Eurázsia nagy problémája, hogy az USA arra is kiterjesztette csápjait, valamint a szigorúan vett Európának nincsenek is képességei, hogy önállóan megvédje magát, hanem csak Amerika segítségére várhat. Az USA viszont saját érdekeit helyezi előtérbe. Hogyan lehetne Eurázsia biztonsági kérdéseit megoldani? Leonid Savin erről értekezik.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A minap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentette, hogy Oroszország kész tárgyalni a biztonsági garanciákról egy olyan ország számára, „amelyet most Ukrajnának hívnak”, azonban az eurázsiai kontextus dominál majd az esetleges megállapodások elérésében.
A csúcsdiplomata világosan megjegyezte, hogy „a kontinens [Eurázsia] nyugati része nem zárkózhat el olyan óriásoktól, mint Kína, India, Oroszország, a Perzsa-öböl és egész Dél-Ázsia, Banglades és Pakisztán. Több százmillió ember lakja ezt a régiót. Úgy kell fejlesztenünk a kontinenst, hogy a központi rész, Közép-Ázsia, a Kaukázus, a Távol-Kelet, a Tajvani-szoros és a Dél-kínai-tenger kérdéseit a régió országai intézzék, és ne Jens Stoltenberg korábbi NATO-főtitkár, aki azt mondta, hogy a NATO azért fog ott tevékenykedni, mert a szövetség biztonsága az indo-csendes-óceáni térségtől függ”.
Tekintettel arra, hogy január végén változik az amerikai kormányzat (ez a tegnapi napon megtörtént – a szerk.), amely a megválasztott elnök, Donald Trump személyében máris a világtérkép geopolitikai átrajzolásának szükségességéről beszél, egyértelmű következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, hogy az amerikai féllel nem lesz könnyű tárgyalni Ukrajnáról és Eurázsia egészéről.
Mindazonáltal a pán-eurázsiai biztonságról szóló megbeszélések fontosak és szükségesek. Ezek nemcsak a korszellemnek felelnek meg, hanem magát a történelmi logikát is tükrözik. Ez nem csak a Nagy-Eurázsia és a Dublintól Vlagyivosztokig terjedő egységes gazdasági tér eszméjének köszönhető. Jared Diamond amerikai tudós „Guns, Germs, and Steel” című könyvében kifejti, hogy Eurázsiában az információ, a tapasztalatok és a technikai találmányok cseréje gyorsabb volt, mint máshol, és ez egyfajta „integrációhoz” vezetett, jóval a szó megjelenése előtt.
Úgy tűnik, hogy ennek hozzá kellett volna járulnia a népek közötti közeledéshez a modern korban, és még inkább most, amikor az emberek a haladás és a tudomány diadaláról beszélnek. A modern kor azonban egybeesett a nagy földrajzi felfedezések korával, és ezzel egy időben Eurázsia nyugati félszigetén, az Európának nevezett félszigeten számos nép szörnyű tudatlanságba esett, ami a faji felsőbbrendűség eszméinek kialakulásához, majd a nácizmus és a fasizmus megjelenéséhez vezetett. (Orosz sajátosságként Savin a kommunizmus ideológiai fertőjét kihagyja az okfejtésből, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a vörös démonok és az atlantizmus még erőteljesebb rombolást okoztak, mint az általa felemlegetettek – a szerk.) A második világháború végével a konfliktusoknak is véget kellett volna vetni, és ideje volt a békés egymás mellett élésről gondolkodni (ezt a formulát később Kína és India is kidolgozta). Itt azonban aktívan beavatkozott az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, amely nemcsak politikailag és gazdaságilag, hanem ideológiai szinten is részt kezdett venni az eurázsiai népek sorsában, és tulajdonképpen megmondta az európai országoknak, hogy mit tegyenek. (Megjegyzendő, hogy ezzel szinkronban fennállása alatt a Szovjetunió is ugyanezt tette a vasfüggöny ezen oldalán – a szerk.)
