gyengék; jaj annak, akinél e két ok együtt jár. Ha az illető egyszerű polgár, akkor nem lesz belőle semmi; ha király, akkor bukni fog.

Amíg a bátorságunk megmarad, még semmi nincs veszve.

A bátorságot nem lehet színlelni: ez egy olyan erény, amelyet nem lehet puszta képmutatással helyettesíteni.

napóleon 4 (clicks: 4)

ÁLLAMELMÉLET

A háború az én kezemben az anarchia ellenszere volt.

Maga csak egy szempontból látja a kérdést, nekem tíz szempontom van.

Amikor már nem akarok egy üggyel tovább foglalkozni, becsukom a fiókját, és kihúzom egy másik ügyét. A fiókok tartalma soha nem keveredik, nem zavarnak össze és nem fárasztanak el. Amikor pedig aludni akarok, becsukom az összes fiókot, és már alszom is.

Szeretem a hatalmat, de művészként szeretem azt. Úgy, ahogy egy zenész szereti a hegedűjét.

Egy olyan negyvenmilliós lakosságú államot akartam létrehozni, amely egyesíti magában Spárta és Athén erényeit.

A királyok környezetéből sosem hiányoznak az olyan emberek, akik mindenben hibát találnak. Én soha nem tűrtem a kritikát. Az orvostól is azt kérik, hogy szüntesse meg a lázat, és nem azt, hogy írjon egy szatírát ellene.

A kormányzásom liberális volt, mert határozott és szigorú voltam. Mindenhonnan kölcsönöztem eszközöket; nem érdekelt a színük, csak az, hogy illeszkedjenek a rendszerembe.

Az embereket csak a képzeletüket megragadva lehet irányítani; az ember képzelet nélkül csak egy állat. Napi öt sousért vagy egy hitvány kitüntetésért senki nem öletné meg magát; az emberek lelkéhez kell szólni, csak így lehet felvillanyozni őket.

Azt mondják, ahhoz, hogy az ember parancsolni tudjon, tudnia kell engedelmeskedni. Én azonban úgy vélem, hogy abból, aki negyven éven át mást sem tett, csak engedelmeskedett, már soha nem lesz jó parancsnok.

Egy uralkodónak vagy egy miniszterelnöknek szeretnie kell a dicsőséget. Egyesek azt állítják, hogy ez nem szükséges, ám ezek az emberek úgy beszélnek, mint a róka, amelyiknek levágták a farkát.

Az alkotmányos berendezkedésű államokban nincs lendület. Mert ott túl sok minden korlátozza a kormány tevékenységét.

A közigazgatásban még nagyobb határozottságra van szükség, mint a háborúban.

Előre kell látni mindent, hogy később ne kelljen büntetnünk.

A szigorúság több hibát akadályoz meg, mint amennyit meg kell torolnia.

Nem is annyira a hibákat, mint inkább a következetlenséget kell elkerülni; ez utóbbi az, ami a legjobban rombolja a tekintélyt.

Mindig fenn kell tartanunk magunknak a jogot arra, hogy másnap már nevessünk az előző napi elképzeléseinken.

Nem szabad üldözni és büntetni az ártalmatlan emberi gyarlóságokat.

Ha a nép észreveszi, hogy a tetszését keressük ahelyett, hogy azt tennénk, ami számára hasznos, önmagát hiszi majd uralkodónak, és nem fogja tisztelni a kormányon lévőket.

Rossz véleménnyel vagyok azokról a kormányokról, amelyeknek minden rendelete egyazon stílusban íródik. Az a helyes, ha minden rendeleten érződik az adott szakember stílusa és jelleme.

A rendőrség akkor működik jól, ha nem látja meg azt, amit felesleges meglátnia.

Franciaországban vissza kellett állítanom a nemesi címeket, mert itt sok ember kitüntette magát a legkülönfélébb területeken.

Oly sok a törvény, hogy bárki akasztófára kerülhet.

