A hetven éves öregember csuhában a kezében magasra emelt kereszttel futott elöl, és támadt a törökökre. A lelkesedés mindenkire átragadt és ezrével keltek át a folyón. „ Negyven éve erre a pillanatra vártam.” Dörögte az inkvizítor, Kapisztrán János.
„Azt hallottuk, hogy ha a magyarok egységesek lennének, az ország gazdasága lehetővé tenné, hogy megvédjék azt bármilyen ellenségtől. De a magyarok a világon a legrosszabb fajta, mindenki csak a maga hasznát nézi, és ha teheti, a köztulajdon zsírján hízik. Nem becsülik a többi országot. Bár úgy mulatoznak együtt, mintha mind testvérek volnának, alattomban azonban egymásra acsarkodnak. Nincs olyan nehéz ügy, amit ne lehetne megnyerni két vagy három ember megvesztegetésével. Önteltek, büszkék, nem képesek sem parancsolni, sem engedelmeskedni, de nem szívesen fogadnak el tanácsokat. Csak keveset dolgoznak, mivel az idejüket mulatozással és intrikákkal töltik.” V. Károly követének a jelentése Magyarországról
A fenti jelentést szeretném a továbbiakban megcáfolni. Bár sok tényt megfogalmaz a leírás, de a következő cikkemben azt fogom bemutatni, milyen, amikor kivételes emberek vezetésével összefog az az ország, amit Európa védőbástyájaként neveznek.
Nándorfehérvár 1456. / Horogszegi Szilágyi Mihály II. rész
A fenevad ugrani készül
A várnai (1444) de különösen a második rigómezei (1448) csatavesztést követően bebizonyosodott, hogy az egyre növekvő, és egyre veszélyesebb Oszmán Birodalom ellen nem viselhet támadó hadműveleteket egyetlen királyság, és a Balkán elnyomott népei. Tehetséges szultánok egymást követték a birodalom élén, amíg Európa, de különösen Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) halála után Magyarország is véres polgárháborúkba süppedt. Egyetlen lehetséges taktika a sokkal hatékonyabb védekezés volt a Magyarország számára. A bajt csak tetézte II. Mehmed (1444-1446, 1451-1481) becsvágya, és hódítása, amivel kiverte a Rumélia és Anatólia közé feszülő utolsó keresztény éket, és elfoglalta Konstantinápoly városát 1453-ban. Orbán szász-székely ágyúöntő mester „remekművei” és a szultán csele megadásra késztette Bizáncot. (Mehmed 70 hadihajót vontatatott át a szárazföldön, hogy az Aranyszarv-öblöt elzáró láncot megkerülve támadhassa a várost. Ny.Gy.) A török haderő pedig megkezdte az előkészületeket minden idők legnagyobb hadjáratára Magyarország ellen, aminek az első lépcsőben az ország kulcsát jelentő Nándorfehérvár, másodikban Buda, harmadikban Bécs volt a célpontja. A szárazföldi sereg Drinápolynál, a vízi flotta 200 nagy folyami gályával Vidinnél gyülekezett. Az ágyúk, amelyeket többnyire a bizánci harangokból öntöttek a jobb mozgatás érdekében Krusevácnál készültek, Nándorfehérvár alá 300 jutott belőle. Kettő mozsárágyú különösen nagy volt. Akkora, hogy egy közepes termetű ember székestől beleülhetett. A sereg összlétszáma 150 ezer főt tett ki. A had élelmezéséről Brankovics György szerb despotának kellett gondoskodnia. A lehető legtöbb kutyát szedték össze, és vitték magukkal, hogy az oszló tetemeket majd azok falják fel. Mehmed esküvel fogadta, hogy két hét alatt beveszi Magyarország kulcsát, és további két hónap múlva már Budán fog ebédelni.
1456.
