Corvin-köz. Egy szent hely. A magyar hazafiság és nemzeti ellenállás egyik legnagyobb szimbóluma.
Áldott legyen minden szabadságharcos hazafi, a Pesti Srácok emléke! Lélekben velünk vagytok mind!
„Minden corvinista, akinek fegyver volt a kezében, fel volt készülve arra, hogy meghal.” (Pongrácz Ödön)
Ez a dalfeldolgozás legyen tisztelgés a hősök előtt.
Zene-feldolgozás: Vári-Kovács Péter
Fotó-utómunka: Eőry Álmos
Dalszöveg:
CORVIN KÖZIEK (Bereményi Géza, Cseh Tamás)
Nem gondoltam, hogy életemben
még eszembe jut,
tisztán látom olykor mégis a szomszéd
nagyfiút,
szombat este jött ivás után,
s félrehúzott: van egy balladám.
Nem gondoltam, hogy életemben
még eszembe jut,
mégis hallom bort susogva a szomszéd
nagyfiút,
azt susogja: Corvin köziek,
s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg.
A Corvin közben összegyűltek rég a nagyfiúk,
fegyvert fogtak egy-kétszázan,
nem volt más kiút,
ők voltak a Corvin köziek,
s félrenézett, hogy ki hallja meg.
Fegyvert fogtak, régen egyszer mind
a nagyfiúk,
s összegyűltek Corvin közben,
nem volt más kiút,
árvák voltak, úgy, mint te meg én,
senkik voltak, úgy, mint te meg én.
Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők voltak, ők.
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.
Rongy az élet, csak azt tudták,
s nincsen más kiút,
csak összegyűlni Corvin közbe,
s lenni nagyfiúk.
Isten szeme rajtuk épp megállt,
fegyvert fogtak, kezdeni a bált.
Rátámadtak Corvin-közre tankok,, fegyverek,
– úgy súgta a szomszéd fiú, más
ne hallja meg –
rájuk támadt az egész világ,
árvák itt nem kezdhetik a bált.
Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt,
visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat.
Ruszki árvák égtek fáklyaként,
rongyok ők is: megtudták a tényt.
Corvin közben énekeltek mind a nagyfiúk.
Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut,
másutt keres rongylángra valót,
máshol gyújtja embert és a szót.
Újabb tankok jöttek – súgta szomszéd
nagyfiú,
lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,
és a világ sose tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.
Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.
(Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők,
lángragyújtva rájuk nézett, lángjuk egyre nőtt,
meghaltak és egy se tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.)
Szombat este fülbe súgta ezt a balladát,
szomszéd fiú s eltántorgott és így szólt anyánk:
rongyos ember mind rosszat tanít,
gyertek enni most szokás szerint.
Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan,
– ezt a képet látom ismét, szombat este van,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin köz, te árva temető,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin köz, te árva temető.
Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.
(Underground nyomán Szent Korona Rádió)