Miközben mindenki a Pride betiltásáról beszél (amiből már visszakozik is Orbán Viktor), addig ezen téma hátterében, mintegy elfedve azt, egy másik módosítás is született: innentől szabálysértési eljárásban is használhatnak arcképfelismerést, ami azt jelenti, hogy egy piros jelzésen való gyalogos átkelésnél utólag is jöhet a bírság. Ez megágyazása a kínai típusú bigdata-diktatúrának, az állampolgársági kreditrendszernek. Érthető már, hogy a Pride körül azért csináltak ekkora felhajtást, hogy más, amúgy visszatetszést egyértelműbben kiváltó intézkedéseket keresztülverekedjenek. Hiszen nem lehet valóban cél az LMBTQP-lobbisták visszaszorítása, miközben hazafiak vannak a Pride miatt a vádlottak padján.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Akár egy utcai szemetelés vagy egy piroson átkelés után is beazonosíthat és megbüntethet a jövőben a rendőrség köztéri kamerafelvételek alapján, arcfelismerő szoftverek bevetésével – ez az egyik hozadéka a Pride betiltásának. A változtatás mostantól egészen piszlicsáré ügyeknél is megengedi a hatóságoknak, hogy arcfelismerő rendszerekkel utólag, helyszíni intézkedés nélkül is beazonosítsák a szabálysértőket, akiket e felvételek alapján meg is büntethetnek.
A változtatás ugyan a Pride-tól akar elrettenteni, de többekben egy megfigyelő állam képét rajzolja fel, amelyik jogi lehetőséget biztosít magának arra, hogy saját állampolgárait a köztereken jobban szemmel tartsa.
A gyülekezési törvény módosítása értelmében mostantól tilos olyan gyűlések megtartása, amelyek sértik a gyermekek védelméről szóló törvényt, a szervezőkön felül a sima résztvevőket is pénzbírsággal fenyegeti, ha mégis elmennének az immár illegális felvonulásra.
Ennek összege 6500-tól 200 ezer forintig terjedhet, amit a NAV is levonhat a fizetésből. A bírsághoz nem szükséges, hogy már a helyszínen igazoltassanak: az elkövetés tényállása és a személyazonosság egy szintén hétfőn áttolt jogszabály-módosítás révén utólag is megállapítható. Eszerint „a szabálysértést elkövető személyazonosságának megállapítása, valamint ellenőrzése érdekében az arcképelemző tevékenységet” is igénybe vehetik.
Korábban ez csak súlyosabb esetekben volt lehetséges, olyankor, ha akár elzárás is járhatott a cselekményért. Ezt a szűkítést azonban a Pride “betiltásával” együtt eltörölték, így mostantól bármilyen szabálysértésre vonatkozó gyanúnál bevethetik az arcfelismerő rendszert. Nemcsak tüntetéseknél, nemcsak a gyülekezési joggal kapcsolatban, hanem minden egyéb szabálysértéstípusnál is. Többek között a kisebb közlekedési kihágások, a köztisztasági szabálysértés vagy a csendháborítás is idetartozik.
Ez sokkal több mindenkit fenyeget kamerás beazonosítással, mint idáig: elzárással ugyanis jellemzően az olyan cselekményeket büntethették eddig, mint a lopás, a magánlaksértés vagy a prostitúció.
Mostantól azonban elvileg azt is beazonosíthatják utólag, aki pisilt egy parkban, eldobott egy cigarettacsikket vagy bárkit, akit valamiért be akar azonosítani a rendőrség.
Alapjogok, tesztüzem
Arról, hogy a rendőrség milyen gyakran kíván ilyen esetekben is arcképelemzéshez nyúlni, nincs információ, de mostantól elvileg megteheti. Feltételezhető, hogy a kormánypárt kifejezetten a Pride miatt írta át a jogszabályt, hogy ezzel is eltántorítsa azokat, akik akkor is (vagy annál inkább) kimennének a rendezvényre, ha azt a rendőrség nem engedélyezi. Ahhoz azonban, hogy az arcképes azonosítást is beletehessék a módosító csomagba, általános lehetőséget teremtettek a gyülekezési jog korlátozására és a kiterjedtebb hatósági megfigyelésekre is.