Most, hogy az EU Washington szatellitje, az angolszász érdekek túszává vált, és saját országai és népei kárára aláássa gazdaságát. Másrészt az Európai Unió lakossága és a politikai elit egy része egyértelműen belefáradt a holtpontra jutott helyzetbe. Ennek fényében pedig egyre nagyobb az esélye a megfelelőbb pártoknak és mozgalmaknak.
Ha az Egyesült Államokban az új kormányzat – legalábbis retorikailag – vissza akarja állítani a Monroe-doktrínát (a Kanadáról, Grönlandról, a Mexikói-öbölről és a Panama-csatornáról szóló tárgyalások az amerikai kontinens terébe illeszkednek), akkor európai partnereik mégis együttműködésre vannak ítélve az eurázsiai kontinensen.
A kulcskérdés pedig az, hogy ez milyen lesz. Vagy folytatódik a hidegháborús stílusú konfrontáció, vagy felengednek a kapcsolatok, és közösen létrehoznak egy közös biztonsági architektúrát.
A konfrontáció lehetősége elég valószínű, legalábbis azért, mert a Trump-kormányzat megpróbálja majd arra ösztönözni az EU-t és más partnereit, hogy egységes blokként lépjenek fel Kínával szemben. Oroszországot Trump és emberei nem tekintik egzisztenciális fenyegetésnek az Egyesült Államokra nézve, de Kína, amely stratégiai partnerünk, mind Biden, mind Trump alatt az első számú probléma lesz, többek között ezen ország hatalmának gyors növekedése és geopolitikai befolyásának terjedése miatt.
Ezenkívül Hszi Csin-ping nyíltan beszélt az Európai Tanács vezetőjének a kereskedelmi és gazdasági együttműködés fontosságáról, valamint arról, hogy Peking támogatja az EU stratégiai autonómiáját. Ez az autonómia politikai és katonai-stratégiai szempontból kevesebb függőséget jelent az Egyesült Államoktól.
Az EU-val párhuzamosan azonban továbbra is létezik a NATO, amely nagyobb területet fed le, mint az Európai Unió, beleértve Törökországot is. Az Egyesült Államok pedig továbbra is fontos szerepet játszik a szövetségben.
Az EU mellett az Európai Unióból korábban kilépett, de a kontinens politikájában továbbra is aktív szerepet játszó Egyesült Királyság is bizonyos veszélyt jelent a pán-eurázsiai biztonságra. Történelmileg az Egyesült Királyság hatalmas területeket ellenőrzött Eurázsiában Egyiptomtól az Indiai-félszigeten át Kínáig, és még mindig rendelkezik területekkel a Gibraltári-szorosban.
Az Egyesült Királyság megpróbálja kihasználni a jelenlegi ellentmondásokat és megerősíteni pozícióit különböző területeken. A Brit Geostratégiai Tanács például megjegyzi, hogy országuk kritikus sebezhetőséggel néz szembe a logisztikai ellátási láncok és a tengeri szállítási képességek terén. A fegyveres erők ellátását pedig a korlátozott és elöregedő, kormány által ellenőrzött tengeri szállítási képességek, a fogyatkozó kereskedelmi flotta és a különleges bérleti szerződésektől való túlzott függés fenyegeti.
Az Egyesült Királyság megpróbálja kihasználni a jelenlegi ellentmondásokat és megerősíteni pozícióit különböző területeken. A British Council on Geostratégia például megjegyzi, hogy Nagy-Britannia kritikus sebezhetőséggel néz szembe logisztikai ellátási láncai és tengeri szállítási kapacitása terén. A haderő fenntartását veszélyezteti a korlátozott és elöregedő, kormány által ellenőrzött tengeri szállítási kapacitás, a csökkenő katonai célú kereskedelmi flotta és az ad hoc bérleti szerződésekre való túlzott támaszkodás.
