Steve Jobs legnagyobb bűne éppen az, amit legnagyobb erényének szokás tekinteni: világhírű termékei. Elhitette a világgal, hogy amit létrehozott, az egyfajta beutaló a földi paradicsomba. Jobs nem csupán kiváló üzletet csinált, Jobs új vallást alapított, a szcientizmus vallását.
Tekintélyekre minden korban, a világ minden táján szükség volt. Olyan meghatározó alakokra, akik helyes életvezetésre nevelik az embereket. Ősemlékezet óta tanítók, államfők, vallási vezetők igyekeztek megfelelő mederbe terelni a társadalmakat. Így van ez most is. Időről-időre új vezetők lépnek a színre, akik irányt szabnak a történelemnek. Jóllehet, a célok a modern idők eljövetelével gyökeresen megváltoztak. A mai tekintélyek különböznek a hagyományos civilizációk példaképeitől. Veszélyes megtévesztők, akiknek tevékenységét alapos gyanúval kell követnünk. Az emberiség megváltóinak képében tetszelegnek, de valójában egy feneketlen szakadékba hajszolják egyre nagyobb számú híveiket.
Új sorozatunkban lerántjuk a leplet néhány agyonmagasztalt, világhíres „zseniről”,
akik különös találmányaikkal és ötleteikkel, a küszöbön álló boldog jövő beharangozóiként hazudnak reményt csodálóiknak.
A legtöbbször lazaságot sugalló farmerben és tekintélyt parancsoló fekete felsőben virító Jobs személyéről talán már mindenki hallott egy-két szaftos anekdotát. Fiatalon hippi volt és LSD függő. Igénytelen volt, nem szeretett fürdeni. Keleti sarlatánokkal tartotta a kapcsolatot, akik álspirituális tévtanításokba avatták be. Előszeretettel nyúlta le mások ötleteit, verte át barátait, amiből aztán pénzt és hírnevet kovácsolt magának. Terhes barátnőjét cserbenhagyta. De hagyjuk ezeket az emberi gyarlóságokat a hatásvadász filmkészítőnek. Jobsot elsősorban nem múltbéli botladozásai vagy érzéketlensége miatt kell megítélnünk.
Steve Jobs legnagyobb bűne éppen az, amit legnagyobb erényének szokás tekinteni: világhírű termékei. Pontosabban szólva, jóvátehetetlen gazsága az, hogy ezeket a találmányokat úgy reklámozta, mintha azok az emberi boldogulás elengedhetetlen eszközei lennének. Elhitette a világgal, hogy amit létrehozott, az egyfajta beutaló a földi paradicsomba. Jobs nem csupán kiváló üzletet csinált (a világ egyik leggazdagabb embere volt),
Jobs új vallást alapított, a szcientizmus vallását.
Ennek van prédikációkat tartó főpapja, Steve Jobs személyében, aki egy új „fejlesztés” esetén közönség elé áll, és titokzatoskodva beharangozza az új jövevényt, mintha az a Szentlélek beáradása volna. Van istene, ami a „fejlődés”. Van bibliája táblagépek és egyéb cifraságok formájában. Továbbá vannak hívei és vannak ünnepei. Az Apple termékeinek alaposan megfontolt ütemterv szerinti, folyamatos megújulása a tömeg hisztérikus lázban tartásának módszere. A legfrissebb, de egy évvel később már a kukában landoló iPhone megjelenésekor az üzletek előtt kígyózó, eufórikus hangulatú sorok mutatják a jelenség súlyosságát.
„Testvéreim! Azért gyűltünk ma össze, hogy hódoljunk a haladásnak és az Apple termékeinek, amik örök megváltást hoznak az életünkbe!”
Jobs mindezt még megfejelte azzal, hogy egy nyíltan antikrisztusi szimbólumot (alma, harapásnyommal az oldalán) választott cége logójának. És valóban, az őrjöngő tömeg inkább emlékeztet démoni megszállottságra, mint meghitt átszellemültségre. A logóválasztás remekül tükrözi a fanatikus haladáshívők lelkiállapotát, akik a bálványimádás tébolyában rég elfelejtették az élet eredeti, édeni célját.
Ne feledjük, hogy álspirituális szemlélete Jobs egész életét meghatározta, ami értelemszerűen kihatott munkásságára is. Az emberek megnyerésében és extázisban tartásában nagy szerepet játszott okkult érdeklődése. Állítása szerint a felszínes élet mögött zajlik valami, tevékenykedik az élet „szelleme”, amit a termékekbe lehet injektálni, és az emberekhez ez által el lehet juttatni (lásd a „The man in the machine” című dokumentumfilm elején). Látszik, hogy itt többről van szó, mint ügyes reklámfogásról. Jobs az élet mélyebb értelmét szerette volna megmutatni az embereknek (amit ő valószínűleg sosem ismert), de beteges módon ezt nem a hagyományos formában, az igazság közvetítésével, hanem technikai eszközökkel kívánta elérni. Közvetítő elem segítségével, ami éppen hogy eltávolít és falat épít ember és valóság közé. Ez távolabb nem is állhatna a zen buddhizmus szándékaitól (elvileg ennek az irányzatnak volt a követője), aminek éppen csak a lényege nem jött át a milliárdos médiagurunak.
Az Apple híres, 1984-es reklámja alá eredetileg Jobs mondta a szöveget, ami arról szólt, hogy a gonosz hatalom elnyomása alól éppen az ő cége fogja felszabadítani az emberiséget. Nevetséges elképzelés, hogy a Mátrix film problémáit egyre aktuálisabbá tevő, az embert a géppel összenövesztő kezdeményezés fogja a rabszolgasorba hajtott népet felemelni. Mindenesetre ő ezt nagyon is így gondolta, és agymosott közönségének is sikeresen adagolta be a megváltás illúzióját.
„Most lapozzuk fel az 57. alkalmazást, és mondjuk együtt: Apple, az én megváltóm, segítőm, akiben remélek! Dicsőség a magasságban a Fejlődésnek!”
Igazából senkinek nem lett még jobb, teljesebb, letisztultabb és kiegyensúlyozottabb élete Jobs egyik technikai eszközétől sem. Senki nem lett boldogabb hosszú távon, hiszen akkor nem lenne szüksége az újabb verziókra, és a folyamatos lépéstartásra. Ha valami, hát éppen a fejvesztett haladás, és a technikai eszközökbe vetett feltétlen bizalom az, ami a nyugtalanságnak, a rabság érzetének és az önbizalom hiányának okozója.
Steve Jobs, ha megmaradt volna az üzletnél, elkönyveltük volna egy nyereséghajhászó törtetőnek. De ő többet akart. A maga személyes módján meg akarta váltani az emberiséget. Erről a szerepről lekésett. Maradt hát az, hogy korunk egyik legnagyobb szemfényvesztőjének nevezzük, mivel olyan irányba terelte emberek millióit, ami száznyolcvan fokban ellentétes az eredeti vallások céljával. Ezek ugyanis a reményt Istenbe valamint az ember önismeretébe, és nem egy néhány év alatt elavuló kütyübe helyezték.
