A sport, és az ahhoz kapcsolódó élmények számtalan írót ihlettek meg, vagy szurkolót, sportolót késztettek írásra. Jobbnál jobb könyvek, regények mutatják be egy-egy sportoló életútját, küzdelmeit, sikereit, kudarcait – és persze ne feledkezzünk meg a szurkolókról, akik klaviatúrát ragadtak, hogy bemutassák, mit is jelent a lelátón ülni vagy állni, a sikereket látszólag külső szemlélőként, mégis a sportesemény szerves részeként átélni.
Nick Hornby Fociláz című könyve fiatal középiskolásként került a kezembe, és heteken keresztül ott is maradt. Egész egyszerűen letehetetlen mű egy olyan embernek, aki fogékony a labdarúgásra, és az azt körülvevő közegre – mindezt egyenesen a mai futball őshazájából, Angliából tálalva elénk. Maga a könyv egyfajta önéletrajzi regénynek is felfogható, hiszen az író élete annyira szorosan összefonódott kedvenc csapata, az Arsenal életével, hogy mint írja is, gyakorlatilag mindent ez határozott meg. A könyv olyan élményeket és élethelyzeteket elevenít fel könnyed, szórakoztató, mégis komoly hangvételű stílusban, melyeket mindenki átérzett, aki hosszú éveket töltött valamelyik stadion lelátóján Vlagyivosztoktól Gibraltárig. A szurkoló olvassa a regényt, és egy kicsit úgy érzi, őróla is szól. Aki pedig nem valamely csapat drukkereként olvassa, hiteles és jó beszámolót kap arról, mit is jelent egy fanatikusnak ez az életforma.
A mérkőzés amolyan hétvégi programnak indult az anyukától elvált apukával, aki ráadásul nem is Arsenal szurkoló volt, pechére azonban oda vitte ki először kisfiát a „mit csináljunk hétvégén” programsorozat keretében, a srácot pedig azonnal megfogta az Ágyúsok becenévre hallgató londoni együttes. Innentől nem csak a szerző, de a klub ezen időszakra eső történetét is végigélhetjük, sikerekkel, kudarcokkal, megannyi klasszis és kevésbé jó játékossal egyetemben. További részletekbe bele sem mennék, mert ezt a könyvet egyszerűen muszáj elolvasni – egészen biztosan nem fogja megbánni, aki kezébe veszi. A könyv a szurkolói lélektan olyan mélységeibe enged élvezetes bepillantást, amely talán segít megérteni, mit is jelent egy-egy fanatikus számára ez az életforma. Mert ez egy életforma, ami végigkíséri a családot, a szerelmet, az iskolát, a munkahelyet, és mindent, ami az ember életében felbukkan a gyermekkortól a felnőtté válásig. A csapat, a klubhűség olyan fix pont a drukkerek életében, amelyhez mindig, mindent igazítani, viszonyítani lehet, és erre nagyszerűen rámutat Nick Hornby. „Nőt, kocsit cserélhetsz, klubot soha!” – szól a mondás, és aki elolvassa ezt a könyvet, az meg is fogja érteni, hogy miért.
A könyv alapján több film is készült, ám ahogy oly sok esetben, ezek nem feltétlenül adják vissza azt az életérzést, amelyet az író közvetíteni szeretett volna olvasói felé. Így aki esetleg még nem vette kezébe ezt a könyvet, annak javaslom, hogy a filmeket csak a mű elolvasása után nézze meg, ha mindenképpen látni szeretné. Az amerikai nézők számára úgy tették befogadhatóbbá a történetet, hogy a focit baseballra, az Arsenalt a Red Soxra cserélték. A Focilázat nem egyszerű beszerezni, de nem lehetetlen, interneten érdemes körbenézni. Nem fogják megbánni!
Sportivo.hu
(Aldo – Underground – SZKR)