A jogi háttere
Az arcképelemzési nyilvántartás és a rendszer felállítása 2015-ben indult el, és a Pintér Sándor belügyminiszter alá tartozó Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) végzi. A cél, hogy minden magyar állampolgár fényképpel szerepeljen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, akár itthon él, akár külföldön.
A technikailag az NSZKK által kezelt arcképnyilvántartásba bekerülnek a személyi igazolvány-, útlevél- és jogosítványképek, aki pedig szerepelt a bűnügyi nyilvántartásban, annál az onnan származó fotó is. A jogszabály felsorolja, hogy a rendőrségtől, TEK-től, a nemzetbiztonsági szolgálatokon és az Információs Hivatalon át az idegenrendészetig és a NAV-ig ki mindenki veheti igénybe a nyilvántartást.
Ez jogszabályilag elég pontosan körülhatárolt, és korlátozott hozzáférést jelent, vagyis a rendőrök, és jogszabály szerint a nemzetbiztonság sem turkálhat csak úgy ebben az adatbázisban. Csak konkrét kérésre, személyhez és ügyhöz kötötten, pontosan megjelölt céllal kezdeményezhetik a beazonosítást, aminek az eredményét aztán az NSZKK kódolva küldi vissza.
Ez nem egy azonnali, élő beazonosítás tehát, mint ami például a Skynet rendszerével Kínában működik, vagy amihez hasonlót már Moszkvában is beüzemeltek, és ami valós időben képes mutatni a hatóságoknak, hogy ki tűnik fel egy köztéri kamera képén. Bár erre bőven van már technikai lehetőség, Európában a megfigyeléssel szembeni averziók és a személyiségi jogok erősebb védelme miatt ezt jóval szigorúbban szabályozzák, a tavaly elfogadott uniós MI-szabályozás ezt általános esetben tiltja is, csak kivételes esetben teszik lehetővé – nálunk a nemzetbiztonsági szakszolgálatnak van jogosultsága bizonyos feltételek esetén valós idejű azonosításra is.
A Pride-tiltás kapcsán megnövelt rendőrségi jogkörök azonban nem erről szólnak, ebben az esetben utólagos beazonosításról lehet szó. Ezért nem tűnik relevánsnak az a Hadházy Ákos által is megosztott kritika, ami az élő azonosítás EU-s tiltására hivatkozva mondja, hogy az új magyar szabályozás az uniós jogba ütközik – ez nincs feltétlenül így, ha a rendőrség csak utólag azonosítja be a kameraképek alapján a demonstrálókat.
A gyakorlatban a folyamat egy tüntetésnél nagyjából úgy nézhet ki, hogy a rendőrség által folyamatosan kamerával vett résztvevőkről készült videókból kimerevített állóképeket utólag elküldik az NSZKK-nak, ahol a képeket az alkalmazott algoritmus összeveti az országos arcképnyilvántartással. Az azonosító rendszer ezután öt közeli találat képét küldi el a rendőrségnek, ahol ezek közül választják ki, hogy szerintük ki a gyanúsított – és már küldhetik is a csekket illegális gyülekezésen való részvétel, gyermekek veszélyeztetése, forradalmárkodás vagy más hasonlóan veszélyes államellenes felforgató tevékenység miatt.
A rendőrnek már csak a kamerát kell tartania
„Ez a rendszer eredetileg baromira nem arra volt kitalálva, hogy több ezer embert gyorsan azonosítani lehessen vele, de mostanra úgy kitágították a jogi kereteket és automatizálták a technikát, hogy már akár a tömeges alkalmazás sem lehetetlen”
– mondta Remport Ádám, a TASZ munkatársa, amikor arról kérdeztük, hogyan nézhet ki a gyakorlatban az arcképes azonosítás Magyarországon.
Arról, hogy pontosan hány arcképelemzési megkeresést kapott a hatóságoktól az NSZKK illetékes osztálya, nincs friss adat. Az utolsó rendelkezésre álló közérdekű adatkérés szerint 2019-ben 18 ezer megkeresésük volt, egy akkori tanulmány szerint ez a szám évről-évre növekszik.