V. László magyar király a rémisztő hírekre reagálva április hatodikán elrendelte az általános nemesi felkelést. A feladat, hogy az előre nyomuló iszlám áradatot megállítsuk teljes összefogást igényelt, de csak a török ellenes harcok hőse, az ország volt kormányzója az élő legenda Hunyadi János vette komolyan a veszélyt, és tett meg mindent az ügy érdekében.
Inkvizítor érkezik
Az év tavaszán érkezett Magyarországra III. Callixtus pápa küldöttsége a német területekről, ahol előtte keresztes sereget toboroztak a mohamedánok ellen.(Nem nagy sikerrel.) A tanács tagjai voltak: Carvajal bíboros, Tagliacozzo János, Fara Miklós, valamint a különleges megbízással működő Veronai Gábor. De volt a küldöttségben egy hetven éves öregember, aki a ferences rendiek csuháját viselte. A szerte Európában ismert teológus, lánglelkű hitszónok, pápai inkvizítor Kapisztrán János is megérkezett, hogy hitet adjon a katonáknak, hogy győzhetnek. 150 ezer ellenében győzhetnek….
Tavasszal felgyorsultak az események. Hunyadi az ellenség elé sietett, hogy a felvonulását, ha nem is tudja megakadályozni, legalább késleltesse addig, amíg a pápai küldöttség a kereszteseket toborozza. A sereg a Temesvár Keve területen gyülekezett. Hunyadi május 14-én 7000 fős sereget vitt az egyébként kiválóan megerősített Nándorfehérvárra, és parancsnoknak kinevezte hű fegyvertársát és sógorát, Szilágyi Mihályt. A várat bőven ellátta élelemmel és lőporral, parancsnok helyetteseknek pedig kijelölte Hunyadi Lászlót, Ország Mihályt, és a spanyol Bastida Jánost. Ő maga pedig a Temesi gyülekező helyére indult, ahol látnia kellett, hogy a csapatok nagyon lassan érkeznek. Számuk a főkapitány zsoldosaival, és a keresztesekkel 10, plusz 20 ezer főt tett ki.
A júliusi események
Kapisztrán és a mezítlábas keresztes serege július másodikán érkezett meg a táborba. Rögtön kijelentették: ők ugyan még Hunyaditól sem fogadnak el utasításokat, csak magától Kapisztrántól. A Hadak Villáma azonnal rendelkezett a legalább minimális kiképzésük megkezdéséről, amiket tapasztalt katonák vezettek. Kapisztrán harci jelszavait a megszentelt csengettyűkkel, és zászlók lengetésével kombinálták, így gyakorolták be a hadmozdulatokat. Július negyedikén bezárultak Nándorfehérvár kapui, és a török gyűrű is körülötte. A Duna-Száva torkolatára támaszkodó várat minden irányból vizen és szárazföldön a muzulmán haderő vette körbe. Mehmed szultán intézkedése alapján Zimonytól északra a Dunát a magyar felmentési kísérletek megakadályozására egy 60 nagyobb gályából, és mintegy 150 kisebb hajóból álló összeláncolt folyamzár állta el, és ezzel egy időben megkezdődött a város lövetése is, amely a korabeli szemtanúk állítása szerint egészen Szegedig elhallatszott. Hunyadi sem tétlenkedett, az elővéd harcok után azonnal átlátta a helyzetet, hogy a török haderőt a Dunán kell áttörni. Hiába szervezte meg és igazgatta Szilágyi kiválóan a védelmet, tíz napi ágyúzás után megüzente a sógorának, ha hamarosan nem kap segítséget, nem sokáig tarthatja tovább a rábízott várat. (A védelem kiválóságát mutatja, hogy emberéletben a napokon át tartó folyamatos ágyútűzben minimális kár esett. Egyetlen idős asszony vesztette életét ez idő alatt.) Hunyadi megüzente Szilágyinak, hogy figyeljen, és hajóival legyen készen, hogy az ő támadásával egy időben nekimenjenek a török folyamzárnak.