A régi szép idők iránti nosztalgia – amikor Nagy-Britannia a tengerek úrnőjének nevezte magát – itt jól látható. És most új körülmények között akarja ezt a státuszt feléleszteni.
A Tanács honlapja megerősíti Nagy-Britannia központi szerepét az euroatlanti és a NATO felelősségi területén. Érdemes hozzátenni, hogy ennek a szervezetnek van egy The China Observatory nevű projektje, amely a kínai tevékenység széles körét figyeli, amely állítólag London érdekeit fenyegeti. Emellett létezik egy háromoldalú kezdeményezés (Nagy-Britannia, Lengyelország és Ukrajna), amelynek egyik kimondott célja „egy Oroszország elleni gazdasági és politikai harci kampány az orosz katonai gépezet megtörése és a Kreml befolyásának gyengítése érdekében az úgynevezett »arany középút« országaiban, nem utolsósorban Afrikában, Dél-Amerikában és más helyeken”.
Tehát az angol boszorkány továbbra is meg fogja fertőzni mind Oroszországot, mind Kínát. Ezért Eurázsia ügyeiben különös figyelmet kell fordítani a brit kezdeményezésekre, amelyek nyilvánvalóan vagy burkoltan mindig az eurázsiai egység aláásására irányulnak.
Ami a nagy központok közötti erőfeszítések konszolidációját illeti, ez nem csak Oroszország és Kína kölcsönhatását mutatja. Az Oroszország és Irán közötti átfogó partnerségi megállapodás aláírása minden területen megerősíti az eurázsiai tengelyt. Oroszország és Észak-Korea már rendelkezik hasonló megállapodással, bár a koreaiak nem játszanak ilyen szerepet az egész kontinens biztonságában, és inkább a Koreai-félsziget és az amerikai imperializmus problémáira összpontosítanak.
India a kialakulóban lévő többpólusú világ másik pólusa, amely szintén érdekelt a regionális biztonság megerősítésében. A megoldatlan kasmíri probléma (Pakisztán atomfegyverrel rendelkező szomszédjának is vannak érdekei) és a Kínával fennálló vitás kérdések mellett Újdelhi számos területen együttműködik az uniós országokkal, az Oroszország elleni szankciók pedig egyértelműen akadályozzák ezt az interakciót. Másrészt India részt vesz az Iránon és Oroszországon keresztül vezető észak-déli folyosó fejlesztésében, és érdekelt az Északi-sarkvidék fejlesztésében is. A többpólusú világ kialakításával összefüggésben a Modi-kormány meglehetősen racionálisan cselekszik, a BRICS és az SCO tagjaként is.
Marad az eurázsiai arab-muszlim tömb, ahol a régió egyértelműen szenved az USA túlzott figyelmétől – Irak és Szíria megszállása, Izrael támogatása a palesztinok elleni népirtásban, a Libanonra gyakorolt nyomás, valamint az amerikai katonai bázisok fenntartása Katarban, Bahreinben, Jordániában és Szaúd-Arábiában. De figyelembe véve a Palesztinával és az izraeli megszállással kapcsolatos valós eseteket, nyilvánvaló, hogy az arab-muszlim világ ma már egyértelműen megosztott és hajlamos a törzsi-nacionalista gondolkodásra, ami jelentősen csökkenti a széleskörű együttműködés lehetőségeit a különböző problémák megoldására az eurázsiai központokkal. A másik ok a régió számos elitjének várakozó álláspontja, amely az amerikai hegemónia további csökkenésében reménykedik, amikor már nem kell majd félni a nyíltabb fellépéstől.
Általánosságban azonban az Oroszország, Kína, Irán és India által tett erőfeszítések megszilárdulása már jelzi, hogy létezik egy olyan blokk, amely nem is az eurázsiai, hanem a világ többségének közös álláspontját képviseli az alapvetően fontos kérdésekben.
(OrientalReview nyomán Szent Korona Rádió)