Ebben jelentős változást hozhatott, hogy 2024-ben már a súlyosabb szabálysértéseknél is lehetővé tették az arckép-azonosítást, méghozzá könnyített feltételekkel. Míg addig minden esetben két, egymástól függetlenül dolgozó szakembernek is meg kellett néznie a mesterséges intelligencia automatikus találatait az adatbázisban, és csak akkor történt meg a tényleges azonosítás, ha ők mindketten egyetértettek a program javaslataival, ezt a humán kontrollt a szabálysértési esetekben kiszedték.
Így most már simán megbüntethetnek valakit az alapján is, hogy az NSZKK rendszere a kameraképekből beazonosítja őt, a szabálysértési büntetés így is kiküldhető.
Bár már idáig sem volt ritka, hogy a rendőrség vagy más hatóságok kamerafelvételek alapján azonosítottak be elkövetőket vagy éppen eltűntként keresett személyeket, azzal, hogy ez most már bármilyen kis szabálysértésnél is lehetséges, és ez lényegében emberi beavatkozás nélkül is működhet, az érintettek száma tovább nőhet – ha ehhez van politikai és hatósági akarat.
„Ezzel együtt, ez egyelőre alapvetően a chilling effectről szólhat: ez az a dermesztő hatás, ha egy intézkedés fő célja, hogy önkorlátozásra próbálják szorítani az állampolgárokat. Valószínűleg azzal számolnak, hogy pusztán az arcfelismerés emlegetése is elrettentő hatású lehet”
– mondta a TASZ munkatársa, és arra emlékeztetett, hogy a hatályos jogszabályok alapján egy esetleges szabálysértési bírság ellen lehet még bírósághoz fordulni, bírói felülvizsgálatot kérni, és ennek nincs pluszköltsége sem.
Az arcfelismerő rendszerek használatát az Európai Unió is szabályozza, ráadásul az uniós jog magasabb rendű a magyar jogszabálynál. Az uniós jogszabály a tömeges megfigyelést nem engedi, és miközben az élő kamerás MI-alapú azonosítást általános esetben tiltja, az utólagos beazonosítást (ami mostantól nálunk megalapozhatja a sima szabálysértések megállapítását) pedig ugyan magas kockázatúként kategorizálja, de azt nem utasítja el teljesen.
Az európai szabályozás ugyanakkor, miközben szinte minden országban sok szó van az arcfelismerő rendszerek előnyeiről és veszélyeiről, továbbra is erősen korlátozza a kínai típusú megfigyelő technikák terjedését, és sokkal többet hivatkozik a személyiségi és információs önrendelkezési jogra.
Ehhez kapcsolódik, hogy a 2026 augusztusában hatályba lépő, Magyarországon is kötelező uniós rendelkezés szerint joghátrányt kizárólag az arcfelismerő rendszerekre alapozva nem lehet majd elszenvedni. „Biztosítani kell, hogy a bűnüldöző hatóságok ne hozhassanak kizárólag a nem valós idejű távoli biometrikus azonosító rendszer által adott eredmény alapján olyan döntést, amely egy személyre nézve kedvezőtlen joghatással jár” – áll az EU-s MI-rendeletben.
Ha a magyar hatóságok úgy találják, hogy a jelenlegi azonosítási protokoll nem teszi elég hatékonyan lehetővé a valóban sok emberre kiterjedő szabálysértési azonosításokat, akkor úgy kell megpróbálniuk változtatni, hogy az ne menjen egyértelműen szembe a tömeges azonosítást tiltó uniós joggal, vagy pedig a gyakorlatban nem, vagy csak nagyon szelektíven alkalmazhatják az általuk hozott jogszabályt. Utóbbi esetben az így alapvetően fenyegetés maradna – miközben egy eredetileg terrorcselekmények ellen létrehozott eszközt már tüntetők és egyszerű szabálysértők ellen is bevethetnek.
(444 nyomán Szent Korona Rádió)