Július 14. Az áttörés
A igazhitű hitharcosok először nem hittek a szemüknek, majd gúnyos nevetésben törtek ki, amikor meglátták a parányi hajókból álló magyar flottát. De nem nevettek, amikor az egyik árbócán megpillantották a hollós lobogót, csőrében a gyűrűvel. A magyar hajóhad olyan sebesen evezett, és a sodrást felhasználva, hogy véghez vitte a lehetetlent. Négy órás küzdelemben áttörte a blokádot, és minden török gályát felgyújtva elsöpörte a szultáni flottát. Szilágyi 40 hajója is kedvezően avatkozott a küzdelembe. A Dunán lefelé úszó égő török gályák vitték a hírt: Hunyadi bejutott Nándorfehérvárra. A legenda páncélkesztyűs keze jeges félelemmel szorította össze Allah katonáinak a szívét.
Július 21.
A szultán folyamatos csapatcseréi mellet mindig a legpihentebb alakulatai alkották a támadó éket. A magyar félnek erre nem volt lehetősége. Szinte mindenkinek az első sorban a vezérek vezetése mellett kellett állást foglalnia. (Isha után az iszlám esti imája) megszólaltak a dobok és a cevgenek. Mohamed próféta katonái az utolsó ütközetre készültek. Csak az alkonyatra vártak, hogy teljes erővel lecsapjanak és győzelemre vigyék a félholdas zászlót. Török források szerint Mehmed szultán maga vezette a csapatait. A magyar védelem gyorsan reagált, és a déli oldalon a szétlőtt romok előtt felvonult a támadók előtt. A magyarok a legszebb ruhájukat vették fel, akinek voltak ékszerei feltették. A halállal volt randevújuk azon az este, és ilyen eseményre nem lehet szakadtan menni. Gyalogosan, lovak nélkül, az elesettek hulláin, és a törmelékeken taposva foglaltak védelmi állásokat. Mindenki tudta, a döntő éjszaka következik. A támadó hullámok egy pillanatra sem lankadtak. A magyar védelem minden erejét összeszedve védekezett, amikor a janicsár támadó ékek már a Köles-tornyot, a vár legmagasabb pontját ostromolták. Szilágyi elrendelte az evakuációt, hogy mindenki húzódjon vissza a kikötőbe. A muzulmán már a félholdas zászlót akarta kitűzni a vár fokára, amikor egy magyar vitéz csak úgy tudván ezt megakadályozni, hogy a mélybe rántotta. ( Sokan vitatkoznak, hogy Dugovics Titusz magyar volt e. Magyarként, keresztény lélekkel, Magyarországért cselekedett – Ny.Gy.) Ez volt a csata fordulópontja! A Próféta acél lándzsája megtört a magyar elszántságon. Látták, hogy képesek vagyunk az utolsó emberig harcolni. Mert csak az győz, aki mindent belead. Legnagyobb bűn a kétségbeesés, de hogy Isten segítsen addig mindent meg kell tenni! Most is segített. Dugovics önfeláldozása után érkezett az isteni sugallat: szétszedni a rések torlaszolására odatett rőzse kasokat, majd kátránnyal bekenni és meggyújtani! A törökök olyan hullámokban zárt rendben támadtak, olyan könnyű lenn nyári ruhát hordtak, hogy rögtön lángra kapott. Pillanatok alatt ezrek vesztek oda a közülük a gyorsan terjedő lángtengerben. Kapisztrán Jézus, Jézus kiáltásai túlharsogták az Allahu akbart.
Július 22.