Az a dolgunk, hogy irányítsuk a közvéleményt, nem padig az, hogy vitatkozzunk vele.

Tudni kell megbocsátani, és nem szabad beleragadni egy ellenséges, acsarkodó attitűdbe; tudomásul kell venni az emberek gyengéit, okosabb alkalmazkodni hozzájuk, mint küzdeni ellenük.

??????????????????????????????? (clicks: 27)

A népfelség elve ideológusaink, erőtlen demokratáink és hatalommal nem bíró republikánusaink hiú ábrándja. Ami az örökletes monarchiák legitimitását illeti, ez egy nagy, ám napjainkban nem megvitatható kérdés; ha mégis megvizsgálnánk a dolgot, mellette és ellene is szóló érveket egyaránt találnánk.

Tudni kell másokat meghallgatni; hallgatásunkkal gyakran elérhetjük ugyanazt a hatást, mintha nekiállnánk okoskodni.

Egy harmincmilliós lélekszámú köztársaság! A mi erkölcseinkkel, a mi hibáinkkal! Hogyan volna ez lehetséges? Ez csak egy ábránd.

Vannak elkerülhetetlen forradalmak. Ezek olyan erkölcsi kitörések, mint a vulkánok fizikai kitörései. A vulkánok a mélyben lezajlott kémiai folyamatok miatt törnek ki, és ugyanígy törnek ki a forradalmak is bizonyos erkölcsi folyamatok eredményeként. Csak úgy akadályozhatjuk meg a forradalmakat, ha figyelemmel kísérjük az eszmék fejlődését.

A forradalom egy ördögi kör: túlzásokkal indul és túlzásokba torkollik.

Egy vallásnélküli társadalom olyan, mint az iránytű nélküli hajó. Egy ilyen hajó nem tudja tartani a helyes irányt, és nem remélheti, hogy biztonságban eléri a kikötőt.

Az ateizmus rombolja a társadalmat, mert megfosztja az embereket minden vigasztól és minden reménytől.

A békének egy jól átgondolt rendszer eredményének kell lennie, az érintett országok valós érdekein kell alapulnia, elfogadhatóvá kell tenni minden fél számára. A béke nem lehet sem kapituláció, sem fenyegetés szülte kényszer.

Békét akarunk, de készen állunk a háborúra is.

A fenségest a nevetségestől csak egyetlen lépés választja el.

Nincs olyan buta ember, aki ne lenne alkalmas valamire, és nincs olyan okos ember, aki mindenre alkalmas volna.

A nagy létszámú testületek klikkekre szakadnak, a klikkesedés pedig gyűlöletet szül.

Egy uralkodónak tudnia kell uralnia és a maga szolgálatába állítania a nyilvánosságot.

Egy európaiak között folyó háborút polgárháborúnak kell tekinteni.

Aki megmenti a hazát, azt nem lehet törvényszegéssel vádolni.

Az a nagy uralkodó, aki minden pillanatban előre látja tettei következményét.

napóleon7 (clicks: 29)

SZERELEM

Ha a feleségem meghalt volna Münchenben vagy Strasbourgban, az egy negyedórával sem késleltette volna a terveim végrehajtását.

Nem helyes, hogy az enyémhez hasonló szerelmet várok el tőled: hogyan is kívánhatnám, hogy a csipkének ugyanakkora súlya legyen, mint az aranynak? (levél Joséphine-nek)

Nevetnem kell azon, amit nekem írtál, miszerint a férjnek a feleség mellett helye. Tudatlanságomban én úgy gondoltam, hogy a feleség van a férjéért, a férj pedig a hazáért, a családért és a dicsőségért. Bocsásd meg tudatlanságomat, az ember mindig tanul valami újat a szép hölgyektől.

Egy szép nő tetszik a szemnek, egy tisztességes nő tetszik a szívnek; az egyik ékszer, a másik kincs.

(Rittmeister – SZKR – Puskaporos Szaru)