A védelem parancsnokai, Hunyadi és Szilágyi tudták az éjszaka sötétjében, hogy a szorongatott had nem bírna ki még egy támadást. Mindenki erején felül teljesített, és Isten is őket segítette. Mehmed szultán a másik oldalon szintén érezte, kimerültek a katonái, pihenésre van szükségük. A magyar katonák e nap hajnalán a pajzsaikra és a fegyverekre támaszkodva az állásaikban aludtak el. Hunyadi fővesztés terhe mellett intett mindenki a kezdeményezéstől. Ne ingereljük a törököt! A Száva parton túl még ott volt Kapisztrán képzetlen, de lelkes keresztes serege. Akik először dél körül csak mutogatni kezdtek a törököknek. Majd át is kiabáltak. Majd megszólaltak a csengettyűk, és fellebbentek a zászlók. A hetven éves öregember csuhában a kezében magasra emelt kereszttel futott elöl, és támadt a törökökre. A lelkesedés mindenkire átragadt és ezrével keltek át a folyón. „ Negyven éve erre a pillanatra vártam.” Dörögte az inkvizítor, és a támadás annyira meglepte a muzulmánokat, hogy elkövettek egy végzetes hibát. Kellő őrizet nélkül hagyták az ágyúkat. Mint a vadász, aki vért szimatol. A volt kormányzó rögtön megérezte a kínálkozó alkalom lehetőségét. Parancsára nyergelték a lovakat, és a megmaradt magyar védősereg kitört a várból. Egy pályafutás, egy élet, a haza oltárán leszolgált évek dicsőséges pillanata volt ez. Az ostromágyúkat sikerült elfoglalni, addig, amíg a keresztesek lekötötték az ellenséget lekaszabolták a német és olasz tüzéreket. Megfordítva őket a magyar pattantyúsok a törökökre zúdítottak pusztító tüzet. A csata akkor hozott volna teljes sikert, ha Mehmed szultán is a harcmezőn marad. Nem tudjuk hol, de a két hónappal későbbi ebédjét nem Budán fogyasztotta el.
A győzelem után
A holló felemelkedett, kitárta a szárnyát, és útját állta az áradatnak. A források eltérőek a török veszteségeket illetően. 40 és 80 ezer közé teszik a török áldozatokat. Annyi bizonyos, hogy 4 ezer került fogságba, és a súlyos sebesült Mehmed szultán is csak Szófiánál tért magához. A nagy diadal után egész Európa ünnepelt, de ebben ki is merült a lelkesedésük, ugyanis segítséget egyik sem küldött a továbbiakban sem. Üstökös érkeztével, a könyvek úgy írják, hogy Hunyadi is elkapta a csata helyszínén kitörő pestist. Vagy talán ez volt a feladata, és beteljesítette a sorsát? 1456. augusztus 11-én Zimonyban Kapisztrán kezei között a fiaitól, Lászlótól, és Mátyástól búcsúzkodva az életét vesztette. Hült tetemét kívánságához méltóan Gyulafehérvárra vitték. Harcostársa Kapisztrán János október 23-án követte őt a mennyekbe. A X. Leó pápa által felállított bizottság 1520-ban még nem, de 1690-ben VIII. Sándor pápa a szentek sorába iktatta Capistrano atyát. III. Callixtus pápa pedig bevezette az urunk színeváltozásának az ünnepét, hogy miért éppen augusztus hatodikára azt nem tudjuk. De azt igen, hogy a déli harangszó, azóta is hirdeti szerte a keresztény világban a nándori hősök emlékét, amit a magyarokon kívül sajnos kevesen tudnak. Mondjuk hát el a többi nemzetnek is, hogy nem az ebédidő miatt harangoznak délben!
Forrás:
Bánlaky József : A magyar nemzet hadtörténelme. X. Hadjáratok V. László királysága alatt 1452-1457. / 4. A nándorfehérvári hadjárat.
Bán Mór: Isten katonái.
Következik:
Horogszegi Szilágyi Mihály befejező rész.
Epilógus:
Írásaimat a hősök dicsőségére készítem, nem a sajátoméra.
(Nyitray György – Szent Korona Rádió – Puskaporos szaru)